KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
   2009/július
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Forgács Iván: Oleg Jankovszkij (1944-2009)
VILÁGVÁLSÁGMOZI
• Mihancsik Zsófia: Legmodernebb idők Világválságmozi
• Géczi Zoltán: Aranypolgárok Pénzemberek az amerikai filmekben
• Vágvölgyi B. András: Bankrablók kora A Nagy Válság filmjei
MAGYAR MŰHELY
• Gorácz Anikó: Határátlépők A magyar dokumentumfilm új irányai
• Kolozsi László: Ezt már nem hiszem el Magyar áldokumentumfilmek
• Várkonyi Benedek: Kalandtúra a múltba Beszélgetés Szász János filmrendezővel
FRANCIA ÚJHULLÁM
• Ádám Péter: A Mozi az úr Nouvelle vague: filmiskolakerülők
• Báron György: Mozimánia Truffaut, a filmkritikus
TERMINÁTOR
• Klág Dávid: T-modell Terminátor 4.
• Bun Zoltán: Digitalizálódó világ-kép Terminátor kontra Terminátor
• N. N.: Terminátor-filmek
TELEVÍZÓ
• Schreiber András: Szemmagasság Marketing és a gyerekek
FESZTIVÁL
• Pintér Judit: Fesztivál a határon Trieszt
• Baski Sándor: Közös nevezők Udine
HATÁRSÁV
• Mundruczó Kornél: Pop-ikonok Corbijn-kiállítás
KRITIKA
• Reményi József Tamás: Betegei vagyunk Aczél
• Barotányi Zoltán: Sötét oldal Szíven szúrt ország
KÖNYV
• Schubert Gusztáv: Múltidők
MOZI
• Varró Attila: Engedj be
• Csillag Márton: Pokolba taszítva
• Vincze Teréz: Jumurta – Egy falusi temetés
• Alföldi Nóra: Coco Chanel
• Forgács Nóra Kinga: Moszkva, Belgium
• Klág Dávid: Rockhajó
• Baski Sándor: Másnaposok
• Sepsi László: Crank 2 – Magasfeszültség
• Vízer Balázs: Adventureland – Kalandpark
• Tüske Zsuzsanna: Excsajok szelleme
DVD
• Géczi Zoltán: Jackie Chan: A nagy balhé
• Alföldi Nóra: Rachel esküvője
• Kovács Marcell: A veszettek
• Varró Attila: Az áruló

             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Jumurta – Egy falusi temetés

Vincze Teréz

Yumurtatörök-görög, 2007. Rendezte: Semih Kaplanoglu. Írta: Orçun Köksal és Semih Kaplanoglu. Kép: Özgür Eken. Szereplők: Nejat Isler (Yusuf), Saadet Aksoy (Ayla), Ufuk Bayraktar (Haluk), Tülin Özen (Sahaftaki Kadin), Semra Kaplanoglu (Zehra). Gyártó: Inkas Film / Kaplan Film. Forgalmazó: Mozinet. Feliratos. 97 perc. 

 

 

Semih Kaplanoglu török rendező filmje „Tojás–Tej–Méz” című filmtrilógiájának harmadik darabja, abban az értelemben, hogy a sorozat elsőként elkészült részeként a trilógia és a főszereplő (Juszuf) történetének végét meséli el. És azzal, hogy a vége készült el először teljességgel véget is ér a hasonlóság Kaplanoglu filmje és a Csillagok háborúja sorozat között. Ez a mű ugyanis egy vérbeli fesztivál favorit, a művészfilmes minimalizmusra kiéhezett vájtszeműeket célzó darab, a török filmnek abból a válfajából, mellyel a magyar mozikban is találkozhattunk már Nuri Bilge Ceylan 2003-ban Cannes-i nagydíjat nyert filmje, a Messze jóvoltából.

Amikor egy film a ködös mezőn felvett két és félperces beállítással kezdődik, nem kell André Bazinnek lenni, hogy kitaláljuk, nagyjából minek nézünk elébe. A kérdés inkább az, hogy az elszánt művészetakaráson kívül sikerül-e a rendezőnek kihoznia valamit abból, hogy a vágások számán kívül minimálisra csökkenti a kameramozgást, az akciót, a szereplők közötti verbális interakciót, ugyanakkor maximalizálja a szimbolikus értelmű képeket, tárgyakat, cselekvéseket és félmosolyokat. Kaplanoglu rendre mind beveti ezeket az eszközöket annak érdekében, hogy a városi, elidegenedett középkorú költő rég elhagyott szülőfalujába és kulturális gyökereihez való visszatérését ábrázolja. A visszatérés oka anyja halála, s a film elsősorban a gyász filmje. Művészileg nem is teljesen sikertelen vállalkozás, vannak csodálatos és megrendítő pillanatai, valamint igen erős a főszerepet alakító Nejat Isler jelenléte. Ugyanakkor vannak rémesen erőltetett giccses szimbólumok is, amik a film összhatását kifejezetten rombolják.

A film címében szereplő török szó jelentése egyébként: tojás, amit – tekintve a film erőteljes szimbólumhasználatát – nem ártott volna valahogy átmenteni a magyar címadásba, s nem hagyni, hogy az idegen csengésű cím képzeletünkben a filmet inkább az Egri csillagok félszemű törökjéhez, mint az élet és a feltámadás szimbólumához kösse.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/07 57-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9818