KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/augusztus
• Szilágyi Ákos: A film elszakadása
• Schubert Gusztáv: Kis magyar vállalkozás Beszélgetés Erdős Pállal
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Tükörjátékok Cannes
• Zilahi Judit: „Nem a nevettetés nehéz” New York-i beszélgetés Woody Allennel
• Koltai Ágnes: A jövő ígérete Oberhausen

• Bikácsy Gergely: A halál legyőzése Cinématographe Lumière
• Lumière Louis: Kivonat a cinématographe első szabadalmából Cinématographe Lumière
• Lumière Auguste: Kivonat a cinématographe első szabadalmából Cinématographe Lumière
• Xantus János: Hiteles illúzió Cinématographe Lumière
• Esterházy Péter: Mi ez? mi van? mi legyen? mi lehet? A Horus archívum pályázata a Gödöllői Galériában
• Bán András: A forradalom reklámképei A 20-as évek szovjet filmplakátjai a Műcsarnokban
• Kézdi-Kovács Zsolt: Testvérünk, Jarmusch
• Zsombolyai János: Ezer nap fogyókúra
LÁTTUK MÉG
• Bánlaki Viktor: Mit kezdjünk az ördöggel?
• Gáti Péter: A pópa lánya
• Koltai Ágnes: Átlagemberek
• Ardai Zoltán: Éljen D'Artagnan!
• Szkárosi Endre: Önbíráskodás
• Hegyi Gyula: Piszkos munka
• Tóth Péter Pál: Vadlovak
VIDEÓ
• Boros István: A kis-nagy üzlet
TELEVÍZÓ
• Báron György: A zseniális kamasz Kawalerowicz régi filmjei a képernyőn
• Faragó Vilmos: Magándíj, talk-show, aréna Nyári jegyzetek
KÖNYV
• Bársony Éva: Római szalonbeszélgetések
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Kecskeméti Animációs Filmszemle
• Nemessányi Attila: Henri Pialat halálára

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A pópa lánya

Gáti Péter

 

„Egész Oroszországot kiábrándulás gyötörte. Csalódtak a reformokban, az államhatalom csalódott az erejében, a népbarátok csalódtak a népben. Sokan belefáradtak az életbe.” Ezekkel a szavakkal jellemzi a múlt század hetvenes éveinek oroszországi közhangulatát Jurij Trifonov, Türelmetlenség című nagyszerű regényében, mely érzékletes képet fest a narodnyikmozgalomról. Az igazságosabb társadalmi rend kialakításáért a parasztdemokrácia jelszavával harcba induló forradalmi értelmiség a földközösség programjával remélte Oroszországot – a kapitalizmus megkerülésével – a szocializmushoz elvezetni. A forradalmi felvilágosító propaganda, a nép közé járás és a bakunyini anarchizmus, az egyéni terror kizárólagosságának hirdetése, a II. Sándor cár meggyilkolásában kiteljesedő és egyben el is bukó Népakarat-mozgalom egyaránt jellemzői ennek az időszaknak.

Borisz Tokarjev filmje látszólag ezekről a naiv forradalmárokról, az értelmiségi létük bűvköréből kitörni képtelen narodnyikokról szól. Sajnálatos módon azonban csak fel-felvillanó életképek, tankönyv ízű idézetek és közhelyes jelzések közvetítésével szerezhetünk tudomást e furcsa és ellentmondásos reformmozgalom alakjairól és eszméiről. Tokarjev ugyanis a narodnyikok bemutatásának ürügyén cukormázas operettet vitt filmre. A sovány és szerfelett érdektelen történet a kommuna-közösség megbízásából végrehajtott akció krónikája, melynek során egyikük álvőlegényként, névházassággal feudális családi kötöttségeiből kiszabadít egy, az új eszmékért lelkesedő fiatal lányt. A népbarát forradalmároknak viszont csak illusztratív szerep jut. Minden gesztusukat, szavukat naiv, nevetséges romantikával ruházza fel az a hibás alkotói szemlélet, mely a történelmi tapasztalat kölcsönözte bölcsesség birtokában vizsgálja és ítéli meg tetteiket. Nincs egyetlen pillanata a filmnek, mely az „akkor és úgy történt” oly fontos illúzióját keltené. A korhű jelmezek és kellékek, a folklorisztikus mozzanatok bősége sem elég a hiteles atmoszféra megteremtéséhez. Végül érthetetlen, hogy az időről időre elhangzó, a történetet kommentáló dalok Okudzsava írta szövegeit a szinkronizáláskor miért felejtették el lefordítani.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1985/08 45. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6049