Joris Ivens tizenhárom éves korában készítette első filmjét. Aztán a dokumentumfilm úttörője, később „élő klasszikusa” vált belőle. A filmtörténet be akarta skatulyázni, s ezzel elégedetlen volt. Végigfilmezte a huszadik század nagy forradalmait, de élete végén másra, többre, különösebbre vágyott. Filmre vitte a szelet, a láthatatlant. A kilencven éves korában készült Széltörténet a tavalyi velencei fesztivál legkülönösebb bemutatója volt. Összeállításunkban Ivens utolsó írásaiból és interjúiból válogattunk.
