KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/szeptember
KRÓNIKA
• Takács Ferenc: William S. Burroughs 1914–1991

• Csejdy András: Nincs pardon Marco Ferreri
• N. N.: Marco Ferreri
• Ardai Zoltán: Latin-európai psycho Ismét a Dillingerről
• Fekete Ibolya: Egy bizonyos idegállapot Délkelet-európai filmhét
• Makai József: Turbópartizánok A szép falvak szépen égnek
• Bori Erzsébet: Birodalmi lépegetők Új orosz filmek
• Horváth Antal Balázs: A magány mozaikképei Atom Egoyan
• N. N.: Atom Egoyan
• Kömlődi Ferenc: Virtuális szeretők Exotica
• Upor László: Toll a füledbe Orton, a botrányos életű zseni
KRITIKA
• Molnár Gál Péter: Woody Allen barna pulóverben Hatalmas Aphrodite
• Fáy Miklós: A klarinétos Woody-zene
• Bóna László: Az eltűnt idő lábnyomában Elveszett világok
• Asbóth Emil: A testrabló Kockázatos játék
• Hirsch Tibor: Vakvágányon Retúr
• Turcsányi Sándor: Reservoir Girls Fülledtség
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Cigányok ideje
• Bori Erzsébet: Batman és Robin
• Turcsányi Sándor: Kolja
• Ardai Zoltán: A selyem sikolya
• Kovács Kristóf: Sötét zsaruk
• Tamás Amaryllis: Nekem 8
• Harmat György: Féktelenül 2.
• Speier Dávid: Menekülés Los Angelesből

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Féktelenül 2.

Harmat György

 

Ha eddig nem tudtuk volna (tudtuk!), hogy nemcsak a művészfilmek, hanem a tömegfilmek minőségének is a rendező tehetsége a legfőbb biztosítéka, Jan De Bont pályája meggyőz erről. Az operatőrből lett rendező 1994-es, Féktelenül című produkciójával az akcióműfaj egyik csúcsteljesítményét alkotta meg, a tavalyi Twisterben a roppant gyenge magánéleti szál ellenére is lenyűgöző látványosságot tett vászonra. Most is derekasan próbálkozik. Nincs könnyű dolga.

Amennyire biztosra megy ugyanis anyagilag, aki egy siker megismétlésére vállalkozik, – a felfokozott várakozások révén – annyira hátrányos helyzetbe is hozza magát. A Féktelenül fő ötletét például (egy busz ámokfutásra kényszerül, mert ha sebessége egy bizonyos határ alá esik, felrobban) aligha lehet felülmúlni, száguldó tempóját nehéz megközelíteni, alkotói bravúrjait újrázni. De Bont a folytatást mar az első másodpercekben elkezdi rohantatni (autóval, motorral és kamerával), mivel azonban a helyszín ezúttal egy luxushajó (melynek még szupersebessége is csak viszonylag mérsékelt lehet), a középrész inkább a veszélyes bezártság feszültségeire és katasztrófáira koncentrál. A végére persze jut egy motorcsónakhidroplán-üldözés, a karibi kikötővárosba épült mólót felszántó, házakat romba döntő hajómonstrum képsorai pedig nem mindennapi audiovizuális élményt kínálnak. A szerkesztés mesteri, a humormennyiség megfelelő, mindent egybevéve a Féktelenül 2.ha nem is bír az alapmű féktelen erejével – épkézláb, remekül elkészített, izgalmas kalandfilm.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1997/09 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1588