MoziŐrült, dilis, szerelemAlföldi Nóra
Crazy, Stupid, Love – amerikai, 2011. Rendezte: Glenn Ficarra és John Requa. Írta: Dan Fogelman. Kép: Andrew Dunn. Zene: Christophe Beck és Nick Urata. Szereplők: Steve Carell (Cal), Ryan Gosling (Jacob), Julianne Moore (Emily), Emma Stone (Hannah), Analeigh Tipton (Jessica). Gyártó: Carousel Productions. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 118 perc. Senkit ne tévesszen meg a Glenn Ficarra–John Requa alkotópáros legújabb nyalánkságának hivalkodó címe. Míg legutóbbi filmjük, az I Love You Philip Morris nem sokat teketóriázott, és arról szólt, amit a nézõ arcába dörgölt, addig a Steve Carrell és Julianne Moore nevével fémjelzett darab bélszakasztó vígjáték helyett, steril, mélázó romantikát nyújt. Az Õrült, dilis szerelem féltucat A-listás sztárjával szerelmi mini-hálózatot fejteget, sokáig rejtegetve, hogy ki, milyen kontextusban és funkcióban van jelen. Van felszarvazott férj, mögötte lemaradva a csalfa válni akaró asszonya, egy jogászlány, egy a férjet felturbózó bachelor, szerelmes és depressziós kamaszok, és egy rezonõrként használt baráti család, akik ránézésre is ígéretesebbek a hõsöknél. Ezek a selymes kis fonalak lassan szövõdnek ad hoc szerelmes pillanatok, alkalmi utálatok, kakasviadalok és pávatáncok mentén, míg a jószívû karakterek, minden jóakaratuk ellenére is rendkívül elidegenítõ hatást keltenek.
Szép hagyománya van az ünnepek alkalmából mozikba költözõ szerelmi tablóknak, amelyek amilyen giccsesek, olyan derekasan egészítik ki a likõrökben tocsogó alkalmakat. Az Õrült, dilis szerelemnek nincs ilyen apropója, így a nagy, összeterelõ konfliktusok laposkásak és keresettek, és az sem tesz jót a filmnek, hogy egy kézen megszámolhatók azok a helyszínek ahol a pergõ, de harmatos dialógok elhangzanak. Steve Carrell jelenléte kivételesen ártalmas, 25 éve házasként hozza a 40 éves szûz formáját, de vázlatossága miatt a hahoták elmaradnak, drámai pillanatok pedig fel sem sejlenek. Az Õrült, dilis szerelem az ellentmondások romantikus komédiája, ahogy a fõhõsök hezitálnak a vásznon úgy a nézõ is ambivalens érzelmekkel küzd: szeretnie kéne, de mégsem képes rá, az egész olyan, mint egy érdekházasság: kényelmes, ám csöppet kellemetlen.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 1213 átlag: 5.38 |
 |
|
