KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2012/április
BERLIN
• Schubert Gusztáv: Fekete éjjel közepén Csak a szél
EMBER AZ ŰRBEN
• Géczi Zoltán: Hello, Spaceboy! Űrutazás és film
• Várkonyi Benedek: Ember az űrben Beszélgetés Almár Iván csillagásszal
• Barotányi Zoltán: Égből hullott mesék Kataklizmamozik és tudomány
TITANIC 100
• Hubai Gergely: Száz év ütközései Titanic-filmek
FILM ÉS EROTIKA
• Kelecsényi László: A test szavai Utazás az érzékek birodalmába – 2. rész
• Harmat György: Előítélet a bőrünk alatt Pasolini, film, homoszexualitás
FILMISKOLA
• Benke Attila: A nagypapa mozijában A némafilm utóélete
• Margitházi Beja: Régi idők új mozija A némafilm utóélete (1990–2012) [RÉSZLET]
MESEFILMTERÁPIA
• Hirsch Tibor: Sorskönyvvel, sorskönyvtelenül Meseterápia – 3.rész
• Varga Zoltán: Százszor volt, hol nem volt… Magyar népmesék 1-100.
MOZIPEST
• Sípos Júlia: „Ebből ismertem meg a Tabánt!” Ráday Mihály Budapestje
KÖNYV
• Bocsor Péter: Könnyűszerkezetes történetek Syd Field: Forgatókönyv
KRITIKA
• Kovács Bálint: Boldogság, gyere haza! Beszélgetés Szirmai Mártonnal
MOZI
• Roboz Gábor: A fekete ruhás nő
• Forgács Nóra Kinga: Bordélyház
• Huber Zoltán: Torrente 4­
• Barkóczi Janka: A vér és a méz földje
• Pálos Máté: A bosszú jogán
• Kovács Marcell: Fehér pokol
• Baski Sándor: Csempészek
• Horváth Eszter: Francia hétvége
• Vajda Judit: Járhatatlan út
• Parádi Orsolya: Szemünk fénye
• Szabó Noémi: A legszebb dolog
• Tüske Zsuzsanna: Lazacfogás Jemenben
DVD
• Bocsor Péter: Ne bántsátok a feketerigót!
• Baski Sándor: A vad gyerek
• Varga Zoltán: Susi és Tekergő
• Sepsi László: A vérdíj
• Géczi Zoltán: Isten haragja

              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A bosszú jogán

Pálos Máté

­Seeking Justice – amerikai, 2011. Rendezte: Roger Donaldson. Írta: Todd Hickey, Robert Tannen. Kép: David Tattersall. Zene: J. Peter Robinson. Szereplők: Nicolas Cage (Will Gerard), January Jones (Laura Gerard), Jennifer Carpenter, Guy Pearce (Simon). Gyártó: Endgame / Aura Film. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 105 perc.

Az önbíráskodás kedvelt témája a moralizálásra hajlamos nagyvárosi bűnügyi thrillereknek (A bosszúvágy, A törvény ökle, Szemet szemért), de 9/11 és a Katrina sokkélménye után a fenyegetettség és védtelenség érzése, az amerikai hivatalos szervekkel szembeni bizalmatlanság, a biztonságérzet iránti vágy még népszerűbbé tette a motívumot (Dexter, Totál szívás). A jobbára már újjáépített, de rossz közbiztonságú New Orleans-ban játszódó akció-thriller, A bosszú jogán ezt a tendenciát lovagolja meg, és keveri a – felesége utcai megerőszakolásáért és megveréséért – elégtételre vágyó és bűnös bosszúra csábult átlagpolgár narratíváját a menekülő férfi sémájával, egy morális tanmese öntőformájában. A karakterek meglehetősen közhelyesek ugyan, a film első fél órája a működőképes alapötletnek köszönhetően felkelti az érdeklődést: a hollywoodi iparos Donaldson (Koktél, A banki meló) a bűnesetek áldozatainak hozzátartozóit megkörnyékező, és egy homályos jövőbeni szívességért cserébe bosszút ajánló „jótékony” titkos társaság megjelenésekor hibátlanul adagolja a feszültséget és ügyesen játszik a nézői elvárásokkal. A forgatókönyv azonban száznyolcvan fokos fordulatot véve elhagyja a titokzatos szerveződést, a sötét tónusú hangütést, és teljesen kiszámíthatóvá válik: a kötött pulóveres, kissé lomha mozgású irodalomtanár üldözői nyomába ered, hogy pár kínos akciójelenet során – felesége hathatós segítségével – felszámolja az önbíráskodó brigádot. A film az önbíráskodás és az amerikai társadalom viszonyáról így lapos, de legalább egyértelmű tanulsággal szolgál: a dühös egyéni bosszú vagy az Igazság érvényesítését saját kezébe vevő nemes lelkű férfibrancs szolgálatainak igénybevétele helyett nehezebb időkben egyszerűen csak engedjük meg feleségünknek, hogy kiváltsa a fegyvertartási engedélyt.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/04 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11100