KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
   2007/április
KRÓNIKA
• N. N.: A 38. Magyar Filmszemle díjai
• Schubert Gusztáv: Erdőss Pál (1947–2007)
FILMSZEMLE
• Bori Erzsébet: Keleti végeken Játékfilmek
• Reményi József Tamás: Nulla sor, nulla betű Ópium
• Báron György: Végtelen történetek Dokumentumfilmek
• Pápai Zsolt: Vizsgák és székfoglalók Kísérleti- és kisjátékfilmek

• Géczi Zoltán: PTO 35MM Japán–amerikai háborús filmek
• Vaskó Péter: Mítosztemető A dicsőség zászlaja; Levelek Iwo Jimáról
• Wostry Ferenc: Vérvörösben Dario Argento
• Greff András: Egy másik szerelem krónikája Argento és Antonioni
• Orosdy Dániel: Horrorra akadva Lucio Fulci
• Varga Zoltán: Boszorkányok márpedig… A harag napja
• Sinkó István: Kettős megvilágításban Hammershoi és Dreyer
KRITIKA
• Varró Attila: Többszörös fénytörés Fekete Dália
• Gelencsér Gábor: A mulandóság életképei A hét nyolcadik napja
• Vaskó Péter: Milyen volt szőkesége Hasutasok
• Vajda Judit: Vénusz halála Kythéra
• Kárpáti György: Úttalan utakon Sínjárók
• Horeczky Krisztina: Tündérvölgy Sutkai bajnokok
• Teszár Dávid: Omnia vincit amor? Idő
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Főfőnök
• Kolozsi László: Elemi részecskék
• Pápai Zsolt: 300
• Vízer Balázs: Sunshine
• Vajda Judit: Hannibál ébredése
• Csillag Márton: Buhera mátrix
• Vajda Judit: Zene és szöveg
DVD
• Pápai Zsolt: Az árnyéklovas
• Kovács Marcell: Ízlésficam
• Tosoki Gyula: Az utolsó napok
• Varga Balázs: Forráspont

             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Zene és szöveg

Vajda Judit

Music and Lyrics – amerikai, 2007. Rendezte és írta: Marc Lawrence. Kép: Xavier Pérez Grobet. Zene: Adam Schlesinger. Szereplők: Hugh Grant (Alex), Drew Barrymore (Sophie), Campbell Scott (Sloan), Brad Garrett (Chris). Gyártó: Castle Rock Entertainment. Forgalmazó: Intercom. Feliratos. 96 perc.

 

A hatvanas-hetvenes évek után visszatért a nyolcvanas évek divatja is – legalábbis Marc Lawrence romantikus komédiájában: a Zene és szövegben ugyan nem a magasszárú csizmába tűrt farmer és a szűk szárú nadrág hódít, de benne egy trendi tinisztár a retró jegyében egy nyolcvanas évekből szalajtott, egykori popikont (a PoP együttes jeles tagját) kéri fel, hogy záros határidőn – néhány napon – belül írjon neki egy új dalt, amit majd ketten adnak elő. Sajnos Alex Fletcher dalszövegírásban sosem volt jó, ám segítségére siet a virágait locsoló Sophie, aki véletlenül nagyon frappáns kis szöveget kreál a férfi által szerzett dallamhoz.

A jó hír viszont, hogy a filmben a romantikus vonulatot leszámítva olyan erős ingerek érik a nézőt, hogy például már a legelső percben félholtra nevetheti magát (amikor is egy az egyben lejátsszák a PoP együttes egykori slágerének videoklipjét tupírozott frizkókkal, válltöméssel, szűk nacikkal, egy kis A-ha-fílinggel és az Alexet alakító Hugh Granttel). A szerelmi szál bonyolódásánál ugyan ezek az ingerek már sokkal kevésbé erőteljesek, de amint kiégett sztárunk felkérést kap egy vidámparkbeli fellépésre vagy egy laza haknira egy, a nyolcvanas években végzett osztály találkozójára, az önfeledt és gúnyos röhögés szerencsére ismét legyőzi „a dalszerző és a szövegíró egymásra talál a zongoránál, vagy mégsem?” nem igazán meglepő fordulatait.

A Zene és szöveg ugyanakkor a nyolcvanas évek és az egykori csillagok mellett a jelenkori zeneiparból és az aktuális üdvöskékből ugyanúgy és ugyanolyan élvezetesen csinál viccet. Cora Corman, a népszerű énekesnő alakjába kis fantáziával bármelyik Britney- vagy Christina Aguilera-klónt beleképzelhetjük, de megkapja a magáét az álbuddhista műzen és a New Age is. Mivel Lawrence filmje a romantikus vonalon nem hoz sok újdonságot és katartikus élményt, a fentebb említett komikus pillanatokon kívül főként azt érdemes figyelni benne, ahogy Hugh Grant egy igazi testhezálló szerepben egy kicsit saját magát is kifigurázza.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/04 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8960