KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/március
KRÓNIKA
• N. N.: A Magyar Filmkritikusok B. Nagy László-díja, 1992
TÖMEGFILM
• Király Jenő: A film második gyermekkora Szupermenek és terminátorok

• Bikácsy Gergely: Örülj, hogy élsz, átkozd, hogy élsz Bertrand Blier parókái
MAGYAR FILM
• Erdély Miklós: Tavaszi kivégzés
• Erdély Miklós: A költséges film
• Báron György: Talált tárgyak megtisztítása Közgáz Vizuális Brigád
• Kardos Sándor: Isten ujja beleért Horus Archívum
RETROSPEKTÍV
• Molnár Gál Péter: Trauner Sándor bemutatja Eugène Sue városát
• Kassák Lajos: A K. U. T. fiataljai
• Kiss Sándor: Dor
• Györffy Miklós: Berlin fölött az idő Német némafilmek
KRITIKA
• Ardai Zoltán: Széles fejsze mosolyog Árnyék a havon
• Kovács András Bálint: Taxis típusú találkozások Éjszaka a Földön
LÁTTUK MÉG
• Székely Gabriella: Csapd le, csacsi!
• Sneé Péter: A bárányok hallgatnak
• Turcsányi Sándor: Hullámok hercege
• Koltai Ágnes: Addams family
• Gáti Péter: Tök jó, válnak az őseim!
• Turcsányi Sándor: Börtöncsapda
• Tamás Amaryllis: Talen kardja
ELLENFÉNY
• György Péter: Arcok

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Addams family

Koltai Ágnes

René Magritte és a videoklip találkozása; Anjelica Huston maga a megmozdult madárfaló Gyönyör, odaadó társa rémségekre vérmesen szomjazó urának, s boldog anyja két irtóztatóan mókás gyermeknek. Két afféle rosszcsontnak, akik bámulatos közönnyel irtják maguk körül a tárgyakat.

Barry Sonnenfeld filmje modern Frankenstein-mese, de nem a képzeletbeli, hanem a Magritte-féle elszabadult tárgyi világban játszódik. Ott, ahol egy levágott kéz, egy félbetördelt ember, egy szobortorzó vagy egy harsona a félelem és az öröm megjelenítője, ahol egy elszabadult madár vagy egy néma gramofon a hangok forrása.

Az Addams family mint horror, netán mint horrorparódia keserű csalódást kelthet a vámpírok, szörnyetegek, idősebb és ifjabb Frankensteinek kedvelőiben, mert bár patakokban folyik a vér, kísért éjjel a fehér leples, s nappal az eljövendő éj réme, játék az egész. Fergeteges játék a tárgyakkal, amelyeket a rendező gyermeki örömmel táncoltat, kuszál össze s komponál egybe.

Sonnenfeld nemcsak Magritte-ot rabolta ki, hanem a filmtörténetet is, Murnautól Svankmajerig bezárólag, oly akkurátusan, hogy néha már az az érzésünk: az Addams family zanzásított európai rémkultúra, amerikai használatra. Így, nemes kultúrküldetésként talán bocsánatos mű, s helye lehet a nagy horrorenciklopédiában. Vizenyős szemű gyerekhőseinek feltétlenül: amint ránk meresztik dermesztően üres tekintetüket, bátran végrendelkezhetünk!


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1992/03 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=442