KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/december
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: FIPRESCI- kollokvium Milánóban
• N. N.: Megújuló művész-mozi Szombathelyen
POSTA
• Fáber András: Wittgenstein és az öngyilkosság

• Hirsch Tibor: Kedvenc ellenségünk USA vs. SzU
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Boldogtalan békeidők Velence

• Molnár Gál Péter: Egy nagyváros kamarazenéje Mesék a járdán
• Barna Imre: Tavaszelő, Moravia, Budapest
• Ardai Zoltán: A hideg boldogság Lang némafilmjei
• Bikácsy Gergely: A fáradt halál rendezője Lang
• N. N.: Fritz Lang filmjei
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Európa Áruház Locarno
KRITIKA
• Lengyel László: Az ablak csukva van Magyar rekviem
• Kovács Ágnes: Képlélektan Szoba kiáltással
• Dániel Ferenc: Foltok a világatlaszon Forradalom után
LÁTTUK MÉG
• Lukácsy Sándor: Találkozások (Wallenberg)
• Sneé Péter: „hol zsarnokság van...”
• Szemadám György: Dick Tracy
• Fáber András: A fül
• Hegyi Gyula: Előre a múltba
• Koltai Ágnes: A betörés
• Gáti Péter: Jézus élete
• Szemadám György: Sárkány és Papucs
• Tamás Amaryllis: Ifjú Einstein
ELLENFÉNY
• Báron György: Az eladó és az iskolamester

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Előre a múltba

Hegyi Gyula

 

Az érettségi találkozó műfajának sohasem voltam lelkes híve, gimnáziumi osztályom elmúlt két nosztalgiaestjéről külföldi útjaim miatt sikerült igazoltan hiányoznom. Pedig nem is sejtettem, hogy egy érettségi találkozón olyan baleset is megtörténhet valakivel, mint ami Coppola filmjének hősnőjével megesett. A szép Peggy Sue a múlt emlékeitől sokkoltan elájult, és huszonöt évvel korábban középiskolás (high scool amerikaiul) diákként ébredt fel, újraélve a teenager-kor érzelmi viharait. Felnőtt tudattal és tapasztalattal szédelegve saját, negyedszázaddal korábbi ifjúkorában.

Az értékelhető alapötlet feldolgozása pontosan jelzi, mitől jó és mitől rossz (számunkra) egy ízig-vérig hollywoodi film. A sztori kezdetben jól működik, és van egy pillanat, amikor kedves limonádénál tagadhatatlanul többnek látszik a film. Peggy Sue idegenül mozog családjában, környezetében, félelmetesen kívülről látja önmagát és világát – ez a szorongó és ugyanakkor belső fölényt sugárzó érzés a modern ember egyik jellegzetes alapélménye. „Időutazás” nélkül is, hiszen egyszerre vagyunk és nem vagyunk itt és most, saját életünk közegében. Aztán szerelmi bonyodalmak következnek, három fiú, a zenélgető boltosfiú, a stréber fizikuspalánta és a „komcsi” költőjelölt váltogatja egymást Peggy Sue szívében. Az életérzés átadja helyét az életről szóló dagályos közhelyeknek, kifestőkönyvbe illően érzelmes családi portréknak, s mire Peggy Sue visszarepül az időben negyvenhárom éves családanya-létébe, hamisíthatatlanul hollywoodi melodrámában ébred. Baljós smink, rebegő hitvesi simogatás, szeressük egymást gyerekek. Nincs olyan frappáns alapötlet, amelyet ne lehetne az unalomig ismert egyen-szósszal átlagossá ízesíteni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1990/12 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4768