KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
   2009/július
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Forgács Iván: Oleg Jankovszkij (1944-2009)
VILÁGVÁLSÁGMOZI
• Mihancsik Zsófia: Legmodernebb idők Világválságmozi
• Géczi Zoltán: Aranypolgárok Pénzemberek az amerikai filmekben
• Vágvölgyi B. András: Bankrablók kora A Nagy Válság filmjei
MAGYAR MŰHELY
• Gorácz Anikó: Határátlépők A magyar dokumentumfilm új irányai
• Kolozsi László: Ezt már nem hiszem el Magyar áldokumentumfilmek
• Várkonyi Benedek: Kalandtúra a múltba Beszélgetés Szász János filmrendezővel
FRANCIA ÚJHULLÁM
• Ádám Péter: A Mozi az úr Nouvelle vague: filmiskolakerülők
• Báron György: Mozimánia Truffaut, a filmkritikus
TERMINÁTOR
• Klág Dávid: T-modell Terminátor 4.
• Bun Zoltán: Digitalizálódó világ-kép Terminátor kontra Terminátor
• N. N.: Terminátor-filmek
TELEVÍZÓ
• Schreiber András: Szemmagasság Marketing és a gyerekek
FESZTIVÁL
• Pintér Judit: Fesztivál a határon Trieszt
• Baski Sándor: Közös nevezők Udine
HATÁRSÁV
• Mundruczó Kornél: Pop-ikonok Corbijn-kiállítás
KRITIKA
• Reményi József Tamás: Betegei vagyunk Aczél
• Barotányi Zoltán: Sötét oldal Szíven szúrt ország
KÖNYV
• Schubert Gusztáv: Múltidők
MOZI
• Varró Attila: Engedj be
• Csillag Márton: Pokolba taszítva
• Vincze Teréz: Jumurta – Egy falusi temetés
• Alföldi Nóra: Coco Chanel
• Forgács Nóra Kinga: Moszkva, Belgium
• Klág Dávid: Rockhajó
• Baski Sándor: Másnaposok
• Sepsi László: Crank 2 – Magasfeszültség
• Vízer Balázs: Adventureland – Kalandpark
• Tüske Zsuzsanna: Excsajok szelleme
DVD
• Géczi Zoltán: Jackie Chan: A nagy balhé
• Alföldi Nóra: Rachel esküvője
• Kovács Marcell: A veszettek
• Varró Attila: Az áruló

             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Rockhajó

Klág Dávid

The Boat That Rocked – angol, 2009. Rendezte és írta: Richard Curtis. Kép: Danny Cohen. Szereplők: Tom Sturridge (Carl), Philip Seymour Hoffman (Báró), Bill Nighy (Quentin), Chris O'Dowd (Simon), Nick Frost (Dave), Rhys Ifans (Gavin), Kenneth Branagh (Dormandy). Gyártó: Working Title / Prometheus. Forgalmazó: UIP-Duna . Feliratos. 130 perc.

 

A Rockhajó pedigréje fantasztikus: Richard Curtis írta és rendezte (Igazából szerelem), a legjobb mai angolszász komikusok szerepelnek benne, olyanok, mint Nick Frost (Vaskabátok), Rhys Darby (Slágermájerek), Chris O'Dowd (Kockafejek) vagy Jack Davenport (Páran párban), olyan szigetországi nagyágyúk mellett, mint Rhys Ifans, Bill Nighy és Kenneth Branagh. Az ismét szakállas rockmentort játszó Phillip Seymour Hoffmannról nem is beszélve. A történet egy, az Északi-tengeren horgonyzó kalózrádióról szól, méghozzá 1966-ban, amikor a BBC még nem volt hajlandó behódolni a popzene és a rock 'n' roll uralmának. Minden adott, hogy Anglia egyik legtehetségesebb írója két órán keresztül a legjobbját nyújtsa a legmegfelelőbb színészek segítségével. Érthetetlen, mitől lett a Rockhajó ennyire dagályos és érdektelen.

Pontosabban nem teljesen érthetetlen: ennyi szereplőt ilyen behatárolt térben képtelenség ilyen vékony cselekmény mellett mozgatni. A Radio Rock hajón ugyanis csak néha alakul ki valami egységes történetszál, jobbára csak rövid, teljesen tétnélküli szkeccseket láthatunk (a fiatal szereplő szüzességének elvesztése, rajongók érkezése, két rádiós értelmetlen kakaskodása), keresztbevágva a rideg külvilág próbálkozásaival, hogy egyszer és mindenkorra lezárják a kalózrádiót (Kenneth Branagh a szigorú miniszterként leginkább Adolf Hitlerre hasonlít – John Cleese előadásában). Az igazán tartalmas filmes megoldásokat ráadásul Curtis egészen a katasztrófazsánerbe illő fináléig tartogatja, hogy aztán azoknak az erejét is rögtön kiölje a többszörös, kínkeservesen erőltetett katarzis és a lezárás félszeg utalása a dunkerque-i csodára. A Rockhajó furcsa paradoxon: pillekönnyű, de mégis a saját súlyától süllyed el.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/07 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9820