KrónikaJack Lemmon (1925–2001)Gervai András
Micsoda kezdés! Még szinte el sem indult a pályáján – 1954-ben állt először kamera elé –, s egy év múlva, a Mister Robertsben nyújtott teljesítményéért megkapta a legjobb férfi mellékszereplőnek járó Oscart. (A másodikkal 1973-ban jutalmazták a Mentsük meg a tigrist! főszerepéért: a részeges ruhagyáros megformálását – saját, korábbi alkoholizmusa miatt – élete egyik legfontosabb alakításának tartotta.) Lemmonnak ismét szerencséje volt, amikor 1959-ben, még mindig viszonylag fiatalon, remek szereplehetőséget kapott Billy Wildertől: álöltözetben, nemet „változtatva”, egy női zenekar tagjaként végigbolondozhatta a fergeteges humorú Van, aki forrón szeretit. A kultuszfilm meghozta számára a világhírt, s karrierje egyik legfontosabb állomása, talán legemblematikusabb alakítása lett.
Nemcsak és nem elsősorban sztár volt – utálta, kerülte a sztárság külsődleges megnyilvánulásait, manírjait –, hanem színész. Méghozzá nem akármilyen. Egyszerű embereket formált meg nagy elhitető erővel, realista eszközökkel. Néhány gesztussal, mozdulattal, a nézésével, felpörgő beszédtempójával tökéletes illúziót tudott teremteni.
A Sógorom, a zugügyvédben találkozott Walter Matthauval, akivel jó néhány – részben Neil Simon írta – filmben játszott együtt (Furcsa pár; Kalifornai lakosztály; Hotel Plaza; Haver, haver; A szomszéd nője mindig zöldebb). Az erőszakos, kötözködő, nagydumás és nagymenőnek látszó Matthau mellett még karakteresebben rajzolódtak ki a Lemmon által megformált alak személyiségjegyei. Jólelkű, szeretnivaló, de kicsit peches, túlságosan is tisztességes, élhetetlen figurákat keltett életre, akik azért előbb-utóbb valahogy révbe érnek.
Komikusként és drámai színészként egyaránt kiváló volt, bár a rendezők, a producerek és a közönség – legalábbis pályája első felében – kicsit beskatulyázta a nevettető, a vérbeli bohóc szerepkörére. A szerepkör csak némileg módosult, finomodott Lemmon komoly filmjeiben, amelyekből azonban már hiányzott a hepiend, a felhőtlen derű. Hol fáradt, megtört, sebezhető kisembert alakított (Rövidre vágva, Glengarry Glen Ross), hol tisztességes, igazságkereső, honfitársai lelkiismeretét ébresztgető amerikai polgárt, aki nem hajlandó résztvenni a nukleáris erőmű balesetének eltussolásában (Kína szindróma), vagy pedig a dél-amerikai államban eltűnt, politikai aktivista fiát keresve akaratlanul is az amerikai nagyhatalmi érdekeket, manipulációkat leplezi le (Eltűntnek nyilvánítva).
Jelképes erejű, hogy nem sokkal, alig egy évvel élte túl partnerét és barátját, Walter Matthaut. Lemmonnal végleg eltűnt az amerikai filmből minden, ami még – stílusban, ízlésben, film-és hőstípusban – XX. századi volt. Az utolsó (amerikai) ősbölények egyike, ha nem az utolsó távozott.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 1065 átlag: 5.5 |
 |
|
