KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
   1996/március
KRÓNIKA
• Takács Ferenc: Gene Kelly (1912-1996)

• Hirsch Tibor: Mélységiszony Underground
• Kovács András Bálint: Crazy történelem Underground
• Bori Erzsébet: Lekésett randevú Jugoszláv fekete filmek
KÍNA
• Bikácsy Gergely: Az illatozó lelkek tavának filmjei Kína a Temze fölött
• Szőke András: A kínai idő Napló
CYBERVILÁG
• Kömlődi Ferenc: A cyberkirály (hold)udvara William Gibson
• Nyírő András: Game over Mortal Kombat
FORGATÓKÖNYV
• Forgách András: Hosszú alkony Forgatókönyv
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Szünetjel
• Lőrincz Éva: A pelenkázás művészete
KÖNYV
• Dániel Ferenc: Széljegyzetek egy képeskönyvhöz Laci, Bonnie és Clyde
KRITIKA
• Csejdy András: Vamos a la playa! Titkom virága
• Turcsányi Sándor: Szintén zenész Desperado
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Mrs. Parker és az ördögi kör
• Déri Zsolt: Casino
• Bori Erzsébet: Nővérem, nővérem
• Báron György: A skarlát betű
• Ardai Zoltán: Sabrina
• Vidovszky György: Jumanji
• Harmat György: Wong Foo

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Jumanji

Vidovszky György

A Jumanji nem új japán harcmodor vagy autómárka, hanem egy különös amerikai társasjáték neve, amelyből csak egyetlen darab létezik. Bizonyára ezért nem hallottunk még róla, jóllehet – a film szerint – már a múlt században is kipróbálta néhány vállalkozó szellemű játékos, de talán nem voltak megelégedve vele, hiszen egy viharos éjszakán gyorsan elásták. Százévi pihenő után egy kisfiú bukkan rá véletlenül a furcsa dobozra. Ekkor válik érthetővé, hogy miért nem ajánlatos megvenni szülinapra vagy karácsonyra ezt a játékot: egyetlen rossz dobás miatt Alant beszippantja a barátságtalanul szigorú varázstábla. Huszonhat évvel később szabadul ki egy újabb kíváncsi játékos véletlen dobására. Minden lépés egy-egy újabb borzalmat jelent: elefántcsordától kezdve, hatalmas pókokon át, szemtelen majmok, darazsak lepik el a világot. Csak akkor térnek vissza eredeti helyükre, ha Alanék bejutnak a célba...

A mese és a félelem, a játék és az izgalom talán örökké összetartoztak. Ebben a filmben igazi huszadik század végi változatát élvezhetjük mindkettőnek. A mese ugyanis már csak akkor kelt igazi rettegést, ha rémségei láthatóak, a játék pedig csak akkor izgalmas, ha veszélye valóságosnak hat. A film láttán a néző elsősorban az animátorokat, látványtervezőket ünnepelheti a mese és a játék keltette furcsaságok illúziójának hatásos megteremtéséért. Az egymásra utalt főhősök burleszk-szerű helyzetekben küzdenek a rájuk mért horrorisztikusan félelmetes csapások ellen. A film kibogozhatatlan időváltása („vissza a jelenbe”) és annak zavaros következményei a horrort mesévé szelídítik, kiderül, hogy ebben a csodavilágban akár Alice is járhatott volna, és a játék sem veszélyesebb, mint a Ki nevet a végén?


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1996/03 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=219