KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/november
KRÓNIKA
• Székely Gabriella: Könnyű-e filmrendezőnek lenni? Juris Podnieks halálára

• Reményi József Tamás: Ali én vagyok Fassbinder és más hazaárulók
• Bikácsy Gergely: Az utolsó ember Németorszag kilenc (új) nulla
FESZTIVÁL
• Koltai Ágnes: Orlando féltestvérei Velence
• N. N.: A 49. Velencei Fesztivál díjai
TELEVÍZÓ
• Turcsányi Sándor: Bohdalová térde Evald Schorm

• Gelencsér Gábor: A történelmi film vége Markéta Lazarová
MAGYAR FILM
• Székely Gabriella: Videópalack Beszélgetés Hanák Gáborral
• Sipos Júlia: Kié a csőd? Beszélgetés stúdióvezetőkkel

• Timár Péter: Katarzis vasalás közben Mondino, a klipkirály
KRITIKA
• Báron György: Másnap Goldberg-variációk
• Zoltai Dénes: Zeneórák haladóknak Minden reggel
• Almási Miklós: Hollywoodi kövületek A játékos
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Apám dicsősége; anyám kastélya
• Turcsányi Sándor: Egyedülálló nő megosztaná...
• Bíró Péter: Mint a tűz
• Székely Gabriella: Paris Trout
• Sneé Péter: Fiúk (Boys)
• Schubert Gusztáv: Medicine Man
• Argejó Éva: Jöttem, láttam, beköltöztem
• Tamás Amaryllis: Isten veled, király

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Fiúk (Boys)

Sneé Péter

Az érzékeny alkotó ember nyilván már tavaly megérezte, hogy aszályos évünk lesz az idén és ehhez idomult. Kellően szikkadt aggyal látott az ifjúság szórakoztatásához. Lelkesedés és ötlet híján dolgozott, témát is valamely AIDS-ellenes brosúrából kölcsönözhetett. Hősei mintafiúk. Reklámügynök az egyik, kinek éppen akkor kell egy condomot népszerűsítő kampányt szerveznie, amikor elhagyja a felesége. A másik állami bürokrata, munkája révén furcsa figurákkal kerül kapcsolatba, és viccesebbnél viccesebb helyzetekbe csöppen, ahogyan ez már az adóvégrehajtóknál lenni szokott. Garantált a jókedv tehát, kivált, hogy lányokkal vigasztalódnék a neje után ácsingózó szamár. Hamar elsimul a konfliktus persze, ismét helyrebillen a világ. A propaganda-hadjárat sikeres, mert az óvszer jó és hasznos, személyes problémájuk optimális megoldása pedig az, ha visszatér a hűtlen asszony és véle a biztonságos családi szex, mint a gyönyör csúcsa.

Minek ide forgatókönyv? Nem is írnak. A korai hőségben vélhetően dramaturg sem akadt, miként elfogadható küllemű és valamelyest alkalmas színész, színésznő sem. A divatosan sivár környezetet nem tervezték meg külön, bárhol megtalálhatták, az operatőr a kötelező penzumot sem teljesítette, a vágó könyvből dolgozott, a rendező meg csak arra ügyelt, hogy némi zenét pakoljon a képek alá.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1992/11 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=604