KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/április
FILMSZEMLE
• Balassa Péter: A fényírástudók felelőssége
• Kovács András Bálint: Új kiúttalanság Fiatal filmesek
• Sneé Péter: Úgy, mint Hitchcock, csak kicsit jobban Beszélgetés Szirtes Andrással
• Báron György: Kicsi, de nagyon erős Fekete rekviem
• Székely Gabriella: A kis generáció Potyautasok

• Reményi József Tamás: A megszokott rabság A szolovkiak hatalma
• Bikácsy Gergely: Szabadság, Éjszaka Az ismeretlen francia film
• Bikácsy Gergely: Teltkarcsú szívdobbanás Túl szép hozzád
• Fáber András: Mozart, a fakutya Amadeus
LÁTTUK MÉG
• Schubert Gusztáv: Holt Költők Társasága
• Létay Vera: Hódító Pelle
• Fáber András: Monsieur Hire
• Barna Imre: Milyen finomak a fehérek!
• Schubert Gusztáv: Éljen soká az úrnő!
• Kövesdy Gábor: Egyet ide, egyet oda
• Szemadám György: Vaklárma
• Tamás Amaryllis: Hívd a rádiót!
KÖNYV
• Molnár Gál Péter: „A szerelem elfárad” Színészmemoárok
KRÓNIKA
• (X) : Filmterjesztő specializáció Esztergomban

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Holt Költők Társasága

Schubert Gusztáv

 

Ha elhülyülésünk ilyen ütemben folytatódik, öt-tíz éven belül gépesíthető lesz az irodalomtanítás. Nem okoz majd gondot többé a poétika érettségi: attól kezdve nem kell hozzá tekervényes lélek, csak jó segg, semmi más. A tanulók zsebkalkulátorral mérhetik majd a Szózat feszültségingadozásait, az egy versszakra eső léterősség mértékét. És természetesen a tanárok is; vitának, kételynek magánvéleménynek azontúl többé nincs helye. Peter Weir filmje a hülyeség hőskorában játszódik, amikor Dr. Pritchett (a költött név helyébe ki-ki behelyettesítheti azt az irodalomtudort, aki egy életre elvette kedvét az olvasástól) először ábrázolta koordinátarendszeren A szentivánéji álmot. Ama képlékeny előidőkben szerencsére még akadtak olyan megátalkodott angoltanárok, akik mint a filmbeli Keating „kapitány” nem érezvén a módszer üdvözítővoltát, diákjaikkal szemétkosárba dobatták Pritchett doktor értekezését. Mondván, ha valaki ezen a bevezetésen át lép be az angolszász költészetbe, egy életre fölhagyhat a reménnyel, hogy szót érthet a „holt költőkkel”. Akikre pedig a szenvedélyes, romantikus, kalandvágyó ifjúságnak nagyon is érdemes volna odafigyelni, mert hiszen Donne, Blake, Whitman költészete nem poros nemzeti ereklye, hanem „jó kaland”, tömény érzékiség. A „holt költők” élnek. És – amíg a vermonti kollégium jólnevelt diákjait szertelen angoltanáruk vissza nem vadítja a szabadságba és az életörömbe – csak ők élnek. Mert az ember: versíró állat. Nem arra született, hogy süketen és vakon, „csüggedt elkeseredésben” élje le az életét, és végül lemming módjára vesse magát az örök éjszakába. Amit a „holt költők” suttognak fülünkbe, az persze nem új, – a fegyelem és szorgalom keresztény-protestáns tradíciójánál is ősibb, pogány hagyomány – de a középszer zsarnoksága idején életbevágóan fontos emlékezetben tartani. A költészet bűvös hatalmának fölidézése még akkor is fölöttébb méltánylandó tett, ha maga a rendezés híján van annak a puvoárnak, amelyért lelkesül. Mondhatnánk: tanárosan korrekt munka. Ha nem épp az imént tanultuk volna meg – hála a most is hiteles Robin Williamsnek (Nicholson és De Niro mellett jószerivel ő az egyetlen Hollywood férfiszínészei között, akit nemcsak a smink meg az izomragasztó tart össze) – hogy az igazi tanár több pedáns ismeretterjesztőnél, túlnő a tanterveken: az írástudó, világteremtő istenek kísérője, megszállott sámán és vidám faun. A költők prófétája.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1990/04 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4327