KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/november
KRÓNIKA
• Durst György: Filmvilág alapítvány az első filmért

• Geréb Anna: Tbiliszi találkozás Szergej Paradzsanov
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: A bonsai visszavág Velence
TITANIC
• Csejdy András: Tat a mélyben Titanic fesztivál
• Déri Zsolt: A jéghegy csúcsa Norvég hullám

• Földényi F. László: A lehetetlen prófétája Hullámtörés
• Rózsavölgyi Adél: Európa elrablása A bűn mélysége
• Mátyás Péter: Az ördög ifjúkora Ken Russell
• N. N.: Válogatott filmográfia Ken Russell
• Takács Ferenc: Valóság Filmstúdió A beatgeneráció
• Gazdag Gyula: Egy költő a Lower East Side-on
• Eörsi István: Egy költő a Lower East Side-on
KRITIKA
• Bori Erzsébet: A túlélésről Az én kis nővérem
• Ardai Zoltán: Ingertréning Út a pokolba
LÁTTUK MÉG
• Csejdy András: Baráti kör
• Hungler Tímea: Peacemaker
• Barotányi Zoltán: Kapcsolat
• Harmat György: Törjön ki a frász!
• Mockler János: Manhattanre leszáll az éj
• Turcsányi Sándor: Bean
• Bori Erzsébet: Fújhatjuk!
• Tamás Amaryllis: Tűz a mélyben
INTERNET
• Nyírő András: A fiúk a MIR-en
FILMZENE
• Fáy Miklós: Beledöglünk a szépségbe Pillangókisasszony
POSTA
• Dobos László: Sára Sándor Vád című filmjéről
• Szilágyi Ákos: A vád tanúja

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Peacemaker

Hungler Tímea

 

Meglehetősen sablonosra sikeredett Spielberg új filmgyárának, a szerényen Dreamworksre keresztelt vállalkozásnak első, egész estés játékfilmje, melynek rendezését a Vészhelyzet orvossorozatán edzett Mimi Lederre bízták.

Ami a gyorsétkezdék munkatempóját és hangulatát idéző szériából átmentődött a szuperprodukcióba, az elsősorban a formanyelv (pattogós ritmus, kézikamera használata, ugráló képek); a jó öreg Ross doki (filmünk főszereplője); no meg a vészhelyzet, mint a műalkotás tematikai rendező elve.

Merthogy az Újvilágot – egy lélegzetelállítóan eredeti ötlet következtében – vészhelyzet fenyegeti. Tegyük hozzá, ha így haladunk, lassacskán azt a Hollywoodot is, mely képtelennek tűnik túllépni saját sablonosan klasszikus, ha tetszik, klasszikusan sablonossá vált dramaturgiáján.

A dipólusos világkép még csak hagyján (ilyen ínséges időkben az ellenség mindig jól jön), de filmünk a hidegháborús éra kémfilmjeinek hangulatát idézi meg, és aktualizálja is egyben: vörös veszedelem helyett atomtöltetekkel felszerelt bosnyák fanatikust felvonultatva, aki azzal a határozott szándékkal érkezik New Yorkba, hogy felrobbantsa az ENSZ-palotát, érezze végre a gazdag Nyugat is, milyen a háború.

Autós üldözés, teherautós üldözés, helikopteres üldözés, vonateltérítés, egy kis atomrobbanás az Urálban, nemzetközi politikai ármány, és persze szerelem hősünk és hősnőnk (Nicole Kidman) között, avagy az elhíresült amerikai receptkönyv. Ezt főzi ki nekünk Hollywood évtizedek óta boszorkánykonyhájában, a közönség pedig zabálja; meg különben is: eszi, nem eszi, nem kap mást.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1997/11 53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1692