KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/június
KRÓNIKA
• N. N.: A 46. Országos Film És Video Fesztivál díjai
• N. N.: Meghalt Oliver Reed
• N. N.: Közlemény
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története

• Mihancsik Zsófia: A pusztulás ködképei Beszélgetés háborúról, médiáról
• Schubert Gusztáv: Egy tiszta háború NATO-show
• Hirsch Tibor: Rambo a Balkánon Hollywood háborúi
DOKUMENTUMFILM
• Tar Sándor: Egy más világ boldogsága Pipacsok
• Dér András: Meghalt a doksi, éljen a doksi! Dokumentum-válság
AMERIKAI FÜGGETLENEK
• Bikácsy Gergely: Hideg barokk, hontalan pompázat Kubrick labirintusa
• Varró Attila: Pedofilm Stúdiók és függetlenek
• Nádori Péter: Billy hatalmas mákja Buffalo ’66
• Csejdy András: Budoár rock Velvet Goldmine
FESZTIVÁL
• Erhardt Miklós: Túlélő főzet Közép-európai filmavantgárd
• Antal István: Fekete leves Osztrák kísérleti filmek
• Déri Zsolt: Ahol a rendezők a sztárok Rotterdam
KRITIKA
• Somogyi Marcell: Elvonó Cukorkékség
• Bérczes László: Nem pont úgy Gadjo dilo
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: A ravasz, az agy és két füstölgő puskacső
• Bori Erzsébet: Agyament Harry
• Kis Anna: Marvin szobája
• Vidovszky György: Carla új élete
• Turcsányi Sándor: A csaj nem jár egyedül
• Pápai Zsolt: Mint a hurrikán
• Korcsog Balázs: Kísértethajó
• Tamás Amaryllis: Pleasantville
• Zsidai Péter: Üzenet a palackban
• Harmat György: Telitalálat a szívbe
KÖNYV
• Vasák Benedek Balázs: A tápászkodó oroszlán Szergej Mihajlovics Eizenstein: Válogatott tanulmányok
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Sivatag

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Agyament Harry

Bori Erzsébet

 

Harmincnyolc és fél – ez a cím jobban találna Woody Allen legfrissebb magyarországi bemutatójára, ami e pillanatban az utolsó előtti filmje, de könnyen lehet, amilyen tempóban dolgozik manapság, hogy a mondat végére már elkészül a még újabb darabbal is. Woody persze igazat beszél, amikor dekonstruált, illetve dekonstruáló hőst ígér – a kettő, majd meglátjuk, ugyanaz -, de ezt a filmtípust már jóval azelőtt feltalálták, sőt művelték is szép számmal, hogy a dekonstukció fogalmát bevezették volna az irodalomelméletbe.

Az alaphelyzet tehát ismerős: adva van a jó hírű művész, akinek ha törik, ha szakad, elő kell állnia a soros művel, a világ lélegzetvisszafojtva vár, a közönség türelmetlen, a kiadó (producer) ideges, a házikassza meg üres, mert az előleget már rég elköltötte a nagy ember, viszont kiadásai számosak, úgy mint elvált feleségek, gyermekek és pszichiáterek tartása, plusz a soros barátnő és mellette a rendszeresen igénybevett prostituáltak – hogy valami öröme is legyen az egészben. A művészet feltalálása óta ismerős konfliktusra először Fellini fedezte fel a tökéletes megoldást. Előremenekülni, legyen az élethelyzetem a tárgy, én a főhős, életem megnyomorítói a szereplők, aztán majd csak lesz valami. A Nyolc és fél nagyon bejött, új zsánert teremtett, a szerzői film önálló leágazását, és mellé új szabadalmi eljárást az alkotói válságok hathatós leküzdésére.

A Deconstructing Harry hőse Harry Block, az író, akit kitüntetésben akar részesíteni hajdani alma matere, de számos rokona és üzletfele között senki sincs, akit magával vihetne a nagy eseményre. Miközben kétségbeesetten keresi múltjában a megfelelő személyt, miközben kétségbeesetten próbálja rendezni érzelmi életét, miközben kétségbeesetten dolgozik az új regényen, a megtörtént események és irodalmi változatuk fragmentumaiból kikerekedik Harry Block képe és Woody Allen filmje. Woody Allen élete nyitott könyv minden mozibajáró előtt, mindenesetre többet tudunk róla, mint saját élettársunkról. Hiába a megszokott sztárparádé, a Deconstucting Harryn elaludnánk az unalomtól – ha nem szeretnénk annyira Woody Allent, humorával, slemilségével, szakállas vicceivel és megrögzött hibáival egyetemben. A film egyetlen újdonságot tartogat, nevezetesen egy kettőshibát. Harry Block rendőrkézre jut, és vele viszik Cookie-t, a júnói termetű fekete örömlányt is; a megrettent írót persze mihamar kiváltják a barátai, ő pedig azonmód elfeledkezik jótevőjéről. Ez még éppen beleférne a zaklatott életű és távolról sem makulátlan erkölcsű Harry jellemébe, de mit szóljunk ahhoz a szakmai vétséghez, hogy Woody Allen rendező egyszerűen benn felejti a börtönben, kirendezi a filmből az egyik kulcsszereplőjét?


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1999/06 56-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4492