KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/szeptember
KRÓNIKA
• Takács Ferenc: William S. Burroughs 1914–1991

• Csejdy András: Nincs pardon Marco Ferreri
• N. N.: Marco Ferreri
• Ardai Zoltán: Latin-európai psycho Ismét a Dillingerről
• Fekete Ibolya: Egy bizonyos idegállapot Délkelet-európai filmhét
• Makai József: Turbópartizánok A szép falvak szépen égnek
• Bori Erzsébet: Birodalmi lépegetők Új orosz filmek
• Horváth Antal Balázs: A magány mozaikképei Atom Egoyan
• N. N.: Atom Egoyan
• Kömlődi Ferenc: Virtuális szeretők Exotica
• Upor László: Toll a füledbe Orton, a botrányos életű zseni
KRITIKA
• Molnár Gál Péter: Woody Allen barna pulóverben Hatalmas Aphrodite
• Fáy Miklós: A klarinétos Woody-zene
• Bóna László: Az eltűnt idő lábnyomában Elveszett világok
• Asbóth Emil: A testrabló Kockázatos játék
• Hirsch Tibor: Vakvágányon Retúr
• Turcsányi Sándor: Reservoir Girls Fülledtség
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Cigányok ideje
• Bori Erzsébet: Batman és Robin
• Turcsányi Sándor: Kolja
• Ardai Zoltán: A selyem sikolya
• Kovács Kristóf: Sötét zsaruk
• Tamás Amaryllis: Nekem 8
• Harmat György: Féktelenül 2.
• Speier Dávid: Menekülés Los Angelesből

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Sötét zsaruk

Kovács Kristóf

 

A földön ötmilliárd ember él, hal, dolgozik, tartozik, követel, fel-, ki-, vagy becsinál, hogy csak néhányat említsünk a népszerűbb szabadidős tevékenységek közül, Hollywoodot azonban ez a jelek szerint egyre kevésbé érdekli. Meglehet, joggal vélik úgy, hogy az emberi lehetőségeket hiánytalanul leképezték, érthető tehát, hogy érdeklődésünk mindinkább a földönkívüliek felé fordul, akik amúgy is mind nagyobb számban landolnak kistisztviselők, termékmenedzserek, nemzetvédelmi káderek, hatósági közegek és egyebek tudatában.

Olykor filmkritikusokéban is, akiknek ilyenkor kapóra jön, hogy bírálat címén tartalomismertetni, bizony helytelen. Földönkívüli legyen a talpán, aki képes volna elmondani, hogy ez a film miről szól. Tommy Lee Jones dévaj pofákat vág, Will Smith daliás léptekkel halad az Eddie Murphy által kitaposott, hova se vezető ösvényen, míg a többiek oszposz olyanok, mintha Jim Carrey családfájából sodorta volna el őket a zord Bóreász. Vannak továbbá a földönkívüliek, akik hol tollukhullott fogkefére, hol zacskóstejre emlékeztetnek, a lényeg az, hogy ne legyünk ott, amikor felveszik a látványtervező Rorschach-tesztjét. Elsülnek még – az ott a konfliktus, illetve sztori helye – lézersugárfegyverek, Linda Fiorentino főszereplő pedig gyakorta folyamodik a miniszoknyában való hempergőzés eszközéhez, ami erotikus mellékzöngének azért halaványka. Igaz, az ilyesmit nevezik Hollywood-szerte családi filmnek. Aztán csodálkoznak, hogy annyi a válás.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1997/09 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1586