Láttuk mégSírugrókPápai Zsolt
Odgrobadogroba – szlovén-horvát, 2005. Rendezte és írta: Jan Cvitkovic. Kép: Simon Tansek. Zene: Aldo Ivancic. Szereplők: Gregor Bakovic (Pero), Drago Milinovic (Suki), Sonja Savic (Ida), Mojca Fatur (Renata), Domen Remskar (Dzoni). Gyártó: Staragara–Propeler– RTV Slovenija. Forgalmazó: Szimpla Film. Feliratos. 103 perc.
Jóllehet a szlovén területek a bő hetvenéves jugoszláv kényszerszünetet leszámítva mindig inkább voltak a nyugat, mint a kelet részei a történelem során, a káeurópai életérzés ebbe a régióba is beszüremlett az elmúlt évtizedekben. A középgenerációs Jan Cvitkovic rendező második nagyjátékfilmje ezt dokumentálja.
A cselekmény helyszíne egy civilizációtól elzárt parányi szlovén falu, időpontja – semmi egyéb, csupán a függetlenség kivívására tett nyúlfarknyi utalások tudatják – a jelen. Cvitkovic kis faluját tesze-tosza és bicebóca alakok lakják, akiknek életén az időtlenségbe fagyott hétköznapok alig valamit változtatnak. Történet ebben a közegben nehezen elbeszélhető, tudja ezt a rendező is, ezért egybefüggő sztori helyett inkább epizódokat és villásnyi zsánerképeket mutat a falubéliek mindennapjaikból, képeket, amiket a groteszk látásmóddal bolondított kisrealista stíl tapaszol egymáshoz.
Cvitkovic a miliőrajzhoz Menzeltől, a menazséria tagjainak ábrázolásához pedig a csehek mellett Kusturicától, mi több Bunueltől merít ihletet. A napi betevőt gyászbeszédek írásával megkereső főszereplő és szűkszavú cimborája mintha egy középkategóriás cseh artfilmből érkezett volna, a főhős vágyainak titokzatos tárgyaként feltűnő és bizarr késztetések rabjaként bemutatott angyalarcú szöszi buñueli alak, számos toldalékfigura pedig a „dévaj balkáni ember” – Kusturica által annyiszor szerencsésen felhasznált – sztereotípiájának szülötte.
Egészében érdekes tabló kerekedik így ki, ám az összhatáson némileg ront a zárlat, melynek szörnyűséges drámája kevéssé következik az előzményekből, ezért nehezen épül be a szerkezetbe. Némi tónusváltást hozva fityeg a filmen, azzal együtt, hogy a pusztulás, a halál témája, továbbá az értékvesztés motívumai már az expozíciótól megjelennek.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 1079 átlag: 5.56 |
 |
|
