FesztiválGiffoniFilmpohárKoltai Ágnes
A híres olasz fesztiválvárosok között szerényen húzódik meg Giffoni Valle Piana. Ebben a calabriai hegyek lábánál fekvő déli kisvárosban rendezték immáron tizenötödik alkalommal, a Nemzetközi Gyermek-és ifjúságifilm-fesztivált. Giffoni nem vetekedhet a patinás Velencével, vagy a Riviera elegáns fürdőhelyével, Sanremóval; Giffoni Valle Piana távol esik a nagy múltú észak-olasz kulturális centrumoktól, szomszédságában az az Eboli van, ahol Carlo Levi, és a regényét megfilmesítő Francesco Rosi szerint Krisztus is megállt. Itt kezdődött, legalábbis a harmincas években, a végeláthatatlan szegénység, az állati robot, a tudatlanság. Giffoni a cseppet sem csillogó Dél szolid fesztiválja. A hivatalosan Giffoni Film Fesztiválnak nevezett rendezvény – amelyet többek között az Európa Parlament, az UNICEF és a Nemzetközi Gyermek- és ifjúságifilm Központ is támogat – nem az idegenforgalom fellendítésére szolgál, hanem kulturális misszió, egy olyan városban, ahol a szórakozást az egyetlen fapados mozin kívül a korzó jelenti, ahol nincs középiskola, és ahol nemcsak a munkaképes korú felnőttek, hanem az iskolások is naponta ingáznak. Giffoni a szó eredeti értelmében vett fesztivál: a film szinte csak ürügy a déli életformához igazodó, éjszakába nyúló szabadtéri kulturális ünnepélyre. Népszerű színészek, rendezők, komikusok, énekesek, táncosok lépnek fel, és hamisítatlan olasz jókedéllyel válaszolnak a színpadon tolongó gyereksereg csacska kérdéseire.
Természetesen Giffoniban sem tagadják meg a filmfesztiválok hagyományait, itt sem feledkeznek meg a versenyprogramról, a díjakról, sőt, még az információs vetítésről sem.
A tizenhat játék-, az ötven rövid-báb-és animációsfilm mellett versenyen kívül vetítették Stanley Kubrick filmjeit, a Doktor Strangelove-ot, a 2001: Űrodüsszeiát, a Mechanikus narancsot, a Barry Lyndont, a Shininget (sajnos a meghívott vendégek kizárásával, valamikor a hajnali órákban), és a legújabb olasz produkciókból láthattunk nyolc habkönnyű, nyáresti vígjátékot, zenés-táncos komédiát. A „Meccoli Film” elnevezésű sorozatban három debütáns rendező, Gianpiero Mele, Claudio Risi és Giovanni Soldati (az író, Mario Soldati fia) mutatkozott be, a nálunk is ismert Francesco Laudadio (a Grog rendezője), Maurizio Ponzi (Madonna, milyen csendes este című filmjét mozijainkban játszották), továbbá Massimo Troisi és Salvátore Piscicelli szerepelt egy-egy alkotásával. A mellékprogramokat, különösen a Kubrick-életművet és Giovanni Soldati lélektani drámának álcázott szex-filmjét, az Előzékenységet persze nem a kiskorú közönségnek szánták. Meglehet, ők jobban értékelték volna a „Meccoli Film”-sorozat gyermekded darabjait.
A versenyben a fesztivál küldetéséhez méltó kulturált, érdekes filmek szerepeltek. Giffoniban is beigazolódott az a régi igazság, hogy a gyermek- és ifjúságifilm nem különbözik (nem különbözhet) a felnőtteknek szánt alkotásoktól, hogy a gügyögés, szépelgés a valódi mondanivaló hiányát leplezi, hogy a legifjabbak is a „profi mozit”, a jól megcsinált filmeket szeretik. Láthatóan remekül ismeri a gyerekek ízlését, filmnézési szokásait az amerikai Herbert Ross, aki ezúttal is könnyed szalonvígjátékokban szerzett jártasságát kamatoztatja. Új filmje, a meglehetősen kacifántos című Hál’ Istennek, tolvaj van a családban a mozijainkban is sikerrel vetített Hölgyem, Isten áldja! és a Kaliforniai lakosztály stílusában készült. A forgatókönyvet most is a komédiagyáros Neil Simon írta, s hogy Ross semmit sem bíz a véletlenre, azt színészválasztása is bizonyítja: a jóképű rendőrkapitányt alakító Donald Sutherland még ezt az ártatlan dajkamesét is megmenti. A film főhőse egy bolondos, középkorú, elvált asszony, egyedül neveli gátlásos, kicsit esetlen kamaszfiát. Anya és fia szerényen éldegél, ám egy napon titokzatos idegen kér bebocsátást otthonukba. Hamarosan kiderül, hogy egy aktatáska pénzt hozott magával az ismeretlen férfi, s feltett szándéka, hogy erre a csonka családra költse ropogós dollárjait. Az adakozó kedvű idősödő úr egyszerű tolvaj, de olyan charme-os, annyi szemtelen humorral és bájjal fűszerezi hosszúra nyúlt vendégeskedését, hogy a törvénytisztelő anya nem adja fel a rendőrségnek. A baseballért rajongó gyerekek kiválóan szórakozhatnak a filmen, mert a szanaszéjjel heverő pénz mellett a játék az igazi főszereplője ennek a szolid vígjátéknak.
A fesztivál fődíját hagyományosan gyerekzsűri ítéli oda. Idén a spanyol Ramon Fernandez Embertől emberig című alkotása nyerte el a nagydíjat. Fernandez mulatságos és megható történetet mesél el egy senkinek sem érdekes, magányos férfiról és egy magára hagyott kisfiúról. Carlos Saura kedvenc színésze, Fernando Fernán Gómez játssza a férfi főszerepet, a nevelőnőre bízott durcás kisfiút pedig a kamerák előtt természetesen mozgó Jorge Noguera. A film barátságukról, elszánt lázadásukról szól. A kivetettek fékezhetetlenségével, gátlástalanságával űznek gúnyt az értelmetlenül rohangáló, állandóan nyüzsgő, gazdaságról álmodó kispolgárokból, az öreg tulajdon fiából és menyéből, a kisfiú pedig szüleiből.
A rajzfilmjeivel nevet szerzett Ion Popescu Gopo A jogadás című mesejátékával szerepelt a fesztiválon. Gopo a műfajok keverésével próbálta megoldani a mesefilmek örök konfliktusát: hogyan lehet hihetően, költőien megjeleníteni a valósághoz, a tárgyakhoz hű filmművészetben a csodát és a varázslatot. Ahol a képzelet messzire rugaszkodott, ott az animációt, az „elszabadult” vonal művészetét hívta segítségül. Az élő-szereplős, fantasztikus gyerek-musical Ion Creanga két, Romániában közkedvelt meséjét, A hitvány pénztárcát és Az öregember lányát dolgozta fel. Nemes veretű irodalmi anyagból merített a belga Jef Cassiers is. Constant De Kinder századelején írt könyvét, a Rettenthetetlen Johnt (ami a mi Erős Jánosunkhoz hasonló meséi alak) írta át animációs filmre. Cassiers a Dzsungel szégyene című erotikus rajzfilmjével feltűnt Jean-Paul Picha nyomdokain halad. Nemcsak vonalvezetése, groteszk rajzai, hanem a háttér elnagyolt, karikatúra-szerű kidolgozása is Pichát idézi. Jef Cassiers filmjében furcsán keverednek a stílusok, a Csillagok háborújának effektusai a flamand festők részletgazdagság portréival.
Az ötvenes, hatvanas évek francia filmjének egyik sztárja, Jean-Claude Brialy 1972 óta maga is készít filmeket. Giffoniban egy dickensi ihletésű komor-érzelmes gyerektörténettel szerepelt. A Szép kis Ördög konvencionális film, olyan mester munkája, aki a pergő cselekményben és a jól elmesélhető történetben hisz. Akárcsak az elsőfilmes Marco Mattolini. Morca misztérium című filmje Mussolini Olaszországában játszódik. Velencei vásott kölykök a főszereplői, akik gyerekes csínytevésekkel, fiús kakaskodással múlatják unalmas hétköznapjaikat, míg egyikükre váratlanul lesújt a végzet: a naphosszat csak hegedülő, félénk Francot származása miatt megfenyegeti a szomszédos banda. Marco Mattolini szeretettel ábrázolja a tizenéves kiskamaszok bontakozó barátságát, szégyenlősen takargatott érzelmeiket. A Morca Misztérium a neorealizmus legjobb pillanatait idézi fel.
Giffoni kultúraközvetítő szerepét jelzi az a sorozat is, amely az albán gyermek- és ifjúsági filmeket mutatta be. Az albán film Európa legfiatalabb filmművészete: 1947-ben szervezték meg a filmgyártást, de játékfilmet csak 1957 óta készítenek. Az évi tizennégy film jelentős része még ma is történelmi tárgyú, mint a?t az albán film történetét bemutató kiadványból is megtudhattuk, a rendezők a távoli múltból, vagy a nemzeti függetlenségért vívott harcból merítik témájukat. A legtöbb film a második világháborúról, a fasizmus hódításáról és a betolakodók elleni harcról szól, a mai albán hétköznapok még nem kaptak helyet a vásznon. A fesztiválon vetített, 1961 és 1983 között készült alkotások a harmadik világ filmművészetével rokoníthatók: hangjuk balladisztikus, szimbólumrendszerük a népmesékből táplálkozik.
Ezen a kis fesztiválon nagy becsben tartják filmjeinket, és a magyar filmek idén is sikeresen szerepeltek. Dargay Attila rajzfilmje, a Szaffi, a legjobb rajzfilm díját kapta, és tetszéssel fogadták a „Jankovies Marcell Hommage” címmel hirdetett programot is, amelyben a Magyar népmesék sorozat mutatkozott be. Tizenhárom magyar népmesefeldolgozást vetítettek le, azokat a filmeket, amelyek a legtöbbet merítettek népművészeti hagyományainkból.
A Giffoni Film Fesztivál ablak a világra, ismeretlen kultúrákra, országokra irányítja a déli gyerekek figyelmét – egy hétig szabadon hörpölhetnek a fesztivál emblémájává választott filmpohárból – és ez nem is kevés, ha meggondoljuk, hogy milyen történelmi örökséggel küzd ez a vidék.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 1143 átlag: 5.3 |
 |
|
