KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/szeptember
KRÓNIKA
• N. N.: Théo Angelopoulosz Budapesten
• N. N.: A Cahiers filmjei
TÖMEGFILM
• Király Jenő: Erotikus ideálok Superman

• Bikácsy Gergely: Éjszakák belsőben Carax, Pialat
• Gaál István: A bizonytalanság dramaturgja Antonioni
• Kovács András Bálint: Az ajtót nem kell kinyitni Beszélgetés Jancsó Miklóssal
ANIMÁCIÓ
• Zalán Vince: Miért játszik velünk? Beszélgetés Jankovics Marcellel
• Dániel Ferenc: Az angyali követés filmje
• Haris László: Az angyali követés filmje
• Orosz István: Az angyali követés filmje
MAGYAR FILM
• Forgács Éva: Jarmusch szelleme kereket oldott Film és képzőművészet
KRITIKA
• Turcsányi Sándor: Szigonyország üzen Roncsfilm
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: Bugsy
• Koltai Ágnes: Atlantisz
• Székely Gabriella: A hegyen túl
• Sárközi Dezső: Halálforgás
• Sneé Péter: Holtomiglan-holtodiglan
• Turcsányi Sándor: Vinny, az 1 ügyű
TELEVÍZÓ
• Hegyi Gyula: Nézni vagy nem nézni Vallási műsorok

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Atlantisz

Koltai Ágnes

Nem mesebeli, eltűnt földrész legendája ébred újjá, csak Luc Besson tudott nehezen feljönni a tenger mélyéről. A nagy kékség forgatásakor úgy elbűvölte a titokzatos víz, a kiismerhetetlen mélytengeri flóra és fauna, a nyomasztó csend odalent, hogy minden leforgatott filmdarabkát gyengéden dédelget. Húzza a víz. Állandóan alábukik, hogy aztán megmutassa azt, amit szorgos Delta-nézőként amúgy már tudhatunk: a tenger világa módfelett érdekes.

Cousteau kapitány talán megsértődne ezen a cseppet sem kimunkált mélytengeri érvelésen, de hát nem a magafajta elszánt tudósoknak készült ez a film, hanem nekünk, gyáváknak, akik legfeljebb kagylókat merünk gyűjteni a sekély part mentén. Aki nem merülhet le a regényes görög szigeteknél, annak Besson és operatőre elhozza a titkot: a halak szépek, nemesek és vadak; a vízi élet romantikus; a tenger odalent vaskos és nehéz. Ha ehhez hozzákeverünk némi klasszikus zenét és egy kis pergő modernet, máris kész a néma vízi-revü.

Hőguta és párálló flasztermeleg után túl sok nézője aligha lehet ennek a mozinak. A halak ugyanis mollban és dúrban is ugyanazt csinálják: unottan-fenségesen lubickolnak.

Luc Besson, mint tudjuk, már feljött a tenger mélyéről, és leforgatta a Nikitát. Ez a kemény krimi nem egy kiázott szemű rendező munkája, mint az Atlantisz, amely titokzatos legendának mégiscsak jobb.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1992/09 51. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=562