KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2013/október
MAGYAR MŰHELY
• Baski Sándor: A halál angyalai Isteni műszak
• Zalán Vince: Történelem az ablakunk alatt Gyarmathy Lívia: A tér
ODESSA-DOSSZIÉ
• Géczi Zoltán: Köd utánam A nácivadász filmek
• Schubert Gusztáv: A halál fuvarosa Hannah Arendt
REAGAN ÉS HOLLYWOOD
• Andorka György: Végjáték A Reagan-korszak Hollywoodja
• Békés Márton: Elnökszerep Ronald Reagan Superstar
IDŐKÉP
• Varró Attila: A gépeken túl Időutazás és melodráma
• Andorka György: Goldberg-variáció időutazásra Találmány
• Sepsi László: Időkerekek Hajsza a győzelemért
ÚJ RAJ
• Varga Zoltán: Taps a sötétben James Wan démonológiája
ULRICH SEIDL
• Ruprech Dániel: Köztük a kötél Beszélgetés Ulrich Seidllel
FESZTIVÁL
• Barotányi Zoltán: Valamit visz a víz Éltető Víz Fesztivál
MOZIPEST
• Sipos Júlia: Repedések – Budapesti etűdök Beszélgetés Almási Tamással
FILM / REGÉNY
• Bocsor Péter: A kifordított személyiség Irvine Welsh: Mocsok
• Roboz Gábor: Szorul a hurok Jon S. Baird: Mocsok
KRITIKA
• Baski Sándor: Kizökkentő szerelem Adèle élete – 1-2. fejezet
• Margitházi Beja: Illegális élet Epizód egy vasgyűjtő életéből
MOZI
• Zalán Márk: Templom a dombon
• Barkóczi Janka: Barátunk, Superman
• Vincze Teréz: Arthur Newman világa
• Kránicz Bence: Köszönöm, jól!
DVD
• Pápai Zsolt: A 42-es
• Benke Attila: Akira Kurosawa Testőr-filmjei
• Czirják Pál: Élni
• Czirják Pál: A kopár sziget
• Soós Tamás Dénes: Svindlerek
KÖNYV
• Kelecsényi László: Irány Irán Vincze Teréz: Szerző a tükörben
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: PAPÍRMOZI
MAGYAR MŰHELY
• Pályi András: „Nem félni semmitől” A nagy füzet

             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Arthur Newman világa

Vincze Teréz

Arthur Newman – brit-amerikai, 2013. Rendezte: Dante Ariola. Írta: Becky Johnston. Kép: Eduard Grau. Zene: Nick Urata. Szereplők: Colin Firth (Arthur), Emily Blunt (Mike), Anne Heche (Mina), Sterling Beaumon (Grant). Gyártó: Vertebra Films / Cross Creek Pictures. Forgalmazó: Big Bang Media. Feliratos. 101 perc.

Az első filmes rendező, Dante Ariola halk szavú, érzékeny (értsd: „indie”) filmjének első nyolcvan perce elsősorban azt az érzést erősíti nézőjében, hogy az emberi kapcsolatokról mesélhető alaptörténetek száma limitált. Itt van például a filmtörténetben folyton ismétlődő történetséma, miszerint a hősnek annyira elege van saját életéből, hogy egyszerűen lecserélné valaki máséra, s egy adódó alkalommal valóban ki is próbálhatja, lehetséges-e megszabadulni saját identitásától. A filmtörténet egyik leghíresebb vonatkozó példája Antonioni Foglalkozása: riportere, s Ariola filmje láttán talán össze is vetjük a kalandos életű újságíró (Jack Nicholson) és az unalmas hivatalnok (Colin Firth) szabadulási kísérletét. Minderre ráépülnek még itt a kapuzárási pánik és az apa-fiú konfliktus jól ismert sémái, hogy azután a roadmovie-szerkezet adjon keretet az így összeálló pszichológiai tantörténetnek.

Az első nyolcvan perc tényleg csalóka, mert miközben a színészi teljesítmények (kiváló angol színészek jutalomjátéka) és a sok, nem annyira cselekmény-, mint inkább pszichológiai motivációjú képi és ritmikai (értsd: művészfilmes) megoldás világossá teszi, hogy a rendező megpróbál túllépni a puszta történetmesélésen, a fent emlegetett sémák olyan erősen látszanak gúzsba kötni a filmet, hogy nem számítunk boldog végre (értsd: katarzis). Azonban a játékidő kétharmadáig veszélyesen kiismerhetőnek tűnő film az utolsó harmadban már-már tipikusan amerikai intenzitású, mégis indie minőségű katarzisba torkollik: rafináltan fűzi egybe visszamenőleges érvénnyel a korábbi motívumokat a csúcsponton. Az Arthur Newman végeredményben ékes példája annak, hogy bár az elmesélhető emberi alaptörténetek tárháza limitált, az érzékeny újramesélés létrehozza a csodát: átéljük és átérezzük mások szenvedését/örömét és sajátunknak érezzük az így elnyert felismerést.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2013/10 55-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11686