KépmagnóPedofíling II.Reményi József Tamás
Az öntudatos ösztönlény kínálata és a friss hús kereslete együttesen korlátlan vevőkört jelent.
Jámbor szójátékunkkal korábban szomorú szavakkal illettük a képernyők elcsökevényesedett játékérzetét, most nyersebb hangra kell váltanunk. Csak felnőtt olvasóinknak!
Többen megjegyezték már, mennyire szerencsétlen dolog szaknyelven gyermekszeretőnek titulálni azt, aki testileg-lelkileg megrontja kis- és kamaszkorú áldozatait. Különösen figyelemre méltó a „pedofil gyilkos” kifejezés... Arról azonban nemigen merünk beszélni, hogy a tömegkultúra elképesztően telített olyan gesztusokkal, amelyek rájátszanak a felnőttvilág ez irányú elfojtásaira, nyomorúságára, illetve a gyerekvilág zavaraira. Két irányból érkező komplexusok futnak össze a gátlástalanul működtetett találkahelyeken.
A legbiztosabb jel, mint mindig, az üzlet. A tévéreklámok soha nem látott mértékben építenek a kis- és fiatalkorúakra, a viszonylag megfizethető bóvlik és csecsebecsék hatalmas fogyasztórétegére. Üdítő, csipsz, pattanásgátló, hajfesték, cédé és szárnyas betét nekik nélkülözhetetlen az emberi státus és önállóság mámorító érzéséhez, még mobiltelefont is leginkább kamaszfigurák hirdetnek kamasznyelven – leszámítva a mobilüzenettől elérzékenyült árva nagymamák sztereotípiáját, amely a robotoló középnemzedék lelkifurdalásaira számít –, hiszen azonnal tudatni valakivel, hogy Roland tetoválással jelent meg az osztálykiránduláson, e nemzedék égető vágya. Nem bántom őket, nem őket bántom, e frusztráción minden kor tinédzserei átestek, csak korábban fájdalmas korlátozottságokkal és meggyónhatatlan bűntudattal (rettenetes), ma pedig kizárólag a tárgyi-szolgáltatási kultúrára rábízott minták segítségével (még rettenetesebb). Természetesen a törődés és a szeretet álcája ez, nem jobb a cukrosbácsiénál. Fondor veszélye továbbá, hogy cukrosbácsikat ösztönöz és termel.
Steve Spielberg, aki rendezőként, producerként évek óta gondosan foglalkozik az amerikai családok lelki bajaival, a Sam Mendes rendezte Amerikai szépségben – sok egyéb mellett – körültekintő didaxissal társítja a szabadosságot mímelő gyereklány karikatúráját a pedofília felé sodródó családapa tragikomikumával. Egykor az Amerikai szépség hős„nő”jét kiskurvának nevezték volna, ma viszont szegény joggal hiheti, hogy ő máris átlagon kívüli üzletasszony – egy valójában sugallt átlag prototípusaként.
Spielbergék már nem a Lolita-komplexusról beszélnek, nem a korai női ösztön és az érintetlen romlottság iránti sóvárgás találkozásáról, hanem arról, hogy a show-biznisznek az iskolai kosármeccsek, gyerekszépségversenyek, karaoke-k és egyebek szintjéig elhatoló logikája mindennemű kielégületlenséget provokál. Könnyű volt addig, amíg vénlányok prüdériájára lehetett fogni az áterotizáltsággal szembeni háborgásokat.
Ugyanerre a komplexusra épül a Veszedelmes viszonyok legutóbbi amerikai ifjúsági változata is, csak ott a felocsúdó figurákat nem mentette meg a totális giccstől egy Kevin Spacey formátumú színész. Hollywood a korszerű giccsembert csupán romantikus giccsemberrel képes ellenpontozni. „Hollywood” persze jelenthet japán vagy francia verziót is. Egy kisgyerekeknek(!) szánt francia rajzfilm sorozatban például – több hazai csatornát megjárt már – három inger fut össze: hagyományos mesei fantáziálásra serkentő, illetve technicizált képzetek, továbbá egy leplezetlenül erotizált leánykavilág, a diszkókirálynők mintájára. Nem lepne meg, ha e sorozat nemcsak a kisfiúk első spontán erekcióját idézné elő, hanem idős disznóknak is kedvenc csemegéje volna.
A reklám- és filmüzlet mellett a popzene ugyanezt a trendet mutatja. Az énekesnővé és bombázóvá gyártott, Britney Spears-féle gyereklányok zenei sikereiket a képeknek, a klipek látványának köszönhetik, ez a látvány pedig hatásában semmivel sem kevésbé egyértelmű, mint hajdan a szakbolt hátsó traktusában kapható iskoláslány-pornóké. Az öntudatos ösztönlény kínálata és a friss hús kereslete együttesen korlátlan vevőkört jelent, tíztől hetven éves korig.
Manapság sokat fecsegnek a globalizációról, és mindig a térbelire gondolnak. Pedig igazán feldolgozatlan jelenség az idő(k) összemosódása: vadul hárítva már az öregkor képzete, és nincs, nem lesz gyerekkor sem, a rigorózusan elkülönített néhai gyerekkultúrát egyszeriben egy kortalan zagyvalék váltja fel, amelyben az éretlen tudat az élet minden súlyos alapélményét felnőtt módra átélheti (átélni kénytelen). Hovatovább azt vetik meg pedofilként, aki a gyerekben – gyereket lát.
A rovatot a Pannon GSM támogatja.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 1048 átlag: 5.53 |
 |
|
