KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

            
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
   2007/augusztus
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
DAVID LYNCH
• Forgách András: Nő a bajban Inland Empire
• Simonyi Balázs: Utazás David Lynch koponyája körül Lynch, a festő
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Pásztorórák a filmművészettel Cannes
• N. N.: Cannes-i díjak
• Csillag Márton: 4 hónap, 3 hét és 2 nap Beszélgetés Cristian Mungiuval
• Mesterházi Lili: 4 hónap, 3 hét és 2 nap Beszélgetés Cristian Mungiuval
KÍNA
• Géczi Zoltán: Fejjel a Nagy Falnak A hatodik generáció filmesei
• Wostry Ferenc: A hús dühe Chang Cheh filmjei
ANIMÁCIÓ
• Kolozsi László: Rajzolok ide egy rendőrt Beszélgetés a magyar animációról
• Muhi Klára: A kecskeméti bárka KAFF
• Pápai Zsolt: Elfeledett pionírok És mégis mozog…
• Varga Zoltán: A tárgyak lelke Norman McLaren
FILMEMLÉKEZET
• Molnár Gál Péter: Anti-sztár Katharine Hepburn
KÖNYV
• Vincze Teréz: Mesterkurzus A film története
• Harmat György: A bennfentes Száz híres film
TELEVÍZÓ
• Soós Tamás: TV Taxi Magyar plazma
KRITIKA
• Barotányi Zoltán: Vörösből szőke Szemben a maffiával avagy olajozott viszonyok
• Báron György: Egy rosszabb nap A barátkozás lehetőségei
• Vajda Judit: A rövidtávfutók magányossága 4x100
LÁTTUK MÉG
• Vaskó Péter: Harry Potter és a Főnix rendje
• Vajda Judit: Salvador
• Vincze Teréz: Kék papagáj
• Csillag Márton: Evan, a minden6ó
• Pápai Zsolt: Törés
• Mátyás Péter: Utál a csaj
• Tüske Zsuzsanna: Ocean’s Thirteen – A játszma folytatódik
• Kovács Gellért: Disturbia
• Varró Attila: Az elhagyott szoba
DVD
• Pápai Zsolt: Peeping Tom
• Pápai Zsolt: Tűzveszély
• Kovács Marcell: Bűnözési hullám
• Pápai Zsolt: Café Moszkva

             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Ocean’s Thirteen – A játszma folytatódik

Tüske Zsuzsanna

Ocean’s Thirteen – amerikai, 2007. Rendezte: Steven Soderbergh. Írta: Brian Koppelman és David Levien. Kép: Steven Soderbergh. Zene: David Holmes. Szereplők: George Clooney (Ocean), Brad Pitt (Rusty), Matt Damon (Linus), Al Pacino (Bank), Ellen Barkin (Abigail), Elliot Gould (Reuben). Gyártó: Warner Bros / Village Roadshow Pictures.

 

Steven Soderbergh harmadik alkalommal is riadót fújt sztárgárdájának egy újabb vegasi akció végrehajtásához, amelyben az eddiginél nagyobb alázatot tanúsít a klasszikus heist-hagyományok iránt – azonban úgy tűnik, ez nem jelentett biztosítékot ahhoz, hogy megfelelő egyensúlyt teremtsen saját elképzelései és a nézői elvárások között.

Már az első két részben is nagy teret kapott a filmkészítésre való utalás (a remake-forma, valamint a heist műfaja eredendően reflexív): az elsőben többek közt az ipari kamerák számára épített díszlet-páncélteremmel, a másodikban pedig egy kettős alakítással, melyben Julia Roberts eljátssza Julia Robertset, a színésznőt is. Soderbergh ugyanezen a nyomvonalon halad tovább, de a motívumok valamivel fegyelmezettebb komponálásával, mint az előző alkalommal. Újabb átverés, mesterségesen előállított látszatvilág kerül a cselekmény középpontjába, amellyel Ocean és bandája ezúttal az Al Pacino által alakított könyörtelen szállodamágnást kívánja kijátszani, hogy igazságot (és némi pénzt) szolgáltassanak barátjuknak, Reuebennek. Ismét kezdetét veszi a premier estéjére való lázas készülődés, ám mivel a rendező egy románcot nem tűrő, színtiszta heist-akciót kíván bemutatni, Hollywood olvadékony dívái helyett egy jegesebb figura képviseli a női vonalat Ellen Barkin személyében, aki a negatív főszereplő jobbkezeként maga is férfias pozícióban jelenik meg. Ismét hangsúlyt kap az álcázás, sőt ez alkalommal a banda szinte minden tagjának lehetősége nyílik valamilyen álruhában parádézni, az átmaszkírozás motívuma pedig még a vizuális elemekben is megmutatkozik. Soderbergh ismét precízen ügyel a formára, geometrikus elemekkel határolt, szigorú keretezésű kompozíciókban gondolkozik, képeken belül működő filmvásznakat teremtve ezzel, a dramaturgiai csavarokat azonban szűk marokkal méri. Helyette a külcsín tökéletesre csiszolására és a tükröztetésekre helyezi a hangsúlyt: a film egy jelenet erejéig még az első rész szökőkutas fináléját is megidézi.

Soderbergh addig-addig kacsintgat kifelé filmjéből, míg végül okkal érezheti a néző, hogy egyfajta átverés áldozata ő is, ahol a történet mindössze blöffként szolgál egy olyan leosztáshoz, ami csupán a játékmesternek kedvez.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/08 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9089