KrónikaJan Poą (1920-1996)Szoboszlay Péter
Életének 76. évében elhunyt Jan Poą, művészettörténész, filmdramaturg és forgatókönyvíró – adja tudtunkra a szomorú hírt a fekete keretes gyászjelentés a barátoknak, akik közelről ismerhették és szerették, s azoknak is, akik csak cikkeit, kritikáit, tanulmányait olvashatták vagy megszámlálhatatlanul sok animációs film stáblistáján láthatták a nevét.
Jan Poą a háború utáni csehszlovák animációs film, a legendás cseh iskola nagy korszakának tanúja, egyik meghatározó – 1968 után természetszerűen félreállított, de így is tevékeny –, fontos szereplője volt. Forgatókönyvek, tanulmányok, kritikák szerzője, sok-sok animációs film dramaturgja.
Kortársa, munkatársa és barátja Hermina Tirlovának, Jiři Trnkának, Karel Zemannak, Jiři Brdečkának, Eduard Hofmannak, Bretislav Pojárnak, Vaclav Bedřichnek, Jan ©vankmajernek, Jiři ©alamunnak, hogy csak a nálunk legjobban ismert csehszlovák animációsfilmeseket említsem. De ő a Kratochvílben (Dél-Csehország) létesített, a csehszlovák rajz- és bábfilmnek szentelt állandó kiállítás és gyűjtemény egyik megálmodója, létrehozója és gondozója is.
Gazdag életű ember volt, egy nagy korszak tanúja és aktív formálója, de legfőképp megnevezhetetlen közintézmény, akinek életeleme volt a művészeti segélynyújtás, akinek könyvtárakat, képtárakat megszégyenítő gyűjteménye mindig barátokra, látogatókra, érdeklődőkre várt.
1979-ben találkoztam vele először Prágában a Magyar Intézet egyik vetítésén, majd otthonában, könyvei, képei között, ahol a legnagyobb meglepetésemre – a többi között – az egész magyar ammációsfilm gondosan rendszerezett dokumentumaival (cikkek, képek, életrajzok...), mindenre s mindenkire kiterjedő kérdéseivel szembesülhettem; pedig tényleg mindent tudott mindnyájunkról, az egész szakmánkról. (E ténynek csak növelte az értékét, hogy ilyesfajta érdeklődéshez az ember itt, Magyarországon, igazán nem volt hozzászokva.)
Halálával nemcsak a cseh és szlovák, hanem az egész magyar mozgóképgyártás, de legfőképp a magyar animációs film veszített egy távoli, igaz barátot.
A Filmvilág 1990. júniusi számában megjelent, Jan ©vankmajerről írt tanulmányának címével szeretnék búcsúzni öreg barátunktól: minden hatalmat a képzeletnek!
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 1146 átlag: 5.51 |
 |
|
