KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
   1996/március
KRÓNIKA
• Takács Ferenc: Gene Kelly (1912-1996)

• Hirsch Tibor: Mélységiszony Underground
• Kovács András Bálint: Crazy történelem Underground
• Bori Erzsébet: Lekésett randevú Jugoszláv fekete filmek
KÍNA
• Bikácsy Gergely: Az illatozó lelkek tavának filmjei Kína a Temze fölött
• Szőke András: A kínai idő Napló
CYBERVILÁG
• Kömlődi Ferenc: A cyberkirály (hold)udvara William Gibson
• Nyírő András: Game over Mortal Kombat
FORGATÓKÖNYV
• Forgách András: Hosszú alkony Forgatókönyv
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Szünetjel
• Lőrincz Éva: A pelenkázás művészete
KÖNYV
• Dániel Ferenc: Széljegyzetek egy képeskönyvhöz Laci, Bonnie és Clyde
KRITIKA
• Csejdy András: Vamos a la playa! Titkom virága
• Turcsányi Sándor: Szintén zenész Desperado
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Mrs. Parker és az ördögi kör
• Déri Zsolt: Casino
• Bori Erzsébet: Nővérem, nővérem
• Báron György: A skarlát betű
• Ardai Zoltán: Sabrina
• Vidovszky György: Jumanji
• Harmat György: Wong Foo

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Nővérem, nővérem

Bori Erzsébet

Nancy Meckler filmje megtörtént bűnesetet dolgoz fel, egy brutális kettős gyilkosságot, amely 1932-ben esett meg egy francia kisvárosban. Két cselédlány – nővér és húg – lemészárolja úrnőjét és kisasszonyát. Az eset nagy port vert fel, „a szürrealisták annak idején ünnepelték a két ’okos’ és ’büszke’ szolgálót, akiket úgy csodáltak, mintha egyenest a Maldoror énekeiből léptek volna elő” – írja Bajomi Lázár Endre. Akárhogy is, a történet rég feledésbe merült volna, a szürrealisták más tévedéseivel együtt, ha Jean Genet nem írja meg belőle A cselédek című darabját.

A Nővérem, nővérem című angol filmnek persze semmi köze Genet-hez. A forgatókönyvíró(nő) a korabeli jegyzőkönyvekből és periratokból kiindulva szabályos lélektani kamaradrámát kerekített, a rendező(nő) atmoszférát teremtett, az operatőr látványt. Kár, hogy külön-külön és közösen sem volt annyi bátorságuk és képzeletük, hogy legalább egy erős filmet kihozzanak a történetükből. Mintha a két lány homoerotikus, vérfertőző kapcsolatától éppúgy megijedtek volna, mint az elnyomott érzelmek, szenvedélyek ábrázolásától; csak banális motívumokra, bágyatag jelzésekre futotta akár az úrnő és nagykamasz lánya feszült és egyenlőtlen kötődésére, akár a nővérek egymásrautaltságára és alávetettségére, akár a konvencionális úr-szolga viszonyra gondolunk. Másfél óra suspense helyett így kapunk szépelgőn fényképezett szalondrámát néhány ígéretes perccel, hétköznap délutáni teázások diszkrét horrorját egy középosztálybeli finom úri házban.

Már az is jót tett volna a filmnek, ha a rendező vállalja, hogy nyíltan angol környezetbe tegye a történetet. Hiszen a bútorok kivételével annyira a viktoriánus Angliára (és a viktoriánus korszakban játszódó angol filmekre) hajaz itt minden, az arcok, a modor, az erkölcsiség, a hanghordozás, a ház légköre, az érzelmek kifejezésének, még inkább elfojtásának módja, ahogy léteznek a szereplők, ahogy a csészét fogják. Ahogy az alkotók kreatív ereje kimerül abban, hogy a jóízlés határain belül tartsák a filmet.

Sivár és örömtelen életek, négy összezárt nő egy viktoriánus házban. Lehetett volna robbantás, de csak pepecselés lett belőle.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1996/03 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=222