KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/április
KRÓNIKA
• Ragályi Elemér: Szabó Árpád
FILMSZEMLE
• Bikácsy Gergely: Tisztelt hullaház! Halálutak és hajnalok
• Bérczes László: Amatőrök vagyunk mindahányan Európa Kemping; Éljen anyád!
• Székely Gabriella: Új magyar kemping Beszélgetés Simó Sándorral
• Turcsányi Sándor: Egyéb nyelvjárások BBS

• Forgách András: Visszapiszkolódás gyönyörűbe A Pont Neuf szerelmesei
FILMSZEMLE
• Schubert Gusztáv: A palotaforradalmár Kék Duna keringő
• Békés Pál: Hazafelé, felúton Édes Emma, drága Böbe (Vázlatok, aktok)
• György Péter: Titok nélküli titkok A nyaraló
FOLYTATÁSOS TÖRTÉNELEM
• Szilágyi Ákos: Forradalmi végződések, 1989–1991 Folytatásos történelem (3.)
KRITIKA
• Forgách András: Finom horzsolások V. Henrik-adaptációk
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Cape Fear – A Rettegés Foka
• Békés Pál: Hook
• Asbóth Emil: Fiúk, ki jön az ágyamba?
• Turcsányi Sándor: Négykezes géppisztolyra
• Hegyi Gyula: Huncutka
• Tamás Amaryllis: Törnek a kromoszómák
OLVASTUK
• Wisinger István: Mítoszok harca A JFK amerikai sajtóvisszhangja
HÁTTÉR
• Richter Rolf: Kelet-Európa, nulla év Berlin
• Pošová Kateřina: Kelet-Európa, nulla év Prága
• Rubanova Irina: Kelet-Európa, nulla év Moszkva
• Pethő Ágnes: Kelet-Európa, nulla év Bukarest

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Huncutka

Hegyi Gyula

Volt egyszer egy Dodeskaden című japán film, még abból az időből, amikor a japánoknak fontos volt a szegénység témája. Egy fiatal apa és leleményes kisfia csavargott benne bádogból összetákolt nyomornegyedek tájékán, szemétből előkotort ételmaradékokon és szép álmodozásokon élve. Aki látta, valószínűleg sohasem felejti el az építészet szépségeiről áradozó, toprongyos apát és a kisfiút, aki éppen az apja által rátukmált, romlott ételtől agonizál. A hasonló témájú hollywoodi produkcióban nem hal meg senki, ellenben a filmet a moziból távozván szinte azonnal elfelejtjük.

Az apát James Belushi, egy jellegzetes másodvonalbeli hollywoodi sztár játssza, akiről persze egy pillanatig sem kell elhinnünk, hogy valóban mosdatlan, munkanélküli, kétségbeesett hajléktalan: némi műtoprongy és afféle kabarészínházi „vicces szegénység”. Gyereke (aki nem is az övé) egy göndörhajú kislány, afféle szabálytalan Barbie-baba, akire idővel persze szép ruha kerül. Az apa összekerül egy gazdag ügyvédnővel: jégcsap van a szíve helyén – mígnem a férfias hajléktalan és a göndör „jajdeédes!” fel nem olvasztják a jégcsapot. És akkor aztán csöpög, csöpög.

Mindehhez járul némi szociálpolitikai tűnődés arról, mi a jobb, az állami gondoskodás vagy a szabad csavargó élet? És sajnálkozhatunk a szegény gazdagokon, akiknek meghalni sincs idejük, örökösen hajszoltak, folyton üzleti és társasági ügyben szaladgálnak, és még csak nem is boldogok. (Hacsak el nem ütnek maguknak egy szeretőt.) Idejük sincs használni mindazt a szépet és jót, ami körülveszi őket: meg kell a szívnek hasadni. Hasad is, ha csak nem ül mellettünk a moziban, jellegzetes aurájával, egy melegedni betért, igazi hajléktalan.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1992/04 50. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=543