|
|
|
Láttuk mégA holtak tanítják az élőketJustyák János
A fiatal, gátlástalanul pénz-hajhász autószerviz-vezető és a hasonló korú, lelkiismeretes sebészorvos véletlen, de mégis törvényszerű találkozásának történetéből nem nehéz kibogozni a rendező szándékát. A gyomorműtéten átesett Emil, saját környezetének felfogásából kiindulva, elképzelhetetlennek tartja, hogy műtétje sikerülhetett, mivel Daniel – az orvosa – visszaadja az először elfogadott hálapénzt. (Emil tudniillik mindig „becsületesen” visszaadja azt, ha nem tud megjavíttatni egy autót.) Így fokozatosan „megbizonyosodik” gyógyíthatatlan betegségéről. Végső elkeseredésében fürdőköpenyben veti ki magát a kórház folyosójának hatalmas panorámaüvegén keresztül az utcára, ezzel nem kis lelkifurdalást szerezve az amúgy is gyermeki érzületű, fiatal orvosnak. Ezek után a néző töprenghet, vajon miért ez a tragikus befejezés? Minden valószínűség szerint a rendezőnek azért volt szüksége rá, hogy a lassú cselekménybonyolítás után a film végén történjék is valami. Mert vélhető indítéka, hogy e két, merőben ellentétes karakter párhuzamos sorsán át lenyomatát adja a korrupció, a kisszerű, rosszindulatú munkahelyi áskálódások és ennek jellegzetes figuráinak világáról, meglehetősen laposra sikeredett. Érdekes viszont, hogy Martin Holly filmjének zenéje mennyire emlékeztet az úgynevezett road movie-k kellemes hangzású dallamaira.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 1150 átlag: 5.77 |
 |
|
|
|
