KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
   2009/szeptember
KÉPHATALOM
• Szilágyi Anna: Csivitelő forradalom Újmédia
• Deák Dániel: Egyenes adás a jövőbe Interaktív televíziózás
• Várkonyi Benedek: Rendszerváltás videóval Beszélgetés Elbert Mártával
• Örkény Antal: Polgári szolgálat Válságjelek-kiállítás
GŐZPUNK
• Beregi Tamás: Etűdök gőzturbinára Steampunk történelem
• Teszár Dávid: Teljes gőzzel hátra Steampunk-anime
• Kovács „Tücsi” Mihály: Az ostrom Budavár, 1849
• Vajda Judit: Felcsavart Potterméter Harry Potter és a Félvér Herceg
ROMCOM
• Darab Zsuzsa: Szerelem a négyzeten Romantikus komédiák
• Varró Attila: Két világ közt Római vakáció
• Szabó Noémi: Cukormáz George Cukor és a romkom
PRESSBURGER
• Takács Ferenc: Egy angol úr Miskolcról Emeric Pressburger és a forgatókönyvírás dicsősége
• Vincze Teréz: Expresszionizmus lábujjhegyen Vörös cipellők
FORMAN
• Zalán Vince: Sem hazugság, sem utópia Miloš Forman cseh tetralógiája – 1.rész
• Báron György: Forman kísértetei Fordulatok
FESZTIVÁL
• Muhi Klára: Animálunk, ergo vagyunk Kecskemét: Kaff 2009
HATÁRSÁV
• Szíjártó Imre: Nagy mennyország A határon túli magyar film
KRITIKA
• Csillag Márton: Francia illatok Rózsaszín sajt
MOZI
• Roboz Gábor: Egy kis gubanc
• Varró Attila: Hajsza a föld alatt
• Galambos K. Attila: Kiságyúk
• Tüske Zsuzsanna: Férj és feleség
• Vajda Judit: Két szerető
• Forgács Nóra Kinga: Vénasszonyok nyara
• Vajda Judit: Karate kölyök
• Gyenge Zsolt: Gyors meló
• Sepsi László: GI Joe : A kobra árnyéka
• Kovács Marcell: Kísértetjárás Connecticutban
• Schreiber András: Fanboys – Rajongók háborúja
DVD
• Pápai Zsolt: Fennsíkok csavargója
• Pápai Zsolt: Kínai történet I–III (Volt egyszer egy Kína)
• Klág Dávid: Időbűnök
• Tosoki Gyula: Példátlan példaképek

             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Gőzpunk

Harry Potter és a Félvér Herceg

Felcsavart Potterméter

Vajda Judit

Míg a korábbi Harry Potter-filmek fordított steampunkként működtek, a Félvér Herceg 99% gótika.

 

Az alkotói ígéretek ellenére J.K. Rowling bestseller-sorozatának hatodik filmes feldolgozása korántsem a legjobb és legsötétebb adaptáció (az várhatóan a két részre bontott befejező könyvé lesz), de ez egyáltalán nem számít – és ezúttal nem a marketing szempontokra gondolunk. A kifejezetten aránytalanra sikerült darab legnagyobb hányadát a negyedik részhez, a Harry Potter és a Tűz Serlegéhez hasonlóan „elromantikázták”: a hangsúly a Voldemort elleni küzdelem helyett a bimbózó tinédzservonzalmakra és az ebből adódó bonyodalmakra esik (lásd a szerelmi háromszöget). Ettől pedig a Félvér Herceg – utolsó, lendületes félóráját leszámítva – kifejezetten könnyeddé válik (holott a könyv közel sem volt az).

Az ötödik opushoz, a Harry Potter és a Főnix Rendjéhez hasonlóan ismét David Yates rendezte film tehát fordulatai és világképe helyett inkább csak színeiben sötét (kivéve természetesen a tragikus zárlatot). Míg a Potter-saga korai darabjaiban az ebédlőben gyertyák fényárja, majd színes-szagos-színpompás környezet várta a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába érkező diákokat (főleg az első két rész családi mozijaiban), most az egyetlen verőfényes jelenet az utolsó, melyben mintha kitisztulna a kép, amikor a főhősök sorsdöntő lépésre szánják el magukat.

Feltűnő ezenkívül, hogy míg a korábbi Potter-filmek afféle fordított steampunkként működtek, abban az értelemben, hogy a kortárs, illetve a közelmúltban játszódó történetek a varázsvilágnak köszönhetően a középkor tárgyaival (fiolák, talárok, kódexek, serlegek) voltak teleszórva (annak az anakronizmusnak a fordított analógiájára, hogy a sci-fi steampunk alműfajában a viktoriánus kort rendre bonyolult, modern gépezetek népesítik be), addig a Félvér Hercegből a varázstalan, „mugli” külvilág szinte teljesen kiszorul. A hősöket nem látjuk modern környezetben, kizárólag a Roxfort középkori, gótikus kastélyában, ahol jellemzően még szándékoltan jellegtelen ruházatukat is köpenyekkel takarják el.

Ezt az egyre jobban magába záruló világot pedig nem a logika tartja össze (mint a tudományos-fantasztikus filmben, vagy annak fent említett, speciális szubzsánerében, ahol a kérlelhetetlen következetesség, a gépek szigorú logikája a döntő), hanem a hit és a bizalom az alap, a fantázia az úr. A Harry Potterben a szabályok jórészt menet közben alakulnak, az olvasónak/nézőnek pedig el kell hinnie, hogy ez így van jól, így működik tökéletesen. El kell fogadnunk e világ működésének állandóan változó szabályait (pontosabban szabálytalanságát vagy a szabályok rugalmas alakulását) olyannak, ahogy azt az őt létrehozó elme kitalálta – mintha mindez egy vallás lenne (a párhuzamot időközben a katolikus egyház is felismerhette, hiszen a korábbi tiltakozások után a legújabb Potter-filmet egyértelműen dicsérte a Vatikán saját lapja, a L’Osservatore Romano). Jó példa erre a Félvér Herceg azon jelenete, melyben Harry megitatja Dumbledore professzorral azt a mérgező folyadékot, ami a Voldemort elleni küzdelem egy kulcsfontosságú eszközét rejti – arra már nem kapunk magyarázatot, miért ne lehetne a folyadékot egyszerűen kimerni a tálból.

Ezt a bizalmat pedig, amitől működik a film(ek) logikátlan varázsvilága, többek közt épp az teremtheti meg, amit az aktuális rész hibájául róhatnánk fel. A Félvér Herceg sok feleslegesnek tűnő csókolózása és szerelmi kavarodása ugyanolyan lényeges, mint a Sötét Nagyúr elleni harc: egyrészt visszaköt a tematikailag hasonló negyedik részhez (ahol szintén fontos szerepet kapott a kamaszszerelem), másrészt igen erőteljesen viszi tovább a Potter-legendáriumot (ki-kivel-hol-mikor-mit csinált?), ezzel a lazább átvezetéssel, felkészüléssel pedig megágyaz a kettébontott utolsó rész fináléjának.

Ennélfogva hiába lehet számos ponton belekötni cselekményvezetésébe, pontatlanságaiba vagy logikátlanságába, mindez egyazon (hit)rendszer elemei közé illeszkedik – ugyanolyan tökéletesen, mint az elkiáltott varázsigék, a kviddicsjáték vagy a sokkal súlyosabb történések (például a halálesetek, melyek száma a Harry Potter és a Félvér Hercegben tovább nő). A Potter-folyam előrehaladtával egyre jobban kell hinnünk és bíznunk, de ez egyre kevésbé esik nehezünkre.

HARRY POTTER ÉS A FÉLVÉR HERCEG (Harry Potter and the Half-Blood Prince) – amerikai, 2009. Rendezte: David Yates. Írta: J.K. Rowling regényéből Steven Kloves. Kép: Bruno Delbonnel. Zene: Nicholas Hooper. Szereplők: Daniel Radcliffe (Harry Potter), Emma Watson (Hermione Granger), Rupert Grint (Ron Weasley), Michael Gambon (Albus Dumbledore), Alan Rickman (Perselus Piton professzor), Helena Bonham Carter (Bellatrix Lestrange). Gyártó: Warner Bros. / Heyday. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 154 perc.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/09 25-25. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9911