KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

            
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
   2007/augusztus
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
DAVID LYNCH
• Forgách András: Nő a bajban Inland Empire
• Simonyi Balázs: Utazás David Lynch koponyája körül Lynch, a festő
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Pásztorórák a filmművészettel Cannes
• N. N.: Cannes-i díjak
• Csillag Márton: 4 hónap, 3 hét és 2 nap Beszélgetés Cristian Mungiuval
• Mesterházi Lili: 4 hónap, 3 hét és 2 nap Beszélgetés Cristian Mungiuval
KÍNA
• Géczi Zoltán: Fejjel a Nagy Falnak A hatodik generáció filmesei
• Wostry Ferenc: A hús dühe Chang Cheh filmjei
ANIMÁCIÓ
• Kolozsi László: Rajzolok ide egy rendőrt Beszélgetés a magyar animációról
• Muhi Klára: A kecskeméti bárka KAFF
• Pápai Zsolt: Elfeledett pionírok És mégis mozog…
• Varga Zoltán: A tárgyak lelke Norman McLaren
FILMEMLÉKEZET
• Molnár Gál Péter: Anti-sztár Katharine Hepburn
KÖNYV
• Vincze Teréz: Mesterkurzus A film története
• Harmat György: A bennfentes Száz híres film
TELEVÍZÓ
• Soós Tamás: TV Taxi Magyar plazma
KRITIKA
• Barotányi Zoltán: Vörösből szőke Szemben a maffiával avagy olajozott viszonyok
• Báron György: Egy rosszabb nap A barátkozás lehetőségei
• Vajda Judit: A rövidtávfutók magányossága 4x100
LÁTTUK MÉG
• Vaskó Péter: Harry Potter és a Főnix rendje
• Vajda Judit: Salvador
• Vincze Teréz: Kék papagáj
• Csillag Márton: Evan, a minden6ó
• Pápai Zsolt: Törés
• Mátyás Péter: Utál a csaj
• Tüske Zsuzsanna: Ocean’s Thirteen – A játszma folytatódik
• Kovács Gellért: Disturbia
• Varró Attila: Az elhagyott szoba
DVD
• Pápai Zsolt: Peeping Tom
• Pápai Zsolt: Tűzveszély
• Kovács Marcell: Bűnözési hullám
• Pápai Zsolt: Café Moszkva

             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Animáció

Beszélgetés a magyar animációról

Rajzolok ide egy rendőrt

Kolozsi László

Két megkerülhetetlen név a mai magyar animációban: M. Tóth Géza és Gauder Áron. Velük, és Szemadám Györggyel a Magyar Mozgókép Közalapítvány animációs szakkuratóriumának elnökével beszélgettem a mai magyar animációról, világsikereinkről, arról, hogy mekkora rajz- és bábfilmjeink esélye a (háromdimenziós) világban.

 

– Annecy-ban, az egyik legjelentősebb, nemzetközi rajzfilmfesztiválon szokás szerint nagyon sok magyar rajzfilmes munkáját lehetett látni. (2005-ben a Nyócker nyert az egészestés film kategóriában. Idén a diplomafilm-kategória különdíját Bánóczky Tibor kapta a Tejfogakért.

Gauder Áron: Annecy egy kis város, mi – mint mindig, ha ott vagyunk – kempingben laktunk, sátorban. A kemping tulajdonosának nagyon nagy arca van, ezért elhatároztuk, hogy idén kis EU-s zászlókat tűzünk a sátrunk mellé. Kitűztük a zászlókat, és közöltük a meglepett tulajjal, hogy mi egyébként egy nomád nép vagyunk, még mindig a pusztában vándorolunk. Ezért lakunk az ő kempingjében.

Az idei fesztiválon öt magyar volt, Szilágyi Varga Zoltán Jegyzőkönyv – Mansfeld Péter emlékére című filmjét a rövidfilmes programban vetítették. A televíziós sorozatok kategóriájában Nagy Lajos és Szilágyi Varga Zoltán A világlátott egérke, Nagy Lajos A víz tündére, a TV specials programban Alexei Alexeev Mondókák című sorozata, a diplomafilmek kategóriájában Tomeck Ducki Életvonal című filmje versenyzett. Ez utóbbi kategóriába bekerült a Londonban tanuló, éppen ezért angol produkcióként indult Bánóczky Tibor Tejfogak című filmje is. Bánóczky Tibor filmje különdíjat nyert.

– Akkor ez egy angol produkció volt, amit magyar alkotó készített?

M. Tóth. Géza: Bánócky Tibor a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen diplomázott olyan négy-öt éve, Holtágban című filmjével. Az egyik legjobb animációs iskolában, a londoni National Film and Television School – NFTS-ben idén végzett, az említett Tejfogakkal, és ebből következően az NFS végzőseként volt ott.

Szemadám György: Nagyon jól emlékszem Bánócky Holtágban című filmjére, ugyanis meglepett, milyen erős irodalmi anyag áll a film mögött. Szokatlanul, erős szöveg volt, kirítt a beadott munkák közül, érdekelt, hogy ki írta, és őszintén meglepődtem, amikor kiderült, hogy maga Bánóczky. Nagyon pontosan állt össze a képanyag a szöveggel, nagyon pontosan támasztotta alá a szöveg mondanivalóját a vágás. Sajnálom, hogy a legutóbbi pályázata formai okok miatt nem sikerült. A pályázó stúdió nem volt bejegyezve. Sokszor fordul elő, sajnos, hogy remek alkotók rossz partnereket választanak, olyanokat, akik nem csak kellő háttérrel nem rendelkeznek, hanem a kellő felelősséggel sem. Tudják, hogy egy jó rendezőt nyertek meg maguknak, és ennek tudatában használják őt csaliként, kérnek az adhatónál jóval több pénzt. Előfordult, nem egyszer, hogy szívesen adtunk volna ötmillió forintot, de a pályázatban negyvenötöt kértek és emiatt úgy éreztük, hogy az ötmillió tulajdonképpen nem segíti a produkció létrejöttét, ilyen kevés összeget nem is érdemes megszavazni.

– Mivel készültök a következő fesztiválra, mi készül a műhelyetekben?

Gauder: Egy viking történeten dolgozom. A vikingek világa gyerekkorom óta érdekel – régi szerelem, talán akkor kezdődött, amikor a nagyanyám a Niebelung-énekből olvasott fel nekem. Bernáth István fordított le a 300 sagából kettőt, ezeket egy olyan utazási iroda adta ki, amelyik Izlandra szervezett társas utakat. Engem lenyűgöztek ezek a történetek, már eleve az, ahogy ezek az emberek, a vikingek ősei, elmenekültek a királyok elől, és Izlandot birtokba vették. Magammal vittem a könyvet és végigjártam Izlandot. Akkoriban rengeteg reklámfilmet készítettem, reggeltől estig dolgoztunk. Egy gleccser tetején világosodtam meg: nekem nem ez a feladatom, nem folytathatom tovább az eddigi életemet. Szerencsés fordulata volt az életemnek ez az utazás. Végleg abbahagytam a reklámot. Azóta elkészült az Egill forgatókönyve, megvan a képi világa. A film egy férfiről fog szólni, aki egy szabad-paraszti társadalomban nő fel, és nem tud beilleszkedni a feudális világba, nem fogadja el, hogy az emberek egymás alá-fölé rendelhetők. Azt szeretnék megmutatni, hogy mit csináltak a vikingek, amikor nem raboltak, fosztogattak.

M. Tóth: Július végére elkészül egy rövidfilmünk, kicsit hosszabb lesz, mint nyolc perc. 3D animációval készült, mind a képi, mind a hangi világát tekintve visszafogott, lassú szemlélődő mű. Arról szeretnénk mondani valamit, hogy hogyan tudunk nyomokat hagyni, hogy miért érzünk vágyat arra, hogy nyomokat hagyjunk. Nem a sztori a legfontosabb ebben a filmben, de a sok szép részlet remélem, hogy egésszé áll majd össze, bízom benne, hogy a vetítéseken megáll majd a levegő. Készítünk Testi mesék címmel egy sorozatot is, aminek a főszereplői nem nagyon lesznek trendik. Népszerű sorozat szeretne lenni, de egy nagy átmenő forgalmú faluban játszódik, és két idős ember a főhőse: nem tinédzserek, nem gördeszkáznak.

– A Maestro készítésekor mintha nagyon pontosan tudtátok volna, hogyan kell kiváltani a meglepődés érzését.

M. Tóth: Tanultam pszichológiát. Főleg a kognitív pszichológiába ástam bele magam. Nem azt tartom a legfontosabbnak, hogy én mit tudok megmutatni, hanem azt, hogy mit tudok arról, aki a filmemet nézi. Amikor képet mutatok, amikor hangokat teszek mellé, tudom-e hogy a kép és a hang, amit megalkottam, milyen hatással van a személyekre, a tömegekre.

Szemadám: A II. világháborút tulajdonképpen Donald kacsa és Mickey egér nyerte meg. Az animációs film nagy hatással volt a tömegekre, az emberek, nem csak a katonák, hanem a hétköznapi emberek is, Mickey egér elnyűhetetlen alakjában magukra ismertek. Mickey mindig talpra állt. A leleményes, a legyőzhetetlen kisembert testesítette meg.

– A játékfilmekben egyre több az animáció, szinte már eldönthetetlen mennyire animációs és mennyire játékfilm A Gyűrűk Ura.

M. Tóth: Az animációs és a játékfilm kettéválasztása nagyon mesterkélt, az a téves képzet él az emberekben, hogy a játékfilm egy nagy halmaz, aminek részhalmaza az animáció, de ez a kép hamis. Létezik mozgásillúzió, emiatt beszélhetünk mozgóképről. A játékfilm a mindennapokat pontosabban reprezentálja, mint az animáció, de az alap, az alkotói attitűd megegyezik. A régi nagy burleszkfilmesek pontosan tudták, hogy animáció és játékfilm nem szétválasztható, hogy a kettő megkülönböztetése erőltetett: ha kellett Chaplin stop-trükköt alkalmazott. Hogy mennyi az animáció A Gyűrűk Urában, vagy a Harry Potterben, számomra nem is értelmezhető kérdés.

– Méliès óta a filmet a történet határozza meg.

M. Tóth: Balázs Béla a rajzfilmet tekintette „abszolút filmnek”. A Félix a macskában, ha a főhős, Félix egy problémával szembesült, a farka kérdőjellé alakult, és ezzel a kérdőjellel, mint hurokkal oldotta meg a problémát. Ez egy olyan mozzanat, amit semmilyen más művészeti ág, semmilyen más eszközével nem lehetett volna megmutatni. Csak filmes eszközökkel lehetett. Az animáció még őriz valamit abból, ami a film eredetileg, a kezdet kezdetén volt.

Szemadám: Évek óta mondogatom, hogy a játék- és rajzfilm nem kettéválasztható. Gauder Áron, rafináltan, tudva, hogy a játékfilmeseknél több pénz van, a játékfilmeseknél pályázott a Nyóckerrel. De a pályázatot átnyomták hozzánk, és mi azt mondtuk, rendben hozzájárulunk, de ti is adjatok rá pénzt. Ezzel áttörtünk egy falat, ami a játékfilmes és az animációs filmesek között volt.

Gauder: A Taxidermián én is dolgoztam, Pálfi György filmjében 69 trükk látható. A cél persze az volt, a néző ne vegye észre, hogy trükköket lát.

M. Tóth: A német expresszionista filmesek még nagyobb szabadságfokkal dolgoztak, szabadabban éltek az új technika nyújtotta lehetőségekkel, a maszkkal, az árnyékokkal; filmjeikben egyszerre jelenik meg a szürreális, a túlhajtott valóság, és a kézzel fogható naturalizmus. Terry Gilliam intelligens rendező, ő az, aki az abszolút film felé is közelít. Nála sem válik ketté az animáció és a játékfilm. Pálfi Terry Gilliamhez hasonlóan gondolkodik, nem korlátozza a képzeletét: ha kell, átmegy egy híd alatt egy vadászbombázó. Nála ez csak megoldandó szakmai kérdés.

Szemadám: A Nyócker nem működött volna realista közegben, nem lettek volna hitelesek a párbeszédek. Pasolini mondja azt, hogy a film túlságosan naturalista, mert nem tudja megmutatni a kutyát, vagy az asztalt, hanem csak azt az adott kutyát és a bizonyos asztalt mutatja meg. Nem tudja elhagyni a naturália koloncát.

Gauder: Lerajzolok ide egy rendőrt, azt mondod, ez egy rendőr, de ha fényképen mutatom, akkor Kovács János rendőr törzsőrmester látod.

M. Tóth: A játékfilm nagy pillanataiban ezt tudja. Hogy ne azt a bizonyos babakocsit mutassa meg, hanem a babakocsit, a lépcsőn lefelé tartó babakocsit. Fellini ebből a szempontból is kiemelkedő rendező: az egyik kedvencem a Rómából a pápai divatbemutató, ez a jelenet – például – nagyon közel áll az animációhoz.

– Filmedet, a Maestrót Oscarra jelölték. Sokat beszéltek, miattad is, a magyar animációról, de a filmszemlén még mindig nincs animációs kategória.

M. Tóth: Nem értem, miért nincs. Többször feltettük a kérdést – nem a rebellió szándékával – Tóth Erzsébetnek, az MMK főtitkárának is, hogy mi lehet az oka az animáció mellőzésének; ő sem tudott elfogadható választ adni. A KAFF, a kecskeméti animációs filmfesztivál, amit eddig három, de talán a kecskemétiek hatalmas és áldásos munkájának köszönhetően ezentúl valószínűleg kétévente rendeznek meg, egyfajta szemléje a magyar animációs filmeknek: de azt az érvet nehezen tudom elfogadni, hogy azért nincs a szemlén animációs kategória, mert nekünk ott van a KAFF.

Szemadám: Nem akarom a játékfilmet lebecsülni, rossz lenne, ha a szakkollégiumi elnök ujjat húzna egy másik kollégiummal, de meg kellene nézni, mennyi a nézettsége a magyar filmnek, és mennyi az animációs filmnek. Az animációs filmes vetítéseken mindig telt ház van, Veszprémtől, Egerig. A Nyócker meghökkenést okozott, mintha nem lettek volna előzményei. Voltak, vannak megszállott emberek, Reisenbüchler Sándor is ilyen volt, isten nyugosztalja, akik akár otthon egy hokedlin is összerakják a filmjeiket.

Úgy érzem, sokkal kevésbé befolyásolja az animációs filmet a trend, a divat, a politika, mindaz, ami körülvesz bennünket, mint a játékfilmet.

Tizenegy éve vagyok az animációs kuratórium elnöke. Az animációsokról azt gondolják, azok majd úgyis eltartják valahogy magukat: Jankovics Marcell barátom mondta tavaly (amikor sokkal több pénzt kaptunk, mint az idén), gondoljunk bele, a magyar animációs filmekre körülbelül annyi pénz jut, mint az augusztus huszadikai tűzijátékra. Az ebben az ágazatban dolgozó emberek folyamatosan díjakat hoznak, az animáció erős húzóágazat lehetne.

A szakmán belüli nézeteltérések, ellentétek is nehezítik a helyzetünket. A Manifeszt alapítása is széthúzáshoz vezetett. (A Manifeszt, a Magyar Animációsfilmes Szakmai és Érdekvédelmi Egyesület, a nemzetközi érdekvédelmi szervezet, az Asifa tagja. Céljairól, a szervezetről, a manifeszt.hu tájékoztat – K. L.). Fiatal emberek alkotják ezt a szervezet – lehet, teszem hozzá, fiatal koromban én is erőből próbáltam volna megoldani dolgokat, de ők – a magyar mozgókép közalapítványt feljelentve az állami számvevőszéknél próbáltak elérni eredményeket. Nem mondom, hogy ennek a következménye lenne az, hogy idén jóval kevesebb pénzt kap a szakma… de ez helytelen húzás volt, egyszerűbb lett volna együttműködni.

– Nem azért kap kevesebbet az animációs ágazat, mert az animációs filmesek politikai érdekérvényesítő képessége sokkal kisebb?

M. Tóth: Igen. Ez is az oka. De felsőoktatási háttér is más. A Szentkirályi utcának (a Színház és Filmművészeti Egyetemnek) a presztízse nagyobb, mint a mi filmszakunknak a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen. Egyelőre. Olyan szakemberekre lenne szükség, akik a fesztiválokon képesek lennének a filmeket jó szemmel kiválasztani, és hozzásegíteni a sikerhez. Vannak osztályok, stúdiók, ahol külön szakembergárda segíti a fiatalokat, hogy sikeresek legyenek a fesztiválokon. Gauder Áron és Péterffy Zsófia sikere, vagy a miénk, ráirányíthatja a figyelmet az animációs filmre.

Szemadám: Sokszor a rendezők nem jönnek össze a nekik való menedzserrel. Gyulai Líviusz minden alkalommal olyan képes forgatókönyvet nyújt be, kézzel rajzolva, hogy élmény lapozgatni, olvasni: ha állna mögötte egy olyan ember, akiről te beszélsz, csodákra lenne képes. De a régiek, mondjuk így, a nagy öregek, már nem nagyon tudnak változtatni, váltani.

– Jankovics Marcell 14 éve minden évben kap támogatást.

Szemadám: Jankovics eklektikus modellben készíti Az ember tragédiáját. Az egyiptomi szín az egyiptomi rajzok, hieroglifák stílusában készül, a falanszter a képregények stílusában, mindegyik szín más, jellemző stílusban. Stílusbravúrok, stílusparódiák sora. A római színben a mozaik megmozdul, a gladiátorok elkezdenek viaskodni. Ami állami pénz ebben van, az egy játékfilm kicsiny töredéke, nem érjük el összesen az emlegetett tűzijátékra fordított összeget.

– Az Erkel Színház Tannhauser előadása 128 millió Ft-ba került, és háromszor ment. Az Operaház évi 5,3 milliárd Ft-ból gazdálkodik.

Szemadám: Nem minden múlik a mennyiségen, vannak drága műfajok. Annak idején a Magyar népmesék sorozatot a Magyar Televízió finanszírozta és rendelte. Ma kevés a pénz, ez kétségtelen. Idén 550-valahány millió Ft-ra jelentettek be igényt, ehhez képest 160-valahány milliót osztottunk szét.

M. Tóth: Látok szándékot az elmozdulásra az MTV részéről. Sokat jártam Észtországban – (hogy most ne olyan országokról beszéljek, ahol köztudottan jobban megy a finanszírozás, jobban támogatják az animációs filmet), ott az animáció fő megrendelője – törvényileg szabályozottan – a közszolgálati televízió, az élteti, tartja el a művészeket, a televíziós megrendelések állandó megélhetést biztosítanak. Nálunk egy ilyen-olyan fesztiváldíj semmire nem biztosíték, szerdán talán még van munkád, de csütörtökön már mehetsz újságot kihordani.

Szemadám: Egy rádiós beszélgetésen a beszélgetőpartnerem egy fiatal lány volt, aki azt mondta: az animációs film káros a gyerekekre. Ez addig fel sem merült bennem, de kétségtelen, hogy nem egészséges, ha a gyermekek dadája a Cartoon Network. Márpedig sokan ezt a csatornát azonosítják az animációs filmekkel. Védeni kell a végvárakat: megmutatni, hogy van más is. Alkotásokat, míves dolgokat készíteni a kisgyerekeknek, gyerekfilmeket, ismeretterjesztő filmeket. Hogy ne lehessen kiszorítani a magyar animációs filmet gagyi olcsósággal. Óriási pazarlás, hogy nem engedjük, tehetséges filmeseink kibontakoztassák a képességeiket. Elhangzott már nem egyszer, a képzőművész úgy is megél, ha nem támogatja tevékenységét az állam; persze: középiskolai tanárként vagy úgy, hogy az utcán rajzol. Meg sem próbáljuk a legjobbat kihozni a művészeinkből.

M. Tóth: Egyetértek, de hadd tegyem hozzá, az animációnak van egy körülhatárolható szakmaisága, egy megtanulható része. Én azt a megközelítést képviselem, hogy ennek az elsajátítása fontosabb, mint az, amit intuíciónak, ihletnek nevezünk. A hallgatóim a Moholyn csinálnak Cartoon Network filmeket is, mert így tesznek szert szakmai rutinra. A szakmai ismereteket meg kell szerezni. Hogy kiben lesz az iskola elvégzése után filmek készítéséhez elég akarat, rátermettség, kinek van szerencsés családi háttérre, az a képzéstől, szakmától független.

Gauder: Nem mindenkinek az az ambíciója, hogy animációs filmet készítsen; van, aki arculatot tervez egy tévének, reklámot készít, játékprogramokhoz grafikákat.

– A youtube, a közösségi megosztó site-ok (ahová mindenki felteheti az alkotásait), megváltoztatják-e szakmát?

M. Tóth: Ha a youtube-on nézel meg egy animációs filmet, azzal nem oltod ki a feszültséget, abban a közegben a film nem éri el a kívánt hatást. Olyan, mintha vennél egy albumot a kedvenc festőd reprodukcióival, elmondhatod, ismered Van Goghot, de azt nem mondhatod, hogy láttad a képeit. A Maestrót egyébként több mint 100 ezren töltötték le onnan.

Gauder: Ezek a site-ok nem vesznek el tőlünk nézőket. Most már mi magunk rakjuk fel direkt rossz minőségben a filmjeinket. Aki megnézi, vágyjon arra, hogy valóban lássa. Nagyobb baj, hogy a Nyócker egy hónapja se ment még a mozikban, amikor már lehetett DVD-n kapni az ecseri piacon. Nagyon kényelmetlenül éreztük magunkat. Sok nézőt veszítettünk ezzel. Nyomoztunk, hogy kik és hogyan szerezték meg, de nem sikerült megtudnunk.

– Változik-e stílus a technika, a szoftverek fejlődése miatt.

Gauder: Az a vád ért bennünket, hogy nagyon olcsón csináltuk meg a Nyóckert. Egy év alatt lett kész, és ezt a számítógép tette lehetővé. Reisenbüchler alkotásait, ma már sokkal rövidebb idő alatt, kevesebb lemondás árán meg lehetne csinálni. Én a diplomafilmemet filmszalagra karcoltam, elhatároztam, hogy sosem fogok számítógépen dolgozni – de aztán belejöttem.

M. Tóth: Grafikai divatok mindig is voltak. A zágrábi iskola a hatvanas-hetvenes években, egész más volt, mint a mai trend. Az animáció alapvetően a mozgás megjelenítése. A hallgatóknak megmutattam a zágrábi iskola legjobb filmjeit: megállapítottuk, milyen elképesztően pontosan időzítenek, milyen feszes a dramaturgia, milyen tökéletes a hang és a mozgás összhangja, jóllehet már mind a grafikai, mind a zenei stílusuk divatjamúltnak tűnik. A filmek lenyűgözték őket. A légy, Rófusz Ferenc filmje ma is aratna. A számítógép jelentősége: demokratizálta a műfajt. Nagyon sok egri, pécsi fiatal jelentkezett a KAFF-ra, küldött be jó minőségű filmet – ez soha korábban nem volt jellemző – köszönhetően a felhasználó barát szoftvereknek. A professzionális filmek előállítási költsége nem változott, a Disney vagy a Pixar nem lett olcsóbb, de a technológia radikálisan különbözik, sokkal hamarabb hozható létre a végső állapothoz hasonló produkció. Disney Hófehérkéje óta van családi mozi az animációs műfajban, de az animációs film nagykorúsága ezekkel az SGI dolgokkal kezdődik – az olyan filmekkel, mint a Némó nyomában, vagy a Shrek.

Gauder: Nagyon sok film készül, amin csak az látszik, hogy a készítője megtanulta a szoftvert, és örül annak, hogy tud vele dolgozni, de sokkal több nincs benne.

Szemadám: A tökéletes ritmust nehéz eltalálni. Nehéz megkonstruálni az animációs filmet; tőmondatokban fogalmazni. Már pedig az animáció nem úszhat el a látványban, itt látványos képekkel nem lehet semmit lefedni. Képzőművész vagyok, elfogult a képzőművészek irányába: a magyar animáció a képzőművészetből jött át. Orosz István Kert című filmje hihetetlenül megmunkált: ez az egyik oldal. A másik oldalon vannak a villódzó, klipes, számítógépes filmek. Egyensúlyba kell hozni a két irányzatot.

M. Tóth: A képzés során hangsúlyozzuk, hogy a technika mindig a dramaturgiához igazodjon. Tizenhárom éve dolgozom az egyetemen: ez egy alapvetően filmes műfaj, a képzőművészethez, az én megítélésem szerint, gyengébb szálakkal kötődik, mint a filmhez, a film dramaturgiájához és a mozgáshoz. Gauder Áron egy sámános beavatási szertartást ábrázolt (a diplomafilmjével), ezért rótta filmre a nyersanyagot. Ez a technika illett a témához, így lett a film még elementárisabb. Volt olyan évfolyamtársa, aki már akkor 3D animációt csinált. Ha van magyar sajátosság ekkor ez az: a témák és technikák pontos egyeztetése. A magyar animációs film piacképessé tehető.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/08 36-39. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9071