KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/október
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
MAGYAR MŰHELY
• Bérczes László: Hetet-havat Beszélgetés Jancsó Miklóssal és Grunwalsky Ferenccel
• Bori Erzsébet: Leveskultusz Glamour
• Szőnyei Tamás: A filmeknek megvan az idejük Beszélgetés Gödrös Frigyessel

• Kriston László: Hadüzenet nélküli háború Eurofilm
• Galambos Attila: A kényszer zubbonya Dogma-variációk: Idióták; Mifune utolsó dala
• N. N.: Dogma-filmek
• Trosin Alekszandr: Újra szól a kalasnyikov Orosz maffiafilmek
• Kovács István: Az adósságtól a gyilkosságig Lengyel bűnfilmek
• Turcsányi Sándor: Szorul a hurok Magyar bűn, magyar rend
• Forgách András: Ügyelj a lépésedre A gyilkos csókja
• Zoltán Gábor: Maszkcsók Tágra zárt szemek
• Janisch Attila: Elhagyott pokol Hűtlen remekmű
• Varró Attila: Pinokkió Bádogvárosban AI
• Karátson Gábor: Rommező, fekete lukakkal Apu-trilógia
• N. N.: Satyajit Ray játékfilmjei
KRITIKA
• Báron György: Észak, északnyugat Balra a nap nyugszik
• Varga Balázs: Traktorral portugál partokra Portugál
• Hirsch Tibor: Az ördöglakat A Millió Dolláros Hotel
LÁTTUK MÉG
• Hegyi Gyula: Napsugár sétány
• Kézai Krisztina: Bajnokok reggelije
• Hungler Tímea: Én és én meg az Irén
• Tamás Amaryllis: Pénzt és életet!
• Harmat György: U-571
• Köves Gábor: Hibátlanok
• Varró Attila: Öld meg Rómeót!
• Pápai Zsolt: Krokodilok bölcsessége
• Tosoki Gyula: Az asztronauta
• Kömlődi Ferenc: Árnyék nélkül
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Az ember

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Én és én meg az Irén

Hungler Tímea

 

Olybá tűnik, a kortárs vígjátékok legújabb tendenciája, melyet jobb híján hívjunk farce-szerű vonulatnak, a Farrelly-testvérek Dumb és Dumber című förmedvényétől datálódva lepte el a filmvásznat. Az opusznak köszönhetően azóta, ha a műfaj vígjáték, a filmek java része a humor fő forrását a tabunak tekinthető témákban, elsősorban az anyagcserére vonatkozó utalásokban és a magányos, esetenként az átlagostól különböző orientációjú szexuális tevékenységekben látja és láttatja. A két báty a Dumb és Dumber óta ha nem is lépett le, mindenesetre elkalandozott a vásári élcelődés jellemezte ösvényről; filmjeikben egyre többet kísérletezgetnek, méghozzá a humor különféle műfajaival: a kevésbé sikerült Tökös tekés travesztia az amis közösségekről, a zseniális Keresd a nőt! pedig a rom-com, a romantikus komédia egyik reprezentánsa. Legújabb filmjük, mely mind közül eddig a legszórakoztatóbb, a társadalmi szatíra jegyében fogant. Az amerikai kontinens PC-őrülete (politikai korrektség és nem személyi számítógép értelemben) mára már eljutott abba a stádiumba, amit nevezhetünk akár végsőnek is. Ennek köszönhetően, a nemzet komoly elfojtásoktól terhes – a felszínen dr. Jekyll, kusza tudattalanjában azonban fortyogó Mr. Hyde. Hősünk, a Rhode Island-i Charlie járőr (Jim Carrey) egy személyben metaforizálja nemzetét; rezzenéstelen arccal neveli fehér felesége és „saját” színesbőrű (hogy jómagam is PC legyek) csemetéit, viseli a hivatal packázásait, míg egy szép napon kiszabadul a szellem a palackból: Hank, Charlie skizoid tudattalanja. A munkaköri kötelességnek induló feladat, tudniillik a vonzó Irene-t (Reneé Zellweger) kell átszállítani egy másik államba, bimbódzó románccá alakul: hőseinket a maffia, Irene-t pedig Charlie és Hank akarja megkaparintani. Jól tudom, a szüzsé kissé hiányosnak és elcsépeltnek tűnik, arra azonban bőven elég, hogy részben sziporkázó tablót fessen a kortárs Amerikáról, kifigurázza az ezredvég minden jellegzetes vonását az eutanáziától kezdve a plasztikai sebészeten és a rap-kultúrán keresztül egészen a szexuális praktikákig; részben pedig eljátszadozzon a műfaj biztosította lehetőségekkel (a narrátor komoly, megfontolt előadásmódja és az ezt kiegészítő képek kontrasztja már önmagában vicces) és egy botrányosan jó komédiát eredményezzen.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2000/10 61-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3095