KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/március
KRÓNIKA
• N. N.: A Magyar Filmkritikusok B. Nagy László-díja, 1992
TÖMEGFILM
• Király Jenő: A film második gyermekkora Szupermenek és terminátorok

• Bikácsy Gergely: Örülj, hogy élsz, átkozd, hogy élsz Bertrand Blier parókái
MAGYAR FILM
• Erdély Miklós: Tavaszi kivégzés
• Erdély Miklós: A költséges film
• Báron György: Talált tárgyak megtisztítása Közgáz Vizuális Brigád
• Kardos Sándor: Isten ujja beleért Horus Archívum
RETROSPEKTÍV
• Molnár Gál Péter: Trauner Sándor bemutatja Eugène Sue városát
• Kassák Lajos: A K. U. T. fiataljai
• Kiss Sándor: Dor
• Györffy Miklós: Berlin fölött az idő Német némafilmek
KRITIKA
• Ardai Zoltán: Széles fejsze mosolyog Árnyék a havon
• Kovács András Bálint: Taxis típusú találkozások Éjszaka a Földön
LÁTTUK MÉG
• Székely Gabriella: Csapd le, csacsi!
• Sneé Péter: A bárányok hallgatnak
• Turcsányi Sándor: Hullámok hercege
• Koltai Ágnes: Addams family
• Gáti Péter: Tök jó, válnak az őseim!
• Turcsányi Sándor: Börtöncsapda
• Tamás Amaryllis: Talen kardja
ELLENFÉNY
• György Péter: Arcok

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Csapd le, csacsi!

Székely Gabriella

Nem értem, mi történhetett Timár Péterrel, az Egészséges erotika, a Moziklip vagy a Mielőtt befejezi reptét a denevér alkotójával? Hogyan készíthette el ezt a filmet az a rendező, aki – mint láttuk – szellemesen bánt a kommersz elemeivel, tehetségesen forgatta a műfaj kliséit, ironikus távolságtartással mulattatott. Szórakoztatott. Most pedig viccelődik: a Lenin-szobrokat, vörös csillagokat gyűjtögető debil munkásőrökkel, akik fészerből bunkerré alakított kert alatti folyosókon gyakorlatoznak. Timár Péter eleddig megismert jóízlését nélkülözvén Öcsi elvtárs meg Béla elvtárs a tihanyi üdülő luxusát siratják és a géppisztolyos vaddisznóvadászatot, és az fáj nekik a legjobban, hogy egyetlen lövés nélkül adták át az országot, pedig náluk volt az összes fegyver. Várják az utasítást, építik tovább a szomszéd kertje alatt a bunkert, mint az egyszeri orosz partizán, aki húsz évvel a háború után, tovább robbantgatta a vasutat a tajgán. Talán ez a régi vicc mozgatta meg az író-rendező fantáziáját.

Egyébként is minden nagyon vicces Timár Péter filmjében, a hatvanas évekbeli Vidám Színpadra kívánkoznak villámtréfái, meg a magyar művészfilmekről élcelődő rádiókabarékba. Van itt névcsere: két Huszár is lakik ugyanabban az utcában, úgyhogy össze lehet keverni a minden bonyodalmak forrásának tekinthető nemigondozóba hívó levelet; kötelességszerűen civódó házastársak, akik a Szomszédok sugárzásának idejére felfüggesztik ugyan a veszekedést, de aztán ripityára törik a fehér alföldi étkészletet. Együtt kvaterkázik itt a rendőr (pár éve még tüntetést oszlatott) a feloszlatott tüntetővel. Van itt mézzel felkent konyhakő, amin hasra lehet esni, tejszínhabbal töltött szódásszifon, működés közben, kerítéshez lakatolt Trabant, bevakolatlan új ház, riasztóval, sörszagú magyarnótázás, vödörbe szorult láb – minden, amin csak röhögni lehet manapság. A rendező humorérzéke hibádzik csupán.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1992/03 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=440