KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
   2008/február
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Schubert Gusztáv: Delbert Mann (1920–2007)
MAGYAR MŰHELY
• Schubert Gusztáv: Kritikus tömeg Szemle előtt
• Muhi Klára: A másik Delta Beszélgetés Mundruczó Kornéllal
• Horeczky Krisztina: Készenlétben Beszélgetés Zsótér Sándorral
TIM BURTON
• Varga Zoltán: Denevérraj a fenyőfából Tim Burton, az animátor
• Strausz László: A londoni borbély Sweeney Todd
HÉT FŐBŰN
• Mátyás Győző: A legyilkolt remény Hét főbűn: Hetedik
• Darab Zsuzsa: Pop, tabu, satöbbi A hét főbűn a televízióban
DOVZSENKO
• Geréb Anna: Gúzsba kötött lírikus A Dovzsenko-rejtély
• Geréb Anna: A kis testvér figyel Dovzsenko-dosszié
MOZIPEST
• Békés Pál: A grund városa A Pál utcai fiúk
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: Nyelvében él Anilogue
• Hámori György: Szex, erőszak és humor Beszélgetés Bill Plymptonnal
• Szíjártó Imre: Így jönnek Elsőfilmesek Kelet-Közép-Európában
KRITIKA
• Stőhr Lóránt: Harmadíziglen Kalandorok
• Kolozsi László: Magyar Idol Casting minden
• Csillag Márton: Egér-jaj Macskafogó 2. – A Sátán macskája
• Schreiber András: Gördeszkás generáció Paranoid Park
KÖNYV
• Kelecsényi László: Az eltérített költő Hernádi Gyula és a film
LÁTTUK MÉG
• Ádám Péter: A szkafander és pillangó
• Kolozsi László: Szerelem a kolera idején
• Vajda Judit: Esküvő után
• Harmat György: Papírsárkányok
• Nevelős Zoltán: Charlie Wilson háborúja
• Varró Attila: Ellenséges vágyak
• Kovács Gellért: Michael Clayton
• Klág Dávid: Legenda vagyok
• Géczi Zoltán: A Halál a Ragadozó ellen 2.
DVD
• Nevelős Zoltán: Spagettiwestern-kollekció
• Kovács Marcell: Hideo Gosha filmjei
• Tosoki Gyula: Herkules

             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Dovzsenko

Dovzsenko-dosszié

A kis testvér figyel

Geréb Anna

Jelentések Alekszandr Dovzsenkóról az ukrán államvédelmi hatóság, a GPU és az NKVD anyagaiban.

 

Habár sok minden már megjelent a 2006-ban 50 éve halott Alekszandr Dovzsenko[1] írott hagyatékából, még bőven van mit kiadni. Az Orosz Állami Irodalmi és Művészeti Archívum (Levéltár) őrzi a rendező személyes archívumát, amelyet a felesége, Julija Ippolitovna Szolnceva[2] adott át azzal a végrendelkezéssel, hogy csak 2009 végén kerülhet nyilvánosságra. Más archívumok azonban lassan, de biztosan addig is megnyílnak. Ezek közé tartozik az Ukrán Államvédelmi Szolgálat (GPU-NKVD-KGB) Archívuma is. A munkatársak nemrég meglehetősen különleges dokumentumokat tettek föl az internetre ebből a gyűjteményből: besúgói jelentéseket az ukrán filmrendezőről.

A publikációból most csak egy nagyobb részt közlünk egy későbbi teljes kiadás reményében. Ebből is kirajzolódik egy rettentő korszak szuverén, némileg etnocista művész személyisége, a kínlódó eredeti tehetség szenvedélyes, ellentmondásosságában is merész kitörési energiája, kiútkereső magatartása.

A jegyzeteket az orosz publikációhoz képest kiegészítettük, hogy a fiatal magyar olvasó átfogó képet kaphasson a számára már ismeretlen „hétköznapi” terror nyomasztó atmoszférájáról, a Szovjetunió és Ukrajna történelmének eme kevéssé ismert területéről, az értelmiség és művészek elkeseredett és reménytelen harcáról az önállóságért és a szabad önkifejezésért a totalitárius rendszerben, a diktatúra félelemmel terhes, szörnyű légkörében.

A fordításban törekedtünk az eredeti, gyakran fésületlen, bornírt stílus visszaadására, megtartottuk a kiemeléseket és a rövidítések is, amelyeket lábjegyzetben oldottunk fel. A kihagyások is az orosz publikációt követik.

 

 


1.

 

A GPU[3] USzSzR[4] Gazdasági Osztályának operatív jelentéséből

 

10/X. 1929

A V.U.F.K.U.[5] GAZDASÁGI ELLENFORRADALMA

 

(…)

Sokat szenvedtek a munkások a kapitalizmus igája alatt, míg kiharcolták a teljes szabadságot és a Szovjet Hatalmat.

Sok ellenségük volt: gyenyikinyisták,[6] lengyelek, a Hetman,[7] petljuristák,[8] és mások, akik a tőke segítségével akarták megfojtani a Szovhatalmat, DE NEKIK EZ NEM SIKERÜLT…

Ezeknél a petljuri bandáknál szolgált valamilyen parancsnokként Dovzsenko polgártárs is.

Elérkeztek a vörös napok. Minden banda szétverve. A munkások felélénkültek… Ledobták fegyvereiket, és odaálltak a köszörűgépekhez, nem feledkezve meg azért a háborús időkről sem… De… a „munka” nélkül maradt petljuristák is el akartak helyezkedni, és… „el is helyezkedtek”.

A V.U.F.K.U.-ban, a Kijevi Filmgyárban dolgozik rendezőként Dovzsenko polg.[9], és ott nagy „pénzbeli” bizalomnak örvend. Dovzsenko polg. sok filmet forgatott. Sok pénzt pocsékoltak ezekre, több tízezer rubel munkáspénzt eltékozoltak, a filmek pedig semmire sem jók. Szinte egyiknek sincs sikere, és csak pusztulnak a selejtfilmek között. Bosszantó, hogy egy petljurista kifoszthatja a szovjet kormányt. Emögött az rejlik, hogy Dovzsenko rendező a Szovjet hatalom ellen van hangolva, árt neki. Zavar minket az ötéves terv végrehajtásában, és akadályozza a nehézipar fölemelkedését. (…)

Lehet, hogy a gazdasági ellenforradalmon kívül politikai ellenforradalom is rejtőzik ebben – ezt ellenőrizni kell, mégpedig amilyen gyorsan csak lehet. Hiszen tízezer rubel munkáspénz megy pocsékba minden évben.

(…)

Hiteles: (aláírás nincs)


2.

 

A GPU USzSzR Információs Osztályának operatív jelentéséből

 

26/X. 1929

 

Dovzsenko rendező magatartása méltatlan egy szovjet gyár rendezőjének magatartásához.

Kivételezettsége fölösleges kiadásokat von maga után, és károsan befolyásolja más rendezők munkaképességét. Dovzsenko különösen szeszélyes a költségvetés összeállításánál. Amikor soha nem akar engedni az igazgatóságnak ilyen vagy olyan összeg utalványozásában, ha valamilyen különleges felvételről van szó.[10]

Dovzsenko szeszélyes a díszlet elfogadásakor is. Dovzsenko úgy állítja be magát, mint akinek nem lehet ellentmondani. Csak a napokban kétszer tette tönkre a selrada[11] díszletét, egyszer meg átépíttette, ami, természetesen, ismét munkaerő, építőanyag stb. A díszletet nem fogadta el, és nem azért, mintha nem felelt volna meg a korábban felvett jeleneteknek, hanem azért, mert ő – Dovzsenko – úgy találja, hogy nem felel meg a realitásnak. Dovzsenkónak nyilvánvalóan nem volt igaza. A díszlet maradhatott volna úgy, ahogy az első átalakítás után volt. Ezt be lehetett volna bizonyítani szakértői vizsgálattal, ha az igazgatóság nem akarta volna fölöslegesen költségekbe verni magát, és nem félt volna megbántani Dovzsenkót. Nem kevésbé felháborító az, hogy az igazgatóság jóváhagyta Mihajlov[12] színész meghívását Moszkvából a pópa szerepére, megint csak Dovzsenko miatt, senki sem meri megmondani neki, hogy Kijevben is van megfelelő színész (még típus is, nemhogy színész) az adott szerepre. De így akarta Dovzsenko.

Az „utcajelenethez” a rendező parancsa szerint szükség volt két vitrint berendezni: az egyik rádió és sport, a másik – rövidáru.

Ahhoz, hogy berendezzék a vitrint rövidáruval, 600-700 rubel értékben kellett odaszállítani az árut. A tulajdonosok hallani sem akartak kölcsönzésről, egy ismerős maszek beleegyezett 300 rubelbe két napi kölcsönzésért. (…)

A gyárban van Majakovszkijnak[13] (a költőnek) néhány forgatókönyve, amiért nagy pénzeket fizettek, ám az igazgatóságnak nincs szándékában realizálni őket, sőt, a művészeti osztály munkásai között az a szóbeszéd járja, hogy a VUFKU abban a tudatban vásárolta meg ezeket a könyveket, hogy nem is fogja megvalósítani őket, de azért megvásárolta, mert féltek Majakovszkij tollától.

 

Hiteles…


3.

 

Határozat A. Dovzsenko és Ju. Szolncva külföldre utazása engedélyezésének elutasításáról

 

HATÁROZAT

 

Dovzsenko rendező 1926 óta dolgozik a VUFKU-ban. Ez alatt az időszak alatt a következő filmeket adta le:

A diplomatafutár táskája”,[14]Zvenyigora”,[15]Arzenal”,[16]Föld”. Az utolsó film ellentmondásos vélemények özönét vonta maga után az értékét illetően. Moszkva felelős pártmunkásainak sora úgy nyilatkozott a filmről, mint egy ellenforr., nacionalista filmről (Gyemjan Bednij[17] tárcája az „Izvesztyijá”-ban, 1930. április 4.).

Minthogy a filmről való vita éles politikai jelleget öltött, ami nem maradhatott hatás nélkül magára Dovzsenkóra sem, úgy véljük, hogy ez a politikai jelleg, miként felesége, Szolnceva befolyása is – ami, adataink szerint óriási –, arra a feltételezésre ad okot, hogy Dovzsenkót tárt karokkal fogadják a határon túl, ahol megpróbálják ennek megfelelő módon felhasználni őt. Félő, hogy Dovzsenko esetleg nem jön vissza, ezért szükségesnek tartjuk megtagadni Dovzsenkótól a külföldre való kiutazást.

Szolnceva utazását abszolút semmilyen megfontolás nem indokolja. Az ő kiutazását is el kell utasítani.

 

PK[18] FŐMEGHATALMAZOTT              Kalnyin

H.[19] MEGHATALMAZOTT                  Griner

A KO GPU[20] par.[21] hat.[22] alapján kiadni a vízumot.


4.

 

Operatív jelentés A. Dovzsenko kijelentéseiről

 

13/VIII. 1931.

§ 21. Dovzsenko kijelentette: „A háború nem csak hogy elkerülhetetlen, hanem egyenesen nélkülözhetetlen. Most az egész Szovjetunióban kolosszális tespedés, baljós légszomj érződik, és csak a háború hozhat friss levegőt a mi mocsári szocialista építésünkbe. Elkerülhetetlen valamilyen hatalmas megrázkódtatás, valamilyen gyökeres változtatás. Lehetséges, hogy e háború következménye világforradalom lesz, bár aligha. Ez nem valószínű, mert a nyugati munkások soha nem szánják rá magukat az aktív cselekvésre. Egyszerűen jól elagyabugyálnak minket, és az ellenséges hadsereg betörését a legkegyetlenebb megtorló intézkedések fogják kísérni. Mindez 2-3 hónap alatt eldől, és a mi „dicső” hadseregünk elszalad az ellenséges aeroplánok első megjelenésekor. Erre jók a mi szerencsétlen tankjaink, páncélautóink és hasonló fegyvereink. Mi csak kopjákkal és fejszékkel tudunk hadakozni. Vademberek vagyunk. A harci szellemről sem igen érdemes mit mondani, hiszen az összes vöröskatona valahogyan pontosan tudja, hogy családjuk a faluban szörnyű körülmények között él. Úgyhogy a fennálló rendszert egyáltalán nem olyan nagy hévvel fogják védeni, amilyenről ordibálnak a nagygyűléseken és az ünnepélyeken.”


5.

 

Operatív jelentés A. Dovzsenko kijelentéseiről

 

8/X. 1931

(…)

Dovzsenko: „Mi most az új szocemberről[23] csinálunk filmet. Ehhez az új emberhez „hozzávarrjuk” azokat az eszméket, azt a jellemet, amit jobbnak vélünk, de közülünk még senki nem fogott hozzá az új ember elfogulatlan, nem tendenciózus tanulmányozásához. Zaporozsjéban, a Dnyeperi Vízerőmű építkezésén járva részben megismerkedtem a munkásifjúság, a legjobb káderek, fiatalok és idősebb munkások valódi pszichológiájával. És mit láttam? Félek következtetéseket levonni, de ezeknek az embereknek az alapvonása – mint az állat… Számukra a legfontosabb a kaja, az alvás és az asszony. Az ország sorsa egy csöppet sem izgatja őket, de azért, hogy jobban megtölthessék a gyomrukat, úgy tesznek, mintha érdekelné őket a szocializmus, aztán meg szűk körben gúnyolódnak vezetőiken. Az utóbbiak is a maguk részéről csak formálisan, hivatalosan „hisznek” a szocializmusban, otthon meg kispolgárok, a legrosszabb hírű kispolgárok. A munkásosztály most már minket, az értelmiséget is lenézi, Sztálin[24] pedig, noha kiadta a lózungot az értelmiségről, nem tud, vagy nem kar semmit sem tenni azért, hogy valóban javuljon az értelmiség, a mi életünk. Tessék, kaptam egy lakást, felújítottam, aztán meg hirtelen elszedték tőlem valamiért. Aztán majd beszélnek nekem az ész munkásaihoz való viszony javulásáról…”

 

Hiteles: Gurevics


6.

 

Operatív jelentés A. Dovzsenkóról

 

10/I. 1932.

(…)

Dovzsenko épp hogy visszajött a Kaukázusból. Egy kockát nem forgatott, ám annál több felháborító viccet hozott – ellenforradalmi pletykát Sztálin et.[25]-nak és a párt más vezérének címezve. Például, Dovzsenko szűk körben azt mondta, hogy Tifliszben felelős párttagoktól hallott ilyen híreszteléseket:

a) „Sztálin – homoszexuális”;

b) „Sztálin anyja – prostituált”;

c) „Amikor Sztálin Tifliszbe érkezett, szajhának nevezte az édesanyját és ellökte magától”, stb. Mióta Dovzsenko visszatért, a lakása (a „Palaszt”-ban) és a gyárban lévő szobái újból a semmittevő bohémvilág tömörülésének központjává váltak, itt terjednek a fent idézettekhez hasonló „viccek”, itt erőteljesen kinevetik a VUSZPP[26] vezetőségét, ráadásul mindezt hamis szovjet árnyalattal, más beszélgetésekkel keverve, stb.

 


7.

 

Operatív jelentés A. Dovzsenko kijelentéseiről

 

(…)

Dovzsenko azt mondja, hogy a burzsoázia nem ok nélkül fordul a munkásokhoz, mivel annak gazdasági hatása van. Aztán átvált Gorkijra,[27] akit nem szeretett olvasni, csak megtetszettek neki a „moszkvai munkáslevelezőkhöz” – „élmunkásokhoz” – szóló cikk szavai, hogy: „Elvtársak, Ti a szocializmust építitek, de gyűlölitek egymást – aztán kijavította magát –, nem tisztelitek egymást, és hogy nálunk nincs emberiesség az egymáshoz való viszonyban” – következtet Dovzsenko.

(…)

4/III. 1932.


9.

 

SzPO[28] OGPU[29] PAR. MOLCSANOV-et.-nak

SIVAROV N. H.

 

JELENTÉS

 

Jelentem, hogy az Ön utasításának megfelelően ma, 1932. november 6-án jelen voltam az „Iván” című hangosfilm[30] – „Ukrainfilm”, író-rendező: Dovzsenko – zárt kollektív vetítésén. A filmről a következőket közlöm:

1. A film szövege ukrán nyelvű, ezért nehezen értettem lényeges részleteket: a munkaerő toborzása a faluban a Dnyeperi Vízerőmű építkezéshez, és a főhős, Iván által elmondottak legfontosabb momentumai. Ezért nem tudok meggyőződéssel végleges értékelést adni.

2. Ami a néma részeket illeti,[31] ennek alapján a film témája: a parasztság pszichológiájának újjáépítése[32] a proletariátus vezetése alatt, amely a szovjet ország iparosításával valósul meg. A feladat: megmutatni ennek az újjáépítésnek az első lépéseit.

3. A film alaphibája: nem eléggé meggyőző, kissé plakátszerűen felszínes. Vannak különálló momentumok, amelyek kétség kívül ideológiai kudarcról tanúskodnak:

a) A (szerencsétlen véletlen folytán) meghalt munkás anyjának futása az irodához vezető gáton keresztül. Az anya a munkaterületen fut. Minden lépésében hatalmas daruk, mozdonyok, stb. fenyegetik, hogy elgázolják. A lehetséges katasztrófa aggodalmat kelt az asszony iránt. Elkerülhetetlenül feltámad a gondolata annak, mennyire szerencsétlen a falusi ember az ipari építkezés káoszában.

b) Némileg enyhített a munkakerülő figurája a falusi idillhez való vonzódásának bemutatásával: 1) a munkakerülőt a horgászbottal ábrázoló beállítások, 2) azok a jelenetek, amikor a lógásért a rádión keresztül hangzó szemrehányásokkal kergetett munkakerülő megfeledkezik a félelméről, és megállva, gyöngéden fölszed és megszagol az úton elhagyott mezei virágcsokrot. Hasonló a beállítás a munkakerülő első megjelenéskor – virággal a kezében.

Mindezzel együtt, ha nincs egyéb meggondolás, ami a szövegből derülne ki, a filmet alkalmasnak tartom a bemutatásra.

 

AZ SzPO OGPU 4. OSZTÁLYÁNAK OP.[33] MEGHATALMAZOTT    Sivarov

1932. november 6-án.


10.

 

Kísérőlista

A. DovzsenkoIván” című filmjének vetítéséhez

 

17/XI. 1932.

Harkov

 

Kiegészítésül a 5/XI. 1932., 1200-eshez közöljük, hogy informáltuk az irányadó hatóságokat az „Iván” című filmről, melynek eredményeképpen képviselőnkkel különbizottság lett létrehozva a megtekintés és a politikailag legkiegyensúlyozatlanabb részek eltávolításának céljából.

Jelenleg Ukrajnában javított formában forgalmazzák a filmet.

Ezen kívül a KP(b)U[34] központi orgánumában, a „Kommunyisztban” megjelent egy kimerítő kritika az „Iván” című filmről.

MELLÉKLET: bírálatunk másolata és az eltávolított jelenetek felsorolása.

SzPO GPU Par.            Krivec

SzPO 2. OSZTÁLY Par.     Dolinszkij


11.

/Dátum nélkül/

 

AZ „IVÁN” CÍMŰ FILMBŐL ELTÁVOLÍTOTT JELENETEK FELSOROLÁSA,

A KPbU KP KÜLÖNBIZOTTSÁGA HATÁROZATÁNAK MEGFELELŐEN

 

1. Kiszedni a képet a fekete kassza fogantyújáról, amelyik vonzza a munkakerülőt.

2. Kihagyni a munkakerülő replikáját: „elég a nép kínzásából, ötéves tervet egy év alatt.”

3. Kihagyni a hangszóró szövegét a kenyérről és a szalonnáról.

4. Kiszedni a virág képét a fekete kassza után.

5. Kiszedni Bigun építésvezető beszédéből az étkezdében a következő szavakat: „Vaj 15, szalonna 16.”

6. Kihagyni Iván replikáját a munkavezető „helyes” szövegére, hogy „szörnyű, szörnyű”.

7. Kiszedni az építésvezető beszélgetését halló néhány munkás reagálásának néma jelenetét.

8. Kiszedni a pozitív munkavezető jelenetét, amikor megszólítja Ivánt.

9. Kiszedni Iván felvételének jelenetét a pártba.

10. Kiszedni a munkakerülő felszólalásának jelenetét a gyűlésen addig a gesztusig, amikor felveszi a sapkáját.

11. Lerövidíteni a következő jeleneteket:

a) A megölt élmunkás anyjának futását a vasúti pályánál;

b) Az anya áthaladását nagy mennyiségű ajtón keresztül, meghagyva csak két ajtót;

c) A munkakerülő összebeszélésének jelenetét az építésvezetővel;

d) A jelenetet, ahol az anya végigmegy az egész termen a tribünig;

e) A jelenetet a munkakerülő rohangálásával a fekete kassza körül és a rádióhangszóróktól.

 

Hiteles… (Olvashatatlan aláírás)


12.

 

Az SzPO OGPU 4. osztályának tájékoztatása A. Dovzsenkóról

 

Dovzsenko Alekszandr Petrovics, 1894, Csernyigov városból származik, pártonkívüli, volt tanító, forgatókönyvíró-rendezőszakmai felsőfokú végzettséggel.

1934. januárjától Moszkvában él, addig Ukrajnában volt. Dolgozott Odesszában, Kijevben, Harkovban és más városokban.

Személyi dokumentumainak adatai szerint Dovzsenko 1918-ig tanított Zsitomirban és Kijevben, aztán dolgozott a zsitomiri korm.[35] katonai kiegészítő parancsnokságon, vezetője volt a zsitomiri pártiskolának, 1920 májusában a Vörös Hadsereggel visszavonult Kijevbe, a lengyelek alatt illegalitásba vonult; 1921-ben átvezényelték a Korm. Népműv. Osztálytól a Külügyi Népbiztosságra, kiküldetésben volt Lengyelországban, mint a követség szálláscsinálója, 1922-ben, miután megérkezett a követség Ukrajnába, kiküldték az USzSzR konzuli titkárának Berlinbe – itt kilépett, és Charlottenburgban beiratkozott egy művészeti iskolába; 1923-ban visszatért Harkovba, 1926-ig a VUCIK[36]Vesztyi” (Hírek) című lapnál dolgozott, mint grafikus;

1926-tól filmrendezőként dolgozik. 1929-ben és 1930-ban újból külföldön volt kiküldetésben: Berlin, Párizs, London.

(…) Dovzsenko 1917–18-ban tanító volt Zsitomirban, úgy nyilatkozott magáról, mint aki a nacionalista, ukránbarát mozgalom híve, Szkoropadszkij[37] alatt annak segédtisztje is volt; 1919-ben az ukrán hadsereggel visszavonult Kijevből Lengyelországba, 1921-ben visszatért Zsitomirba, ahol a Cseka[38] letartóztatta és halálra ítélte, de a KP(b)U-ba belépett UKP[39]-tagok tekintélyes munkásainak követelésére felmentették.

Hivatalos igazolás szerint 1919-ben a zsitomiri korm. Cseka megvizsgálta Dovzsenko Alekszandr Asztrovics (Petrovics helyett), az aktív petljurista ügyét.

(…) Dovzsenko állítólag egy földbirtokos fia, belépett a kommunista pártba, majd kilépett, az okok nem ismertek.

Dovzsenko 1930-ban, külföldi kiküldetésben filmjeinek átvágásával és terjesztésével foglalkozott a prágai „Merkurfilm” képviselőjével, egy volt hetman kapitánnyal.[40] Dovzsenko írt egy hivatalos levelet Berlinbe Vorobjovnak,[41] hogy a „Merkurfilm” „ukrán agitpropnak”[42] bizonyult, és hogy megváltoztatták a filmjét úgy, hogy egész más jellege lett (vélhetően ukránbarát, nacionalista).

(…)

Dovzsenkónak azt javasolták, hogy maradjon külföldön, de ő ezt nem akarta megtenni.

Külsőleg Dovzsenko ez alatt az idő alatt egészen szovjetül viselkedett.

Hozzá közel álló néhány ember körében azonban meglehetősen ellenséges nézeteket hangoztatott országunkról, értelmiségünk helyzetéről, kijelentve, hogy semmiféle jogaik nincsenek, szembeállította a nyugati értelmiség helyzetét, a munkásokat „állatoknak” „barmoknak” minősítette, kimondva, hogy nekik csak az „ágy, a kaja, az asszony” fontos, és hogy a szocializmus nem kell nekik – ha együtt is éreznek vele, akkor is csak „állati” indíttatásból.

Egyenesen ellenforradalmi kijelentések esetei is jelezve vannak, mint például: „A falu elpusztul, kihal, nincs mit enni, Kijevnél lázadás, Üzbegisztánban háború dúl, a komisszárok meg Moszkvában szórakoznak… Lakoma pestis idején.”[43]

Dovzsenkónak nincs ellenére ellenforradalmi vicceket mondani, köztük ell.(enforradalmi) vicceket Sztálin et. ellen.

Dovzsenko rendezett egy sor filmet: „A diplomatafutár táskája”, „Zvenyigora”, „Arzenal”, „Föld”, „Iván”. A két utolsó széles visszhangot váltott ki a sajtóban, miközben pártkörökben ellenforradalmi nacionalista filmeknek ítélték őket.

A nacionalista értelmiség körében pozitív értékelést kapott.

(…) Dovzsenko Ukrajnában központ volt, amely körül a művészeti-alkotómunkások hatalmas mennyisége csoportosult, közülük a lakásában állandóan összejöttek: Rzsesevszkij[44] (rendező-forgatókönyvíró), Gavronszkij[45] (a filmfőiskola oktatója), Bazsan,[46] Falkovszkij,[47] Ulickaja,[48] Takke[49] és mások, akiket a szerv úgy jellemez, mint „jobboldali útitársak”.

Dovzsenko életében és cselekedeteiben hatalmas szerepet játszik a felesége – Szolnceva színésznő (főszerepet játszott az „Aelitában”[50]). Állítólag egy szovjetellenes polit. párt valamelyik tekintélyes tagjának a lánya,[51] aki ellenforradalmi összeesküvésben vett részt, és a Butirki börtönben ült.

Szolnceva szovjetellenes beállítottságú, éles kirohanásokkal kritizál mindent, amit a párt csinál.

Azt gondolja, hogy Dovzsenkót üldözik Ukrajnában, mivel „ezek nem tűrik azokat, akik kiemelkednek a középszerűből”, és Dovzsenko Moszkvába költözése is azzal a vágyával magyarázható, hogy megszabaduljon ettől a hajtóvadászattól.

 

SzPO OGPU 4. OSZTÁLYA OPER.MEGHATALMAZOTT

Ternovszkaja

1934. április


13.

 

Operatív közlemény A. Dovzsenko kijelentéseiről

 

(…)

Rendkívüli gyűlölettel viszonyul Sztálin et.-hoz is, olyan szavakkal illetve őt, amiket óvakodok leírni. Dovzsenko feltételezi, hogy a művészet fenntartása lehetetlen a modern rendszerben. Például – mondja –, én olyan filmet tudnék rendezni, ami felborzolná az egész világot a szörnyűségtől.

Bemutatnám a százötven millió éhes embert, akik szóján és káposztán élnek, és megmutatnám a maroknyi jóllakott, buta mániákust, akik dugig zabálják magukat a zárt éttermekben, az éhezőknek pedig szocializmusról prédikálnak, és zagyvasággal etetik őket az építés sikereiről. Megmutatnám Kijev lakosságát, amint a Dnyeperi Vízerőmű megnyitásáról szóló hírt olvassák mécsesek és petróleumfőzők fényében, amiken a táplálékul szolgáló hulladékot főzik. (A lakosság és a zárt éttermekhez kapcsolt egyének szembeállítása, valamint a villamosítás értelmezése erősen emlékeztet Lopatyinszkij[52] hasonló forgatókönyvére.) Dovzsenko azt mondta nekem, hogy ő, természetesen, meg van fosztva a hasonló filmek készítésének lehetőségétől, azokban a filmekben, amelyeket megrendez, különösen az „Ivánban”, amely látszólag igen helyes ideológiával rendelkezik, igyekszik némi tükröződését adni saját nézeteinek. Például, a dnyeperi messzeség tájképének végtelen ábrázolása stb., amit a központban vett fel – esztétikai értelemben (az egész első rész) Dovzsenkónak a csodálatos országáért érzett mélységes fájdalmát érzékeltetné.

És fordítva, a második rész egész szerkezete, úgy a beállítások kompozíciója, mint a montázs az egész építkezés értelmetlenségéről, ostobaságáról és zavarosságáról szól.

Meg akartam mutatni ezeknek a gépeknek, csörlőknek, emelődaruknak stb. a végtelen sorát – mondja Dovzsenko –, amelyek ott ágaskodnak a teljes káoszban, hogy a néző megérezze az ilyen építkezések teljes képtelenségét, hogy utálatot érezzen, amelyet megerősít a saját éhes gyomra, és tovább súlyosbít a munkás ostoba halála, akit a habarcstartó öl meg (második munkaverseny).

(…)

 Hiteles…


15.

 

Operatív jelentés A. Dovzsenko hangulatairól

 

(…)

Első ismert filmjét, a „Zvenyigorát”, amelyet Ju. Tyutyunnyik[53] és M. Joganszen[54] forgatókönyvéből rendezett, a vaplitosok,[55] M. Hviljovijjal[56] az élen, nagyon barátságosan fogadták, a másik filmjét viszont, az „Arzenált” ellenségesen fogadták a nacionalista írók. L. Kurbasz[57] nem leplezte gyűlöletét O.[58] Dovzsenko iránt. Ennek hatására Dovzsenko eltávolodott a vaplitos közönségtől.

(…)

A „Föld” után a nacionalista írók újból magasztalni kezdték Dovzsenkót, de a sajtó fellépései, D. Bednij külön fellépése ingerültséget és nyugtalanságot okozott Dovzsenkóban. A gyárban akkor szerkesztőként dolgozott a nyilvánvalóan trockista Makotyinszkij,[59] aki felszólalásaiban, különösen beszédeiben nem egyszer fellépett a párt politikája ellen. Ez az ember, együtt Gavronszkij rendezővel, gyakran megfordultak Dovzsenkónál, támogatták dühét, amit a „Föld” kritikája okozott, mondván, a valódi műalkotások manapság nem kellenek, és hogy a zseniális O. Dovzsenko halálra van ítélve.

Dovzsenkónál jöttek össze: I. Babel,[60] Makotyinszkij, B. Zagorszkij,[61] F. Takke, Gavronszkij, D. Demuckij.[62] Dovzsenko körül buzgón forgolódtak ebben az időben Gavronszkij és Makotyinszkij trockisták.

     (…)

Meg kell mondani, hogy ebben az időben az averbah[63]-susztov-i[64] kompánia is igencsak felélénkült, és O. Dovzsenko, hogy elkerülje a csapásait, még Mikityenkóval[65] is beszélt a VUSZPP-ba[66] való belépésről, de Mikityenko ellenségesen viszonyult Dovzsenkóhoz, és mindenféle beszélgetést beszüntetett a VUSZPP-ról. Gyakori moszkvai látogatásai alatt Dovzsenko összebarátkozott V. Majakovszkijjal, Sz. Eizensteinnel.[67] Kijevben találkozott M. Demcsenkóval,[68] G. Lancsevszkijjel[69]. A „Föld” után külföldre utazott, a nyilvános bemutatón ott volt V. Vinnyicsenko,[70] de Dovzsenko nem találkozott vele.

Párizsban összebarátkozott Gluscsenko[71] festővel, az emigránssal, szoros barátságot kötött V. Vinnyicsenkóval, most pedig visszatért a Szovjetunióba, és Moszkvában él, csak látogatóban fordul meg Ukrajnában.

(…)

Külföldről hazatérve, O. Dovzsenko meglátogatta M. Szkripnyiket.[72] M. Szkripnyik ellenségesen fogadta. Ez egyrészről nyugtalanította Dovzsenkót, másrészről pedig dühöt váltott ki belőle Szkripnyik ellen, ami később, az „Iván” című film után még fokozódott, mivel Dovzsenko Szokoljanszkij[73] professzoron keresztül megtudta, hogy Szkripnyik írt egy nagyon éles cikket Dovzsenko ellen, működését ellenségesnek nyilvánítva. Ez a cikk nem jelent meg, Dovzsenko mégis meggyőződött Szkripnyik iránta tanúsított mély ellenszenvéről.

(…)

Ukrajnában, az „Aerograd” után, a „Scsorsz[74] forgatásának elején Dovzsenko nagyon friss, emelkedett hangulatban volt. De a mindenféle ellenséggel folytatott harc élesebbé válása, egy sor közeli barátja és távoli ismerőse letartóztatása (Sz. Orjolovics,[75] P. Koszjacsnij,[76] I. Koszilo,[77] B. Zagorszkij, M. Joganszen), nővére férje, Dudko[78] kizárása a pártból, és végül egészségének megromlása és a forgatás bonyodalmai (Dubovij[79] letartóztatása, ami új befejezés kitalálására és bonyolult újraforgatásokra kényszeríti, néhány ellenséges kirohanás a stáb könyvelési csoportjában, egy antiszemita színész, elégedetlenség a főszerepek, Scsorsz és Bozsenko alakítóival) – mindez jelentősen rontotta a hangulatát az utóbbi időben. És megint visszatért a nacionalisták kebelébe.

Találkozása Koszior[80] et.-sal felélénkítette, és részletesebben megvilágosította számára Ljubcsenko[81] öngyilkosságának, Hvilja,[82] Koszjacsnij és stb. letartóztatásának okait, vagyis azokat a fejleményeket, amelyekhez nagyon gyakran visszatér beszélgetéseiben.

(…)

HITELES: UGB[83] 4. OSZTÁLYA OPER.MEGHAT……   Akimov

21. X. 1937.


16.

 

Operatív jelentés A. Dovzsenkóról

Fordítás ukránból

 

(…)

A Moszkvába való átköltözés tervéről szóló beszélgetésekben azok az egészségtelen, beteg hangulatok lappanganak, amelyek az ukrán szovjet kultúra kiszakításáról szólnak a Szovjetunió más kultúráinak sorából, abban az értelemben, miszerint itt különösen rossz az atmoszféra, különösen éles a harc a nacionalizmussal, ezért az írói alkotómunka feltételei politikailag sokkal nehezebbek, mint a Szovjetunió más köztársaságában.

O. Dovzsenko is beszél erről, hogy az utóbbi időben különösen levertek attól, hogy őt nem választották be küldöttnek a Szovjetunió Legfelső Tanácsába.

Azt mondta, hogy Grúziában olyan filmrendezőket választottak küldötteknek, mint: M. Csiaureli,[84] N. Sengelaja,[85] ám Ukrajnában őt nem választották be, hogy itt vele nem számolnak, és hogy „csak Moszkvában érzi a tiszteletet maga iránt.”

Dovzsenko azt mondta, hogy az „Iván” című film után nem jött volna el Moszkvából, ha Sztálin et. nem állt volna ki mellette, mert különben Ukrajnában készséggel „megették” volna, de az is lehet, hogy „leültették” volna, annál is inkább, mert mind a borotybistákkal[86], mind a VAPLITE-val, azaz a nacionalista körökkel kapcsolatban volt.

(…)

 

HITELES:


17.

 

Operatív jelentés A. Dovzsenkóról

 

NKVD[87] USzSzR IV. osztály ………… részleg

1938. szeptember 4.

 

(…)

Dovzsenko emelt hangon azzal kezdte, hogy „miért van, hogy Grúziában a grúzok, Oroszországban az oroszok csinálják a mozit, ám Ukrajnában valamiért a grúzok is, az oroszok is, a zsidók is, csak éppen nem az ukránok.”

Vitatkozva önmagával, Dovzsenko azonnal arra lukadt ki, hogy „ha a grúzokat, oroszokat és zsidókat kitennénk a filmgyárból, akkor végképp senki nem maradna, aki filmet csinálna Ukrajnában – merthogy nincsenek is ukránok.” És arra a következtetésre jut, hogy ezt szándékosan csinálják, hogy az ukránok ne nevelődjenek ki, hogy fékezzék a kulturális haladást, hogy a nemzeti ukrán káderek ne készülhessenek fel.

(…)

Kijelentette, hogy nem érti, hol van a szovjethatalom, és hol van az ellenség. Ennél a szónál elkezdte szidni az ellenségeket. Köztük Dubovijt („disznó”, „paraszt”), akinek leleplezése után kénytelen volt újraforgatni a szinte már befejezett „Scsorsz”-t. Dubovijról áttért az általánosságokra, hogy általában „milyen egy nép ez – az ukránok –, áruló az áruló ellen”. Az árulók népéről – az ukránokról – áttért a pártra: „milyen párt ez, ahol ennyi áruló van, minden vezér ellenség.” „Milyen hatalom ez, ahol mindenki ellenség.” És ordítani kezdett: „Hatalmat akarok”. Aztán magyarázott: „Nem magamnak akarom a hatalmat, hanem hogy fölöttem legyen hatalom. Egy okos, valódi hatalom. Mindenki hülye és gyáva. Tegyetek fölém egy okos és bátor főnököt, és én megcsókolom a lábát.” Aztán áttért az ukrán kultúrára: „Ukrán kultúra nincs.”, „az ukrán kultúrát gopakba[88] és salaváriba[89] kergették”, „az ukrán kultúrával félnek foglalkozni”, „az ukrán kultúra minden művelőjére úgy néznek, mint potenciális ellenségre”, „mi, akik ukrán kulturális munkások maradtunk – Krisztusok vagyunk a Golgotán”. „Scsorsznak könnyebb volt kiűzni a megszállókat, mint nekem filmet csinálni róla.”

Aztán ordibált: „Vagy vegyék vissza a kitűntetésemet (Lenin-rendet kapott), vagy adjanak munkát. Mindent elmondok Sztálinnak – csináljon velem, amit akar.” És megint visszatért a hatalom szidalmazásához: „Nem tud rendet csinálni, és képtelen a kultúrát irányítani”.

(…)

 

HITELES: NKVD USzSzR

IV. OSZTÁLY RÉSZLEG PAR(ANCSNOK) HELY(ETTES)

Izmajlov


19.

 

Operatív jelentés A. Dovzsenko kijelentéseiről

 

1939. XII. 16.

Dovzsenko Nyugat-Ukrajnáról[90] beszélt, lelkesedve természeti szépségéért, a történelmi emlékeiket és népi hagyományaikat őrző városaiért, miközben szkeptikusan értékelte a nyugat-ukrajnai lakosság szovjetizálásának tendenciáit. Szavai szerint: „99% lengyel – ellenség, 50% zsidó – szintén ellenség”, ami pedig az ukránokat illeti, „még ha a petljurista-fasiszta elemektől el is tekintünk, ellenforradalmi beállítottságúak”. Nyugat-Ukrajna teljes ukrán népessége – Dovzsenko véleménye szerint – „a szovjetizálást úgy fogja fel, mint a lengyelek alóli felszabadulást, egyáltalán nem törekedve a szocialista formákra.”

„Az, hogy a szegényparaszt földbirtokosi földet kapott, szovjet hazafivá tette, de ha az élet és a használati tárgyak ára őrülten megemelkedik, akkor nem tudni, kitart-e ez a szovjet hazafiság.” Továbbfejlesztve a témát, Dovzsenko ráront a szovjet agitátorokra, akik „homokot szórnak a szembe komoly és elmélyült agitálás helyett”, vagyis „kiszínezik, hogy a Szovjetunióban már beköszöntött a földi mennyország, ahelyett, hogy becsületesen elmondanák, mik az eredményeink, és mik a nehézségeink.”

Dovzsenko azt bizonygatja, hogy az ilyen „reklámagitáció” eredményeként kiábrándulás jön – amikor a nyugati ukránoknak szembesülniük kell hétköznapjaink gyakorlatával, márpedig az ilyen kiábrándulás végzetes következményekkel járhat. Dovzsenko ironizálással fejezi be a témát: „Másfél hónap alatt csak egyetlen egy agitátort láttam, aki a rideg valóság igazságával érvelt, nem pedig olcsó kitalációkkal.”

„Ki volt ez?” – „Én.”

(…)

Dovzsenko általában nagyon rossz véleménnyel van dolgozóinkról, akiket Nyugat-Ukrajnába küldtünk helyi munkára, felháborodva azon, hogy összegyűjtünk és Nyugat-Ukrajnába küldünk minden tehetségtelent, akiket mi már nem tudunk alkalmazni.” Szavai szerint erről beszélt már Hruscsovval[91] is. Dovzsenko meglehetősen negatívan értékeli a nyugat-ukrajnai értelmiséget is. A „csontjuk velejéig hízelgéssel, opportunizmussal és klerikalizmussal fertőzötteknek” véli őket. Úgy gondolja, hogy a maguk tömegében nacionalisták, a nacionalizmusuk pedig „tehetségtelen és buta”.

Ugyanakkor, rátérve a falura és a parasztságra, megelégedetten konstatálja, hogy a parasztságban él a „szép és büszke nemzeti tudat” (különösen a huculoknál[92]) – „nem olyan, mint a mi bácsikáinknál”. És általában is: „Ott erősebben érezni Ukrajnát, mint nálunk.”

 

Hiteles: UGB 2 OSZT. 2. RÉSZLEG PAR. H.       Dubovoj


20.

 

IGAZOLÁS

 

Dovzsenko Alekszandr Petrovics, született 1894-ben Csernyigovszkij járásban, ukrán, pártonkívüli, a Kijevi filmstúdió rendezője.

Dovzsenko A. P. kulákcsaládból származik, 1919-ben a Zsitomiri Rendkívüli Bizottság (Cseka) felelősségre vonta, mint a petljuri hadsereg önkéntesét. A zsitomiri Cseka határozata értelmében 1919. XII. 27-től Dovzsenkót koncentrációs táborban való elzárásra ítélték a polgárháború végéig, de az UKP korm. pártbizottságának közbenjárására az ítélet nem lépett hatályba a kérdés tisztázásáig.

(…) Dovzsenko, mint a petljuri hadsereg tagja, 1918-ban aktívan közreműködött a Vörös Hadsereg csapatai elleni harcban Csernyigovszki járás Szosznyici kerületében.

A szovjetellenes nacionalista szervezetben való tevékenységért letartóztatott Potyienko[93] – az ukrán autokephal[94] egyház volt protodiakónusa[95] – vallomása szerint Dovzsenko, a petljuri banda tagjaként Fasztovban és Kazatinban zsidó elleni pogromokban vett részt, és a borotybisták és az ukrán esszerek pártja nevében aktívan felszólalt a nagygyűléseken a központi tanács érdekében.

A szovjetellenes nacionalista „Ukrán katonai szervezet” 1933-ban elitélt tagjai, Hrisztovij,[96] Jalovij[97] és Csernyak[98] vallomásai szerint Dovzsenko aktív résztvevője volt az „UVO”[99] ukrán nacionalista szervezetnek.

Hrisztovij bevallotta, hogy személyesen tartotta a kapcsolatot Dovzsenkóval, a nacionalista szervezet tagjával.

Jalovij vallomása szerint Dovzsenko a szovjetellenes nacionalista szervezet Harkovban működő csoportjának vezetőségébe tartozott.

Csernyak bevallotta, hogy Dovzsenko nacionalista, és tagja volt a harkovi nacionalista szervezetnek.

A szovjetellenes trockista szervezet 1936-ban elitélt tagja, Krinyicsenko[100] vallomása szerint Dovzsenko, amikor az odesszai filmgyárban dolgozott, nacionalista hangulatot terjesztett, és maga köré csoportosította a nacionalista hajlamú egyéneket a fiatalság köréből.

A birtokunkban lévő 1934-(19)37-es anyagok alapján Dovzsenko egyéniségét nacionalistának lehet tekinteni, aki hangot ad szovjetellenes nacionalista érzelmeinek.

1939. október 19-én, a kijevi filmstúdió pártszervezetének pártgyűlésén Dovzsenko beszámolót tartott a „Scsorsz” című film elhúzódó bemutatásával és a forgatáson történt túlköltekezéssel kapcsolatban.

A pártszervezet részéről kritika alá vett Dovzsenko kijelentette: „Ki engedte meg maguknak ezt a hangot velem, a filmművészet mesterével szemben, milyen jogon gyötörnek, gyűlölöm magukat, elmegy az életkedvem is, ha magukra nézek.”

 

     Az UKGB[101] NKVD USzSzR 2 RÉSZLEGÉNEK PARANCSNOKA

     Állambiztonsági főhadnagy      (TKACSENKO)

     1940. JÚNIUS


21.

 

Operatív jelentés A. Dovzsenkóról

 

1940. július 3.

(…)

Dovzsenko belépett a „VAPLITE” szervezetbe is, ugyanakkor annak életében nem vett részt, mivel ekkor nem Harkovban, hanem Odesszában élt. Később, a „VAPLITE” működésének vége felé Dovzsenko a „VAPLITE” ellenzékének csoportjába állt, sőt, a „VAPLITE”-n belül fellépett annak vezetősége ellen, amiért is a „vaplisták” támadásának tette ki magát azzal a váddal, hogy „árulást” követ el. A szakítás a „VAPLITE”-val és Hvilevoj csoportjával a „Zvenyigora” című film után lett végleges, amelyben Dovzsenko kifigurázta az ukrán nacionalizmust és nacionalistákat. A „VAPLISTÁK” „Dovzsenko moszkvai orientációjáról” beszéltek, azt hajtogatták, hogy „eladta magát” stb. Dovzsenko válaszul felszólalt és szitkozódott, kijelentve, hogy valóban Moszkva felé orientálódik, mint a világ proletáriátusának fővárosa és az Októberi Forradalom bölcsője felé, és Hvilevoj csoportját „tanyásgazdáknak” és „szövetkezőknek” kiáltotta ki. Mindezek után Dovzsenkóról mint „karrieristáról” kezdtek el beszélni. Valójában, történelmi szempontból ez a történet Dovzsenkóval vezetett végül is tényszerűen a „VAPLITE” szellemi széteséséhez.

(…)

     Fogadta: Az UKGB NKVD 2 OSZTÁLYA PARANCSNOKA

ÁLLAMVÉDELMI HADNAGY   Szpivak


22.

 

Operatív jelentés A. Dovzsenko kijelentéseiről

 

UKGB NKVD USzSzR 2 osztálya     részlege

1940. szeptember 19.

(…)

Ami a káderek kérdését illeti, Dovzsenko a legszélsőségesebb módon szidja az ukrkino[102] művészeti apparátusát, mert az „a Moszkvából kiebrudált tehetségtelenek menedéke lett”, és főleg, „tele van moszkvaiakkal és zsidókkal, moszkvai zsidókkal, akik köpnek az ukrán filmművészetre”. „És senkit nem tehetsz ki – kiabált Dovzsenko –, mert egyként védik egymást: mint afféle zsidó szabadkőművesek”.

(…)

Dovzsenko szidni kezdte az ukránokat, s velük együtt a zsidókat is, akik meggyőződése szerint kiszorítják az ukránokat a városi kultúrából – „például: 4000 kijevi orvos közül 3000 zsidó”. Majd Dovzsenko azonnal rátért egy drámájának ismertetésére, amelyet meg akar írni: orvosokról, akik nem akarnak falura menni (aminek oka Dovzsenko szerint az, hogy zsidók).

(…)

Hiteles: UGB NKVD USzSzR 2. osztályának par. h.     Medvegyev


23.

 

SZIGORÚAN TITKOS

 

A SZOVJETUNIÓ BELÜGYI NÉPBIZTOSSÁGÁNAK

AZ ÁLLAMVÉDELEM FŐBIZTOSÁNAK

BERIJA[103] L. P. et.

 

ÍRÁSBELI JELENTÉS

A nacionalista elemek szovjetellenes tevékenységéről Ukrajnában,

a tudomány és kultúra frontjának munkásai között.

 

Közlöm, hogy az újonnan hozzánk került anyagok ismét megerősítik a nacionalista elemek további aktivizálódását a tudomány, irodalom és kultúra munkásai között.

Az újabban beérkezett anyagok elemzése teljes világossággal megmutatja, hogy a felélénkült és aktivizálódott ukrán nacionalisták az USzSzR Népbiztosok Tanácsa kulturális elnökhely(ettesére), Regykóra[104] támaszkodnak bomlasztó nacionalista tevékenységükben.

     Regyko határtalan pártfogása és bizalma a Dovzsenko, Krimszkij,[105] Grincsenko[106] stb. típusú megrögzött nacionalisták iránt, szárnyakat ad az utóbbiaknak, és lehetőséget teremt nacionalista tevékenységük legalizálásához.

Egy sor esetben Regyko nyilvánvalóan tudatosan támogatja a nacionalistákat a kulturális fronton folytatott konkrét kártékony, soviniszta tevékenységükben.

Miként az előző jelentésben rámutattunk, a nacionalista front felélénkülése a visszacsatolt ukrán területek nacionalista elemeinek hatására megy végbe.

(…)

Dovzsenko, amikor annak idején diplomáciai megbízottként Varsóban dolgozott, Sumszkijjal[107] együtt (Ukrajna volt közoktatásügyi népbiztosa, elítélt) közreműködött a galíciaiak átdobásában az USzSzR területére, akik, Dovzsenko véleménye szerint, friss nacionalista áramlatot eresztettek Ukrajna kulturális életébe. (…)

Dovzsenkóhoz ideológiailag és szervezetileg jelen pillanatban Kosztirko[108] és Zabolotnij[109] építészek, valamint az ismert művész, Kricsevszkij[110] állnak közel.

Dovzsenko, felhasználva befolyását, keresztülviszi Zabolotnij kinevezését Kijev főépítészének. Ugyanőt, mint „a mi igazi ukránunkat”, jelöli Sztálin-díjra is.

Kosztirko a párt bizalmát „Ukrajna érdekében” kihasználó Dovzsenko szerepét jellemezve, kijelenti: „…Dovzsenko Hruscsovhoz és Sztálinhoz való közelségét Ukrajna hasznára és érdekében használja fel. Ez lehetőséget ad neki, hogy sok ilyen ukránt behozzon, amit nem akárkinek engednek meg, ezen kívül arra is, hogy saját ukrán embereit kiemelje. Például: csak Dovzsenkónak köszönhető, hogy Zabolotnij építészt Sztálin-díjra jelölték.”

Zabolotnij építész osztja Kosztirko véleményét Dovzsenko nacionalista tevékenységét illetően, és azt javasolja, hogy „…Az ilyen emberekre vigyázni kell, hogy Dovzsenko ne veszítse el a mértéket, és ne feledkezzen bele saját nacionalizmusának kiéneklésébe.”

(…)

Kricsevszkij festőművész, aki közel áll Dovzsenkóhoz, korábban személyes kapcsolatban állt Petljurával, Grusevszkijjel.[111] Elítélt nacionalisták vallomásai szerint aktív tagja volt az ellenforradalmi nacionalista földalatti mozgalomnak.

Kosztirkon, Zabolotnijen és Kricsevszkijen keresztül Dovzsenko nacionalista irányban befolyásolja az építészeti-művészeti tematika területét.

Az utolsó adatok megerősítik a szoros ideológiai-szervezeti kapcsolat jelenlétét Dovzsenko és Janovszkij[112] (író, nacionalista), valamint Zabolotnij között.

Ugyanezen adatokból megállapítható, hogy Dovzsenko igyekszik szoros kapcsolatot kialakítani Bucsma[113] népművész színésszel, az aktív nacionalistával, aki a galíciai hadsereg tisztje volt.

Dovzsenko az utóbbi időben azért nyugtalan, mert nacionalista tevékenységének híre eljutott Moszkvába, ahol a szemébe mondták, többek között Szvetlov[114] költő is, kijelentetve: „Maga a filmstúdió jó művészeti vezetője és rendező, de fertőzött a nacionalizmussal.”

(…) Az eredményekről a maga idejében informálni fogom.

 

A SZOVJETUNIÓ BELÜGYI NÉPBIZTOSSÁGA

3. RANGÚ ÁLLAMVÉDELMI BIZTOS                                   SZEROV

1941. február


24.

 

Az NKVD USzSzR Szosznyicki járási osztályának operatív közleménye

A. Dovzsenko apjáról – Pjotr Dovzsenkóról

 

SZIGORÚAN TITKOS

12. II. 1941.

(…)

Dovzsenko Pjotr, 70 éves, akinek a fia, Szasko[115] filmrendezőként dolgozik Harkovban vagy Kijevben, 1940-ig Szosznyickij járás Vjunyiscse falujában élt.

Dovzsenko Pjotr szociális helyzete az Októberi Forradalomig és utána – kulák. Részben tulajdonában volt: 12 hektár föld, jó tanya kerttel, egy parasztház, csűr, fészer, egy pár ló, 2 db tehén; volt még mezőgazdasági felszerelése: lóvontatású cséplőgép, marokrakó aratógép, kaszálógép, szecskázó gép.

1931-ben Dovzsenko Pjotr belépett a Sztálin kolhozba, ahová beadta minden felszerelését. Mint kolhoztag, Dovzsenko keveset dolgozott a kolhozban.

1917–18-ig Dovzsenko Progona Kupcsickij köz(ségi) tanács majorában kátrány- és gyantafőzéssel foglalkozott, volt saját nagyméretű, 12 vagy még több pud teherbírású csónakja, amivel a rakományt szállította a Desznán.

A polgárháború idején Dovzsenko Pjotr Vjunyiscse faluban lakott, és a gazdaságával foglalkozott, személyesen nem szolgált a fehéreknél. (…) Ismeretes, hogy Pjotr Dovzsenko fia, Alekszandr Petrovics a petljuri hadseregben szolgált, aktívan részt vett a Szovjet hatalom elleni harcban. Erről (...) 1939-ben beszélt: „Dovzsenko Szasko aktív petljurista volt, Szosznyicában járkált, teleaggatva bombákkal és géppuska szalagokkal, most pedig érdemrenddel van kitüntetve, az apját meg felmentik minden adó megfizetése alól, pedig volna miből fizetnie”. Hogy valóban szolgált-e Dovzsenko Petljuránál, nem tudni. (…)

Ahogy az Októberi Forradalomig, úgy utána is, Dovzsenko Pjotr szezonális bérmunkásokat foglalkoztatott a termés betakarítására, kb. 5–10 embert.

1923-24-ben, amikor Vjunyiscse faluban és Szosznyica városban megszervezték az ukrán egyházat, Dovzsenko Pjotr tagja volt ennek az egyházközösségnek. Aktívan közreműködött-e a szervezésben, nem tudni.

(…)

 

HITELES…

(Olvashatatlan aláírás)


25.

 

Az UGB NKVD USzSzR 2. osztálya parancsnokának levele

Az OV[116] GUGB[117] SzSzSzR parancsnokhelyettesének

 

Az 8354 sz. iratra 10/XI. 1941.

SZIGORÚAN TITKOS

PETROV

Állambiztonsági százados et.-nak

 

A 60922. sz. anyagunkhoz kiegészítésül közöljük, hogy Szolnceva Julija Ippolitovna, aki Moszkvában született 1901-ben, Georgij Ippolitovics Szolncev örökös díszpolgár leánya. Az adatait tartalmazó kérdőívein azt hangoztatja, hogy nincs semmilyen adata apjának tevékenységéről a múltban, mivel 4 éves kora óta az anyjával élt, aki elvált az apjától.

Szolnceva anyja, Kirova Nagyezsda Pavlovna 1874-ben született, a múltban szintén örökös díszpolgár, jelenleg Moszkvában él, Herzen utca 47., 24-es lakás.

(…)

Az anya gyakran telefonál Kijevbe, és ahogy látszik a beszélgetésekből, nagyon érdeklődik Szolnceva életének minden részlete iránt.

Maga Szolnceva a házasságáig Moszkvában élt, először a 3. moszkvai leánygimnáziumban tanult (1912-től 1919-ig), majd (1920-tól 1923-ig) a moszkvai zenés drámai főiskolán. 1923-tól a mai napig a filmipar területén dolgozik, kezdetben színésznőként, később rendezőként.

Szolnceva jól beszéli a francia nyelvet, németül és angolul olvas.

1930-ban a férjével, Dovzsenko A. P. filmrendezővel együtt alkotói kiküldetésben külföldön tartózkodott, beutazták Angliát, Franciaországot, Németországot és Csehszlovákiát.

Szolncevát erélyes, okos és bosszúálló asszonynak lehet jellemezni.

Természetétől fogva intrikus, nagy sikerei vannak a férfiak körében.

Alkotói értelemben Szolnceva középszerű, mégis karriert csinál mint filmrendező, hála Dovzsenko férje támogatásának, aki teljesen a hatása alatt áll.

Dovzsenko Alekszandr Petrovics (…) volt petljurista, kapcsolatainak köszönhetően elkerülte a büntetést, 1921–1922-ben sikerült felelős beosztásban elhelyezkednie az USzSzR diplomáciai külképviseletein, először Lengyelországban, aztán Németországban. Otthagyva később a munkát a külképviseleten, beiratkozott egy német művészeti iskolába, amelynek elvégzése után visszatért Ukrajnába. Később 2-szer volt külföldi kiküldetésben, amikor szoros kapcsolatot teremtett külföldi filmvállalatokkal. Miként az látható a birtokunkban lévő dokumentumokból, Dovzsenko a külföldi vállalkozókkal való közös munkáról folytatott tárgyalásokat.

Jelen pillanatban Szolnceva és Dovzsenko együtt nyaralnak Kiszlovodszk városban.

Részletesebb adatok Szolnceva Moszkvai kapcsolatairól feltehetően a GUGB NKVD SzSzSzR 2. osztályán vannak.

(…)

 

Az UGB NKVD USzSzR 2 OSZTÁLYÁNAK PARANCSNOKA

ÁLLAMVÉDELMI SZÁZADOS                (DROZDECKIJ)

A 2. OSZTÁLY 6. RÉSZLEGÉNEK PAR(ANCSNOKA)

ÁLLAMVÉDELMI HADNAGY               (GERSZONSZKIJ)

 

1941. február 19.

N. 162929

(végr(ehajtó) Gerszonszkij)


26.

 

Az NKVD USzSzR 4. igazgatóságának operatív jelentése

a CK[118] VKP(b[119]) főtitkáránál, Sztálinnál tett látogatásról

A. DovzsenkoUkrajna lángokban” című forgatókönyvének elbírálása céljából

 

6. IV. 1944.

 

Ez év január végén vagy február elején Moszkvában Sztálin et. fogadta az ukrán párt- és kormány vezetőit, az Ukrán Szovjet Írószövetség vezetőit és Alekszandr Petrovics Dovzsenko író-forgatókönyvírót és rendezőt.

A fogadáson jelen voltak: a CK VKP(b) polbiz.[120] tagjai, Vorosilov,[121] Molotov,[122] Berija et.-sak és mások: Ukrajnából Grecsuha,[123] Korniec[124] et., Mikola Bazsan, Makszim Rilszkij,[125] Jurij Janovszkij, Alekszandr Kornyejcsuk[126] írók és Alekszandr Dovzsenko ukrán író.

A fogadást Alekszandr Dovzsenko új műve, az „Ukrajna lángokban[127] című filmforgatókönyv megvitatásának szentelték.

Sztálin et. megismerkedett a forgatókönyvvel, és összehívta a fogadáson jelen lévő elvtársakat, hogy elmondják véleményüket a forgatókönyvről, és elemzésnek vessék alá azt.

A fogadás körülbelül két órát tartott.

(…)

A forgatókönyv témája az ukrán nép harca a német betolakodók ellen. A téma feldolgozásakor Dovzsenko a forgatókönyvben az ukrán nép magatartását és viszonyát ábrázolja a háborúhoz és a német hódítókhoz, igyekezvén értékelést adni az Ukrajnában zajló eseményeknek, értelmezni az előzményeket, meghatározni a további perspektívákat. Ebből az aspektusból Dovzsenko a forgatókönyvében igyekszik az Ukrajnában zajló események fényében értékelni a párt és a szovjet kormány fő politikai irányvonalait a háborúig, és következtetést levonni arra vonatkozóan, hogy a párt vonala igazolta-e önmagát a háborús körülmények között.

Sztálin et. éles kritikának vetve alá a forgatókönyvet, a következőket jegyezte meg:

A Dovzsenko által a forgatókönyv hősének szájába adott gondolatok sok esetben Dovzsenko saját gondolatai, ezért Sztálin et. éles kritikának vetetette alá Dovzsenkót, a nézeteit, a hangulatait, ideológiáját, és élesen elítélte ezeket.

Dovzsenko elhanyagolja a szovjet népnek a német betolakodók ellen vívott honvédő háborújának osztályjellegét. A forgatókönyvben, amelyben Dovzsenko igyekezett az Ukrajna felszabadításáért harcoló erőket ábrázolni, nincsenek pozitív hősök.

Alá vannak becsülve a párttagoknak, a szovjet munkásoknak, a Vörös Hadsereg parancsnokainak a forgatókönyvben elővezetett típusai. Ezek az emberek szárazak, érzéketlenek, embergyűlölők, meg vannak fosztva a meleg emberi vonásoktól.

Az ingadozók lettek a forgatókönyv központi alakjai, ezek felmagasztosultak a forgatókönyvben.

Sztálin et. megjegyezte, hogy Dovzsenko minden szovjet emberből hitvány gazembert csinált.

Kornyejcsuk szerint Sztálin et. ugyanakkor megjegyezte, Dovzsenkóhoz fordulva: „Maga azt hitte, bolondokra lel, akik nem veszik észre az Ön ellenséges támadásait.”

Dovzsenko forgatókönyvében az Ukrajna felszabadításáért küzdő katonák mind ukránok, más népek mellőzve vannak. Ugyanakkor Dovzsenko a forgatókönyvében hallgat az ukrán nacionalistákról. Sztálin et. megjegyezte: „Miért nem lát egyetlen egy ukrán burzsoá nacionalistát sem? Mert maga is nacionalizmusban szenved.”

Dovzsenko a forgatókönyvében fellépett a Szovjet építés és a párt politikájának alapelvei ellen, a kollektivizáció, a szovjet államiság ellen, bemocskolta a szovjet nőket, az ifjúságot, elítélte a szovjet ifjúság nevelésének elveit, amit a párt valósít meg.

Kornyejcsuk azt mondja, hogy Sztálin et., felsorolva ezeket a momentumokat, kijelentette a forgatókönyvről, hogy az számunkra teljes egészében ellenséges mű.”

Sztálin et. hasonlóképpen jellemezte Dovzsenko pozícióját is, mint a leninizmus revízióját, a párt politikája és a Szovjet hatalom revíziójának pozícióját, amely pocskondiázza a párt vezette szovjet építés sikereit, mindazt, amit a párt tett a háborúig.

Dovzsenko forgatókönyvében van egy hely, ahol az egyik hős nézi Sztálin et. arcképét, és hozzá fordulva mondja: „Tudtad-e, hogy ez lesz belőle?” (Értve ezen az események menetét a háború alatt.)

E hellyel kapcsolatban Sztálin et. Dovzsenkóhoz fordulva válaszolt: „Tudtam, a párt tudta.”

Dovzsenkóhoz fordulva Sztálin elvtárs beszél: „Honnét van magában a kiábrándultságnak ez a hangszíne?”

Befejezésül Dovzsenko elismerte forgatókönyvének elhibázottságát, és megígérte, hogy az új munkájában kijavítja a hibáit.

Sztálin et. sikert kívánt neki ehhez.

 



[1] Dovzsenko, Alekszandr Petrovics (1894-1956) filmrendező-forgatókönyvíró-költő-rajzoló, a szovjet avantgarde filmművészet nagy hatású, sajátos hangú ukrán nagymestere.

[2] Szolnceva, Julija Ippolitovna (1901-1989) színésznő-rendező

[3] GPU = (Goszudarsztvennoje Polityicseszkoje Upravlenyije) – Állami Politikai Igazgatóság

[4] USzSzR = Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság

[5] VUFKU = (Vszeukrainszkoje Fotokinoupravlenyije) – Összukrán Fotó és Film Igazgatóság

[6] Gyenyikin, Anton Ivanovics (1872-1947), az önkéntes Fehér Hadsereg tábornoka

[7] hetman (getman) = kozákkapitány, a kozák seregek vezére

[8] Petljura, Szimon Vasziljovics (1879-1926) ukrán hadügyminiszter és katonai főparancsnok, főatamán, hetman. Párizsban ölték meg bosszúból az Ukrajnában elkövetett zsidóellenes pogromokért.

[9]  polgártárs

[10] A Föld című filmről, Dovzsenko korszakos jelentőségű remekművéről van szó (Zemlja, 1930)

[11] Selrada = Községi Tanács

[12] Mihajlov, Vlagyimir színészről nincs több adatunk.

[13] Majakovszkij, Vlagyimir Vlagyimirovics (1893-1930) újító erejű, bálványozott orosz-szovjet költőfejedelem, a bolsevik forradalom zseniális agitátora. Öngyilkos lett.

[14] Szumka gyipkurjora (1927)

[15] Zvenyigora (1927)

[16] Arszenal (1929)

[17] Bednij, Gyemjan (Pridvorov Jefim Alekszejevics, 1883-1945), költő, szatirikus tárcája „Filozófusok” (Filoszofi) címmel jelent meg.

[18] PK = (Polityicseszkij Kontrol) – Politikai Ellenőrzés

[19] Helyettes (pomoscsnyik – segéd)

[20] KO (GPU) = (Kollegija) – Kollégium, az (O)GPU fő irányító szerve

[21] parancsnok

[22] határozat

[23] A szövegben: ’szoccselovek’

[24] Sztálin, Josif Visszarionovics (mozgalmi neve Kobak, eredetileg Dzsugasvili. 1878-1953) a Szovjet Kommunista (bolsevik) Párt grúz származású főtitkára, az önkényuralmi „államszocialista” totalitárius rendszer véres-és vaskezű vezére és névadója.

[25] elvtárs

[26] VUSZPP = (Vszeukrainszkij Szojuz Proletarszkih Piszatyelej) – A Proletár Írók Összukrán Szövetsége

[27] Gorkij, Makszim (Peskov, Alekszej Makszimovics, 1868-1936) az orosz-szovjet irodalom kiemelkedő alakja, aki „kritikai realistából” „pártos szocialista realistává” és Sztálin dicsőítőévé vált. Halálának körülményeit (mérgezés) mai napig gyanúsnak tartják.

[28] SzPO = (Szekretno-Polityicseszkij Otgyel) – Titkos-Politikai Osztály

[29] OGPU = (Objegyinyonnoje Goszudarstvennoje Upravlenyije) – Egyesített Államvédelmi Politikai Igazgatóság

[30] Ivan, 1932

[31] A korai hangosfilmben gyakran némafilm-jelenetek váltakoztak szinkronhangú hangos beállításokkal.

[32] A szövegben: rekonsztrukcija

[33] operatív

[34] KP(b)U = (Kommunyisztyicseszkaja Partyija (bolsevikov) Ukraini) – Ukrán Kommunista (bolsevik) Párt

[35] kormányzósági

[36] VUCIK = (Vszeukrainszkij Centralnij Iszpolnyityelnij Komityet) – Összukrán Központi Végrehajtó Bizottság

[37] Szkoropadszkij, Pavlo Petrovics (1873-1945), Ukrajna monarchista hetmanja, a „szabad kozákság” tábornoka. 1918-ban a németek segítségével puccsot hajtott végre, és kihirdette az Ukrán Birodalmat (Ukrán Népi Köztársaság). Ennek bukása után Németországba menekült.

[38] CsK (Cseka) = (Csrezvicsajnaja Komisszija po borbe sz kontrrevoljucijej, szabotazsem i szpekuljacijej)Rendkívüli Bizottság az Ellenforradalom, Szabotázs és spekuláció elleni harcra, 1917-22.

[39] UKP = (Ukrainszkaja Kommunyisztyicseszkaja Partyija) – Ukrán Kommunista Párt, az előbbivel – az Ukrán Kommunista (bolsevik) Párttal) – szembenálló szervezet

[40] A „Merkurfilm” céget Suchoručko-Choslovskyj/kij/, Borys/ris/ (1893–?) jogász, diplomáciai szakértő alapította Prágában azzal a céllal, hogy szovjet filmeket forgalmazzon Csehszlovákiában. Korábban a rövidéletű bolsevikellenes Ukrán Népi Köztársaság szolgálatában állt. 1932-ben kapott csehszlovák állampolgárságot.

[41] Vorobjov, Ivan Anyiszimovics (?-1937) az Államvédelmi Igazgatóság (UGB – lásd 83. lábjegyzetet) központi apparátusának tagja, kivégezték.

[42] Agitprop = (Otgyel agitaciji i propagandi) – Agitációs és Propagandaosztály

[43] Utalás Puskin kis tragédiájára.

[44] Rzsesevszkij, Alekszandr Georgijevics (1903-1967) író-forgtókönyvíró, a sokat szidott u.n. „emocionális” forgatókönyvek szerzője (például Pudovkin és Eisenstein számára).

[45] Gavronszkij, Alekszandr Oszipovics (1888-1958) filmrendező-pedagógus, az „apolitizmussal” vádolt lírai irányzat képviselője a némafilmkorszakban. 1934-ben letartóztatták, és csak halála előtt három hónappal szabadult ki a Gulágról.

[46] Bazsan, Mikola (Nyikolaj) Platonovics (1904-1983) ukrán-szovjet költő, publicista, a sztálini korszak lojális közéleti személyisége.

[47] Falkovszkij, Fjodor Nyikolajevics (1874—1942) író-drámaíró, a szimbolista irányzat képviselője.

[48] Ulickaja, Olga Petrovna (1902-1978) Gavronszkij felesége, alkotótársa a rendezésben és a filmpedagógiában.

[49] Takke, F.Ugger (?-?) színész, játszik Lopatyinszkij filmjében (lásd 52. lábjegyzetet)

[50] Aelita, Jakov Protazanov 1924-es filmje

[51] Szolnceva apjáról csak annyit tudni, hogy a család igyekezett nem beszélni róla, amúgy is ritka vendég volt otthon. (Lásd még a 25. számú dokumentumot.)

[52] Feltehetően Favszt Lopatyinszkij (1899-1937) színész-rendező-forgatókönyvíró 1933-as „Mezsgorje regénye” (Roman Mezsgorja) című filmtervéről van szó, amelyet betiltottak, illetve mással átdolgoztattak. Dovzsenko első, 1926-es Vászja, a reformer (Vaszja-reformator) című filmjét egyébként még Lopatyinszkijjal együtt rendezte.

[53] Tyutyunnyik, Jurko (Jurtik) (1981-1930) atamán, különböző katonai vezetőposztokat töltött be a bolsevikok ellen harcoló nemzeti ukrán forradalmi szervezetekben. Emigrált, majd visszatért, és forgatókönyvíróként kereste kenyerét. Ő adta a Zvenyigora ötletét, a tábornok szerepében pedig maga is látható a filmben. Kivégezték.

[54] Jogansen Majk (Mihajlo) Gervaszievics (1895-1937) író-költő, az Ukrán Proletárírók Szervezete („Gart” = Gruppa amatoriv rabocsego teatra), majd a VAPLITE (lásd 55. lábjegyzetet) egyik alapítója. Szovjetellenes nacionalista szervezkedésért letartóztatták és főbe lőtték.

[55] vaplitosok = a Proletár Irodalom Szabad Akadémiája tagjai (VAPLITE = Volnaja Akagyemija Proletarszkoj Lityeraturi)

[56] Hviljovij, Mikola (Nyikolaj Fityiljov, 1893-1933) ukrán költő-író, aki orosz létére állt az ukrán „nemzeti kommunizmus” élére. Öngyilkos lett.

[57] Kurbasz, Lesz (Alekszandr) Sztyepanovics (1887-1937) kiemelkedő ukrán rendező és színész, drámaíró, publicista, fordító. A nemzeti ukrán színház reformátora. Kivégezték.

[58] Dovzsenko keresztnevét időnként ukránosan O-val rövidítik.

[59] Makotyinszkij, M. Ja. (?-?) orvos-pszichiáter, a polgárháború aktív résztvevője, az ukrán vezető értelmiségi kör belső tagja. (Babel Kijevben nála lakott néhány hónapig.) Mint „trockista”, letartóztatták, 1956-ban rehabiliálták. A 60-as évek elején halt meg.

[60] Babel (Bobel), Iszaak Emmanuilovics (1894-1940) orosz író, a polgárháború és a 20-as évek, a NEP-korszak (Novaja Ekonomicseszkaja Polityika – Új Gazdasági Politika) emberi-erkölcsi viszonyainak, jellemeinek halhatatlan krónikása. „Szovjetellenes terrorista összeesküvésért” letartóztatták és kivégezték.

[61] Zagorszkij, Borisz (?-?) ukrán színész, 1926-36 között szerepelt filmekben, Dovzsenkonál is. Letartóztatták – további sorsa ismeretlen.

[62] Demuckij, Danyiil Porfirjevics (1893-1954) operatőr, Dovzsenko állandó alkotótársa. Kétszer is letartóztatták, 1934-39 között száműzték.

[63] Averbah, Leonyid Leonyidovics (1903-1939) orosz kritikus, publicista, egyik vezéregyénisége a harcos írószervezeteknek, a VAPP (Vszerosszijszkaja Asszociacija Proletarszkih Piszatyelej – Proletárírók Összoroszországi Szövetsége) főtitkára. Jakov Szverdlov (1885-1919), a bolsevik forradalom és a „vörös terror” egyik vezérének rokona, a nagy „tisztogató NKVD-főnök, Genrih Jagoda (1991-1938) tábornok sógora, de a bukástól ez se mentette meg. Kivégezték, mint „trockista”kártevőt”.

[64] Susztov (???)

[65] Mikityenko, Ivan Kondratyjevics (1897-1937) ukrán író-drámaíró, kivégezték.

[66] Lásd 26. megjegyzést

[67] Eisenstein, Szergej Mihajlovics (1998-1948) filmrendező, teoretikus, pedagógus, grafikus, az orosz-szovjet avantgarde film klasszikusa, a „montázselmélet” kiteljesítője.

[68] Demcsenko, M. M. (?-?) az Ukrán Kommunista (bolsevik) Párt kijevi Területi Bizottságának titkára

[69] Lancsevszkij, G. (???)

[70] Vinnyicsenko, Vlagyimir Kirillovics (1880-1951) ukrán író és politikus, az Ukrán Direktórium elnöke, az ukrajnai Népbiztosok Tanácsának elnökhelyettese. 1920-ban emigrált, Párizsban halt meg.

[71] Gluscsenko, Nyikolaj (Mikola) Petrovics (1901-1977) festő. Berlinben tanult és élt, rendezte a kereskedelmi-ipari kiállításokat, megörökítette a francia és orosz emigráns hírességeket. 1936-ban végleg a Szovjetunióba költözött, ahol megkapta az Ukrajna Népművésze elismerést.

[72] Szkripnyik, Nyikolaj (Mikola) Alekszejevics (1872-1933) pártpolitikus és állami vezető. 1927-33 között Szovjet-Ukrajna művelődési népbiztosa, majd az ukrán Népbiztosok Tanácsának elnökhelyettese. A „nacionalista elhajlók vezére” váddal meggyanúsították, ügyének az Ukrán Kommunista (bolsevik) Párt Központi Bizottságában folyó tárgyalása alatt öngyilkos lett.

[73] Szokoljanszkij, Ivan Afanaszjevics (1889-1960) tudós, a süketnémák szovjet pedagógiájának kidolgozója, a vezető alkotó értelmiségi kör belső tagja. 1933-39 között „burzsoá nacionalizmussal” vádolták meg. Dovzsenkohoz fűződő szoros barátságáról levelezésük tanúskodik.

[74] Scsorsz, 1939. Főhősét, az „ukrán Csapajevet” egy létező polgárháborús parancsnokról mintázták.

[75] Orjolovics, Szolomon Lazarevics (1902-1937) filmgyártásvezető, a jaltai és az odesszai filmgyár igazgatója, 1935-től a kijevi stúdió vezetője. Egy időben az OGPU ügynöke, Jagoda hadseregparancsnok barátja, akinek sorsában is osztozott: „árulásért” őt is főbe lötték.

[76] Koszjacsnij, P. (???)

[77] Koszilo, I. (???)

[78] Dudko, Nyikolaj (Mikola) Omeljanovics (?-?) Dovzsenko sógora, orvos, rövid ideig az Orvostudományi Főiskola igazgatója.

[79] Dubovij, Ivan Naumovics (1896-1938) a Vörös Hadsereg parancsnoka, a polgárháború hőse, Scsorsz parancsnok harcostársa, az utóbbiról szóló film szakértője. A forgatás alatt, Sztálin személyes utasítására tartóztatták le és lőtték főbe, mint a szintén kivégzett M. Ny. Tuhacsevszkij (1893-1937) marsall „bűntársát”, a „szovjetellenes trockista és katonai fasiszta összeesküvés” résztvevőjét, illetve mint magának Scsorsznak állítólagos gyilkosát.

[80] Koszior, Sztanyiszlav Vikentyjevics (1889-1939) pártvezető, 1928-37 között az Ukrán Kommunista (bolsevik) Párt főtitkára. Főbe lőtték.

[81] Ljubcsenko, Afanaszij (Panasz) Petrovics (1897-1937) párt-és állami vezető. A nacionalista értelmiségi baloldali esszerek, a „borotybisták” (lásd 86. lábjegyzetet) csoportjától jutott el az Ukrán Kommunista (bolsevik) Párt Központi Bizottságának titkári posztjáig, illetve a Politikai Bizottságba való jelöltségig, amikor megvádolták „burzsoá-nacionalista szovjetellenes szervezkedéssel”. Hivatalosan még aznap lelőtte a feleségét majd saját magát, más verzióban a GPU munkatársai ölték meg.

[82] Hvilja (Olinter) Andrej Ananjevics (1898-1937) párt és állami vezető. Harkov oktatási népbiztosa, majd az Ukrán Népbiztosok Tanácsának művészeti ügyekkel foglalkozó vezetője, mindenféle kulturális bizottság tagja. „Trockizmus, nacionalizmus és kétkulacsosság” vádjával végezték ki.

[83] UGB = (Upravlenyije Goszudarsztvennoj Bezopasznosztyi) – Államvédelmi Igazgatóság

[84] Csiaureli, Mihail Ediserovics (1894-1974) szobrászból lett nagy kifejezőerővel rendelkező filmrendező, aki tehetségét Sztálin és a sztálinizmus dicsőítésére használta.

[85] Sengelaja, Nyikolaj Mihajlovics (1903-1943) a grúz filmművészet klasszikusa, különösen expresszív némafilmjeiről híres.

[86] Borotybisták – Ukrán baloldali kispolgári esszer-párt 1918 és 1920 között, nevüket a „Borotyba” (Harc) című központi lapjuktól vették.

[87] NKVD = (Narodnij Komisszariat Vnutrennyih Gyel) – Belügyi Népbiztosság

[88] hopak, ukrán népi tánc

[89] buggyos bő gatya

[90] 1939-ben, a Molotov-Ribbentrop paktumban foglaltak szerint Lengyelország megtámadásával a Szovjetunióhoz került keleti területről van szó (Bialystok – Lwów).

[91] Hruscsov, Nyikita Szergejevics (1894-1971) párt és állami vezető. 1934-38-ban a moszkvai városi majd területi pártbizottság első titkára, 1949-ig az Ukrán Kommunista Párt első titkára, egyidejűleg 1944-47-ben az ukrán kormány elnöke. 1953 után sokáig az SZKP Központi Bizottságának, illetve Politikai Bizottságának (Elnökségének) is a tagja. Sztálin egyik kegyencéből lett annak utóda majd leleplezője, a diktatúrán belüli terror mérséklője. 1958-tól 1964-ig miniszterelnök. 1964 októberében puccsszerűen váltották le, utolsó éveit nyugdíjasként töltötte.

[92] hucul (gucul) a Galíciából és Bukovinából Havasmezőre, Visóorosziba és Oroszkőre vándorolt legkisebb ruszin népcsoport. Huculvidék központja Kőrösmező.

[93] Potyienko, Vaszil (?-?) 1924-26-ban az Összukrán Egyházi Tanács feje. Később, amikor a GPU leszámolt az autokephál egyház képviselőivel, akik Ukrajna nemzeti függetlenségének pozícióján álltak, Potyienko lemondott az egyházi méltóságról, és szovjet világi szolgálatba lépett.

[94] Önálló nemzeti (görögkeleti) egyház.

[95] főszerpap

[96] Hrisztovij (???)

[97] Jalovij, Mihajlo Mikolajovics (1895-?) ukrán író, forgatókönyvíró, rendező, a VAPLITE (lásd 55. jegyzetet) aktivistája, majd belép a Kommunista Pártba. 1933-ban letartóztatják.

[98] Csernyak, Jevgenyij Joszifovics (1895-?) Az Anyagi Kultúra és Történelem Tudományos-kísérleti Intézetének Igazgatóhelyettese Harkovban, tagja az Ukrán Kommunista (bolsevik) Pártnak, 1933-ban letartóztatják.

[99] UVO = (Ukrainszkaja Voinszkaja Organyizacija) – Ukrán Katonai Szervezet 1920-1931 között.

[100] Krinyicsenko, P. F. (?-?) az Ukrán Kommunista (bolsevik) Párt Központi Bizottságának instruktora, korábban a Kominternben (Kommunista Internacionálé) és Ukrajna német nemzetiségi területein tevékenykedett. Mint „német kémet” ítélték el.

[101] UKGB = (Upravlenyije Komityeta Goszudarsztvennoj Bezopasznosztyi) – Államvédelmi Bizottság Igazgatósága

[102] az ukrán filmgyártás

[103] Berija, Lavrentyij Pavlovics (1899-1953) grúz származású pártpolitikus, Sztálin egyik legközelebbi bizalmasa. A húszas években a CSEKA állambiztonsági szolgálat vezetője Grúziában, majd ugyanott a Kommunista Párt első titkára. 1938-53 között a szovjet titkosszolgálat, az NKVD vezetője, a koncepciós perek és tömeges megtorlások egyik fő felelőse. Sztálin halála után letartóztatták és kivégezték.

[104] Regyko, Fjodor Andrejevics (?-1981) politikus, 1940-42-ben az Ukrán Szovjet Köztársaság Minisztertanácsának elnökhelyettese. Mint a felvilágosítás, egészségvédelem, kultúra és szociális ellátás felelőse, sokszor segített a GPU és az NKVD által megfigyelés alatt tartott szellemi alkotóknak (köztük Dovzsenkonak is), aminek következtében le is váltották magas posztjáról.

[105] Krimszkij, Agatangel (Agafangel) Jefimovics (1971-1942) orientalista-akadémikus, az Ukrán Tudományos Akadémia egyik megalapítója. Burzsoá nacionalizmus és földalatti szervezkedés vádjával letartóztatták. A börtönben halt meg.

[106] Grincsenko, Nyikolaj Alekszejevics (1888-1942) ukrán zenetörténész, folklorista, a kijevi konzervatórium professzora.

[107] Sumszkij, Alekszandr Jakovlevics (1892-1946) állami és pártpolitikus, a „borotybisták” bal szárnyának egyik vezetője, majd az Ukrán Kommunista (bolsevik) Párt Központi Végrehajtó Bizottságának, illetve Központi Bizottságának tagja. 1924-27 között ukrán közoktatási népbiztos. 1933-ban katonai szervezkedés vádjával letartóztatták és Krasznojarszkba száműzték. Éhségsztrájkokkal elérte, hogy felmentsék. Útban Kijev felé ölték meg az NKVD emberei.

[108] Kosztirko, Pjotr (?-?) ukrán építész, az ukrán írók híres kijevi szövetkezeti házának tervezője.

[109] Zabolotnij, Vlagyimir Ignatyjevics (1898-1962) ukrán építész, a „Képviselők Házának” (a mai Ukrán Legfelső Tanács épületének) tervezője.

[110] Kricsevszkij, Vaszilij Grigorjevics (1872-1952) kiemelkedő ukrán képzőművész, a dekoratív alkalmazott festészet mestere, tervező és illusztrátor. 1920-30 között sokat dolgozott a filmgyártásban is, Dovzsenko „Zvenyigora” című filmjének is ő a látványtervezője. A mai Ukrajna egyik szimbolikus jelképét, a háromágú szigony ábráját is tőle vették át.

[111] Grusevszkij, Mihail Szergejevics (1866-1934) történész, irodalmár, politikus, akadémikus. 1917-18-ban az Ukrán Központi Rada (Nemzeti Tanács) elnöke. Később emigrált. Az Új Gazdasági Politikát (NEP) elutasító, u.n. pálfordulók közé állt, és visszatért 1924-ben a már szovjetté vált hazájába. 1931-ben Moszkvában letartóztatták az „ukrán nacionalista központ” szervezésének vádjával, amelyet ugyan ejtettek, ám megtiltották, hogy valaha is Ukrajna földjére lépjen.

[112] Janovszkij, Jurij Ivanovics (1902-1954) ukrán író.

[113] Bucsma, Amvroszij Makszimilianovics (1891-1957) kiemelkedő ukrán színész, rendező, a német katona szerepét játszotta Dovzsenko „Arzenál” című filmjében.

[114] Szvetlov, Mihail Arkagyjevics (1903-1964) orosz szovjet költő.

[115] az Olekszandr becézett formája

[116] OV = (szoversenno szekretno Oszoboj Vazsnosztyi) – a szigorúan titkos iratok Különlegesen Fontos jelölése

[117] GUGB = (Glavnoje Upravlenyije Goszudrsztvennoj Bezopasznosztyi) – Államvédelmi Főparancsnokság

[118] CK = (Centralnij Komityet) – Központi Bizottság

[119] VKP(b) – (Vszeszojuznaja Kommunyisztyicseszkaja Partyija (bolsevikov)) – A Összovjet Kommunista (bolsevik) Párt

[120] politikai bizottság

[121] Vorosilov, Kliment Jefremovics (1881-1969), Szovjet marsall, politikus. Sztálin legbelső köréhez tartozott, ennek ellenére 1921-től 1961-ig egyfolytában a Szovjet Kommunista Párt Központi Bizottságának tagja maradt. Kulcsszerepet játszott Magyarországi háború utáni szovjetizálásának megvalósításában is.

[122] Molotov, Vjacseszlav Mihajlovics (Szkrjabin, 1890-1986) több mint harminc évig vezető szovjet politikus, a Népbiztosok Tanácsának elnöke, külügyi népbiztos, a kommunista párt Politikai Bizottságának tagja, lényegében Sztálin helyettese, illetve egyik jobb keze. Hűsége az után sem rendült meg, hogy a diktátor zsidó származárú feleségét is a Gulágra küldte. A hatvanas években szorult ki a hatalomból.

[123] Grecsuha, M. Sz. (?-?) az ukrán Legfelsőbb Tanács elnökségének elnöke, később a Minisztertanács első elnökhelyettese.

[124] Korniec, L. R. (?-?) A II. világháborúban a Déli Hadseregcsoport Katonai Tanácsának tagja, korábban az Ukrán Szovjet Köztársaság Népbiztosok Tanácsának elnöke.

[125] Rilszkij, Makszim Faggyejevics (1895-1964) ukrán költő és közéleti személyiség.

[126] Kornyejcsuk, Alekszandr Jevdokimovics (1905-1972) ukrán drámaíró és közéleti személyiség.

[127] Ukraina v ognye, 1943. A(z irodalmi) forgatókönyvet nem engedték se publikálni, se leforgatni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/02 39-41. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9264