KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

          
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/április
FILMSZEMLE
• Szabó Miklós: Tábori palackposták Történelmi dokumentumfilmekről
• Kovács András Bálint: Miért az ávósok? A történelem visszavétele
• Almási Miklós: Vadászjelenetek Felső-Magyarországon Tüske a köröm alatt
• Ágh Attila: Az igazán nagy ügyek A mi kis ügyeink
FESZTIVÁL
• Koltai Tamás: Kis lokál a pesti Brodway-n Miss Arizona
• Koltai Ágnes: Rejtő Jenő velünk van Beszélgetés Szomjas Györggyel

• Kovács Ilona: A gondola alakú hamutartó Ernst Lubitsch filmvígjátékai
• N. N.: Ernst Lubitsch fontosabb filmjei
• Nagy Zsolt: Mechanikus Mikulás Brazil
• Hirsch Tibor: Bolondok vagy csak meztelenek? Spielberg bíborszínei
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Vidéki vasárnap
• Schreiber László: Szeleburdi vakáció
• Szemadám György: A bolygó neve: Halál
• Vida János Kvintus: Élethalálharc
• Schreiber László: Az utolsó csillagharcos
• Gáti Péter: Világautó
• Nagy Zsolt: Üdvözítő kegyelem
• Tamás Amaryllis: A kíméletlen
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Rosszkedvűek a srácok Torino
• Bikácsy Gergely: Máshol Rio de Janeiro
KÖNYV
• Koltai Tamás: Egy ember, aki nevetett
KRÓNIKA
• N. N.: Konferencia

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Vidéki vasárnap

Koltai Ágnes

Vajon ki nem vágyik egy igazi vidéki vasárnapra, melengető őszi napsütéssel, bukolikus kerttel, gőzölgő-illatozó ebéddel, jóleső semmittevéssel? Ugyan ki tudna ellenállni a plein air minden puha színében tündöklő idillnek? Kiváltképp, ha az a századelő soha vissza nem térő boldogságát idézi. Bertrand Tavernier vidéki vasárnapja méltóságteljesen nyugodt, a megszokások biztonságos rendjéhez, eleganciájához kötődő, s ha furcsa öregember főhősét nem kísértené a halál, azt hihetnénk, a Paradicsomban járunk, mit sem sejtve eredendő bűnről, kiűzetésről.

Az impresszionisták ecsetjére méltó a töredezett pillanatok, a tünékeny hangulatok és a csapongó érzelmek különös vibrálása. A depresszió és az eufória színei váltakoznak azon a – többitől talán nem különböző – vasárnapon, amely a maga hivalkodó eseménytelenségével nehezedik rá a film hőseire és nézőire. Ladmiral úr, a Pierre Bost-regény és a belőle készült film hőse egy festményről lépett le, s epikus figurává válva, sorssá kerekíti egyetlen képbe sűrített életét.

Ladmiral úr festő, az alkotás édes kínját mindennap átéli, de boldog izgalommal várja a vasárnapokat: ezek az ő hétköznapjai, ekkor látogatja meg a fia, vásott gyermekeivel és kicsit unott feleségével, s végre elmerülhet a lényegtelen apróságok tengerében. Élvezheti egy vidéki vasárnap egyszerű örömeit, s keresheti – akárcsak a rendező, Bertrand Tavernier – a művészet és az élet közötti átjárást.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1988/04 51. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5052