KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/november
KRÓNIKA
• Székely Gabriella: Könnyű-e filmrendezőnek lenni? Juris Podnieks halálára

• Reményi József Tamás: Ali én vagyok Fassbinder és más hazaárulók
• Bikácsy Gergely: Az utolsó ember Németorszag kilenc (új) nulla
FESZTIVÁL
• Koltai Ágnes: Orlando féltestvérei Velence
• N. N.: A 49. Velencei Fesztivál díjai
TELEVÍZÓ
• Turcsányi Sándor: Bohdalová térde Evald Schorm

• Gelencsér Gábor: A történelmi film vége Markéta Lazarová
MAGYAR FILM
• Székely Gabriella: Videópalack Beszélgetés Hanák Gáborral
• Sipos Júlia: Kié a csőd? Beszélgetés stúdióvezetőkkel

• Timár Péter: Katarzis vasalás közben Mondino, a klipkirály
KRITIKA
• Báron György: Másnap Goldberg-variációk
• Zoltai Dénes: Zeneórák haladóknak Minden reggel
• Almási Miklós: Hollywoodi kövületek A játékos
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Apám dicsősége; anyám kastélya
• Turcsányi Sándor: Egyedülálló nő megosztaná...
• Bíró Péter: Mint a tűz
• Székely Gabriella: Paris Trout
• Sneé Péter: Fiúk (Boys)
• Schubert Gusztáv: Medicine Man
• Argejó Éva: Jöttem, láttam, beköltöztem
• Tamás Amaryllis: Isten veled, király

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Paris Trout

Székely Gabriella

Dennis Hopper egyenesen a Kék bársonyból érkezett Stephen Gyllenhaal első játékfilmjébe. Az egykori szelíd motoros szemében már megint az őrület és erőszak fényei csillognak, talán nem véletlenül, hiszen Gyllenhaal rendezte a Twin Peaks egyik epizódját. David Lynch szelleme valóban ott kísért a Paris Trout borzongtató világában.

Itt is kisvárosban vagyunk, a déli Georgiában, 1949-ben. Veszett rókák fenyegetik vésztjóslóan a poros békét, míg aztán eldördül az igazi fegyver a köztiszteletben álló Paris Trout kezében. Trout boltos, és uzsorakamatra ad kölcsönt, még feketéknek is. Ám amikor az egyik rászedett kuncsaftja nem akar fizetni, adósságbehajtás címén lepuffantja a néger fiú anyját és húgát. Könnyű kézzel, sok lövéssel, fröcskölő vér kíséretében. Az eszeveszett gyilkosság csupán előjátéka a történetnek, mely során végignézhetjük Trout elméjének gyors és látványos elborulását.

A lynch-i tébolyt Dennis Hopper nagy szakértelemmel játssza el, a szexuális aberrációkban természetesen, otthonosan tevékenykedik. Stephan Gyllenhaal azonban mintha nem döntötte volna el, hogy a Twin Peaks újabb epizódját rendezi, vagy a saját filmjét. Szorgalmasan követi a mester példáját, sikeresen bizsergeti a borzongani vágyókat, még a gonosz Leo macho kegyetlenségét is megidézi Trout viselkedésében, és közben az amerikai dél rasszizmusának mélylélektanát kutatja, pszichoanalitikusa komolysággal, morális elkötelezettséggel.

David Lynch, úgy látszik, veszélyes filmrendező. Ragályos.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1992/11 55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=602