KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/július
POSTA
• Tamás Krisztina: René Clair Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Nagy Istvánné: Rocco és fivérei Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Veém János: Pergőtűz
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Ha az értelem alszik Cannes
• N. N.: A 34. cannes-i filmfesztivál díjai Cannes

• Marx József: „Én csinálom a magamét, te mondod a magadét” Kritika és filmművészet
ESZMECSERE
• Almási Miklós: Mi a bajom a „közérzet-filmekkel”? Hozzászólás Faragó Vilmos Boldogtalan fil című cikkéhez

• Zsugán István: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
• Tarr Béla: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
VITA
• Boros István: A csendes háború Vita a filmforgalmazásról. Mozi-őrjárat Budapesten
• Nagy Sándor: A mozinak keressünk filmet! Vita a filmforgalmazásról

• Kerényi Grácia: Filmen és prózában A wilkói kisasszonyok
• Matos Lajos: Az orvosok dilemmája Kóma
• Simor András: A meghökkentek Kölykök; Ötvenöt testvér
WESTERN
• Jancsó Miklós: Vallomás a nagypapáról
• N. N.: John Ford hangosfilm-rendezései
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Krimik, mesék és a valóság Vilnius
• Xantus János: Bio-Asszony és az Agglegények Oberhausen

• Todero Frigyes: Az imádság már nem volt elég A chilei film Allende idején
LÁTTUK MÉG
• Kövesdi Rózsa: A játékszer
• Kovács András Bálint: Először férjnél
• Loránd Gábor: Hárman a világ végén
• Lajta Gábor: A túlélés ára
• Zoltán Katalin: Az anyakönyvvezető nem válik
• Márton László: A csend előtt
• Koltai Ágnes: Bolond évek
• Gáti Péter: Puska és bilincs
TELEVÍZÓ
• Jovánovics Miklós: Előbb informálni, aztán kommentálni Beszélgetés Hajdú Jánossal
• Loránd Ferenc: Gyermekműsorok – pedagógiai tükörben Kőszegi Szemle
KÖNYV
• Veress József: Filmtörténeti portyák
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Hölgy kaméliák nélkül
• Karcsai Kulcsár István: Kallódó emberek
• Karcsai Kulcsár István: Isten után az első

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A túlélés ára

Lajta Gábor

 

Felmondanak egy amerikai tisztviselőnek, mire az lelövi főnökeit. Nem emelnek vádat ellene, hanem elmegyógyintézetbe dugják, mert (mint később kiderül) „túl sokat tud”. Egy svájci újságíró rájön erre és nyomozni kezd. (Michel Piccoli alakítja fáradt-rutinosan).

A rendező nem döntötte el, hogy politikai krimit, buñueli társadalmi szatírát, vagy pontos eseményrajzot készítsen. Mindegyikből csipegetve – langyos művet alkotott.

Állott levegőjű képek, túl későn elvágott jelenetek, papírmasé figurák: mégis (vagy éppen ezért) összeáll egy „elidegenedett” világ, és a várakozás izgalma, hogy valaminek történnie kell, ébrentartja figyelmünket, nézhetővé teszi a filmet. Ez a feszültség azonban „felületi feszültség”. Kikövetkeztethető ugyan a filmből valamiféle tanulság (a korrupt államgépezetről, vagy: még a gyilkosok is áldozatok?), és úgy látszik, a rendezőnek rossz véleménye van az egész társadalomról. Ezt azonban olyan szelíden és tartózkodóan mondja el, hogy el se igen hisszük neki. Különösen, amikor a film végén az újságíró győztesen telefonba diktálja a leleplező szavakat. Rutinosabban elkészített amerikai filmekben (A keselyű három napja, Serpico) ilyenkor még beiktatnak egy jelenetet a dolog reménytelenségéről...


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/07 45. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7403