KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
   2007/április
KRÓNIKA
• N. N.: A 38. Magyar Filmszemle díjai
• Schubert Gusztáv: Erdőss Pál (1947–2007)
FILMSZEMLE
• Bori Erzsébet: Keleti végeken Játékfilmek
• Reményi József Tamás: Nulla sor, nulla betű Ópium
• Báron György: Végtelen történetek Dokumentumfilmek
• Pápai Zsolt: Vizsgák és székfoglalók Kísérleti- és kisjátékfilmek

• Géczi Zoltán: PTO 35MM Japán–amerikai háborús filmek
• Vaskó Péter: Mítosztemető A dicsőség zászlaja; Levelek Iwo Jimáról
• Wostry Ferenc: Vérvörösben Dario Argento
• Greff András: Egy másik szerelem krónikája Argento és Antonioni
• Orosdy Dániel: Horrorra akadva Lucio Fulci
• Varga Zoltán: Boszorkányok márpedig… A harag napja
• Sinkó István: Kettős megvilágításban Hammershoi és Dreyer
KRITIKA
• Varró Attila: Többszörös fénytörés Fekete Dália
• Gelencsér Gábor: A mulandóság életképei A hét nyolcadik napja
• Vaskó Péter: Milyen volt szőkesége Hasutasok
• Vajda Judit: Vénusz halála Kythéra
• Kárpáti György: Úttalan utakon Sínjárók
• Horeczky Krisztina: Tündérvölgy Sutkai bajnokok
• Teszár Dávid: Omnia vincit amor? Idő
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Főfőnök
• Kolozsi László: Elemi részecskék
• Pápai Zsolt: 300
• Vízer Balázs: Sunshine
• Vajda Judit: Hannibál ébredése
• Csillag Márton: Buhera mátrix
• Vajda Judit: Zene és szöveg
DVD
• Pápai Zsolt: Az árnyéklovas
• Kovács Marcell: Ízlésficam
• Tosoki Gyula: Az utolsó napok
• Varga Balázs: Forráspont

             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Kythéra

Vénusz halála

Vajda Judit

Watteau többféle jelentésű allegorikus festményéhez Mészáros Péter is ad egy új, XXI. századi értelmezést.

 

A grúz filmművészet hagyományaihoz kapcsolódó mese, A bolond gránátalmafa és a Szendrey Júliának emléket állító kosztümös film, a Stammbuch után egy váratlan fordulattal új nagyjátékfilmjét Mészáros Péter Jean Antoine Watteau XVIII. századi festő többféle címen ismert, így több jelentéssel bíró allegorikus festménye, az Indulás Cythere szigetére ihletésére készítette – a Kythéra ennek ellenére nagyon is mai, életközeli történet lett.

A filmben is felolvasott ismertető szerint a Watteau-képen „a kor vágyképe, a Boldogság szigete jelenik meg”, és „az öröm, idill keresésének melankóliája hatja át”. Ugyanígy válik a harmincas évei közepén-végén járó pár tagjai, a hivatalnokként dolgozó Csilla és a teherautó-sofőr Bandi számára is legfőbb vággyá a kythérai utazás – igaz, ők először prospektusokból és útifilmekből, nem pedig a festményből ismerik meg a helyet. A férfi és a nő azonban egészen más minőségben vágynak a szigetre: míg Bandit egyszerűen a külsőségek, a nagymenők élete, az éttermek, jachtok, szállodák csábítják, addig Csilla valóban valami többre, valami másra vágyik. Az elvágyódás, a kétségbeesett kiútkeresés lakásba és irodába zárt életéből benne van minden mozdulatában és pillantásában.

Watteau festményén az alakok különböző időfázisban ábrázolva jelennek meg – ennek megfelelően Csilla és Bandi is a boldogtalanság különböző szakaszaiban tartanak. A férfi látszólag elégedett a kanapén heverős, tévé előtt sörözős testi gazdagsággal és lelki szegénységgel, kényelmes kapcsolatával, és már attól boldog, ha „leszakadt” Skodáját lecserélheti egy használt Opelre, ám egy alkalommal kifakad (azaz az elkeserítő helyzet felismeréséig már eljutott). Kiborulásában az alsó középosztály egzisztenciális félelmei és kisebbrendűségi komplexusai jelennek meg – ám elégedetlenkedését nem követi a változtatni akarás belső szüksége. Csilla ezzel szemben már készen állna a továbblépésre – akár azon az egyszerű módon, hogy közös gyereket vállaljanak.

A Kythéra főleg belsőkben játszódó jelenetei során egészen közel kerülünk a hősökhöz, de míg a premier és szuperplánok főleg Bandi hatalmas tokáját és borostáját, sört vedelő vagy zabáló száját mutatják, addig a kamera Csilla maszkszerű, bágyadt arcán, fáradt szemén és egy legördülő könnycseppén állapodik meg. Mészáros művében minden a külsőségről és a testiségről szól: a szomszéd lányok divatvilághoz kapcsolódó szakmája, a gyakran mutatott étkezések, az azokat követő mosogatás, a kifestett, műanyag játékbaba a számunkra is nagyon ismerős élet ürességéről árulkodik. Bandi tökéletesen beleillik ebbe a képbe: számára minden csak primer szükséglet és külsőség, és mindenről a test, a testiség jut eszébe (Csilla szerinte csak akkor bombázó, amikor egy divatbemutatóra erősen kisminkelik, a részegségében őt támogató nő szerinte csak „azt” akarja és a hőn vágyott utazásról is mindössze az jut eszébe, hogy „leperkálta érte a zsozsót”).

Ebbe a minden ízében hétköznapi és mindenki számára könnyen átélhető állapotba a rendező már a legelső jelenetben berántja a nézőt: a főhősnő a nap végén távozik kopár irodájából – ebbe a mindennapi szituációba valószínűleg bármelyikünk könnyedén bele tudja élni magát. A későbbiekben a színészi játék segíti az azonosulást: Kovács Kata eszköztelenül (de nem kifejezéstelenül!), mégis intenzíven jeleníti meg Csillát – arcának minden elborulása rendkívül árulkodó. A Bandit alakító Tóth András Ernő szinte már a deformáltságig elhízott teste mellett főleg hangjával, intonációjával teremti meg a macsó karikatúra-figuráját.

A szürke hétköznapiság éles ellentéteként a filmben Kythéra szigete gyakran jelenik meg vágykép, álom, illúzió formájában. Ezeken a valószínűtlenül színes képeken a két főhős szinte maga is egy festmény részeinek, már-már tetszhalottnak tűnik: csigákkal, kagylókkal, tengeri csillagokkal, tarka virágokkal borított testüket hullámok nyaldossák. Ehhez képest a később valóban megvalósuló utazás inkább tűnik az addigi hétköznapi képsorok logikus folytatásának és más helyszínen történő meghosszabbításának, mint az álomkép beteljesülésének. Ahogy Watteau is korrigálta festményét, s így az Indulás Cythere szigetére helyett Indulás Cythere szigetéről cíművé változott, úgy Csillának és Bandinak a szépség és szerelem istennőjének szülőhelyeként is ismert sziget nem Vénusz születését, sokkal inkább Vénusz halálát jelenti.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/04 54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8950