KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/november
KRÓNIKA
• Durst György: Filmvilág alapítvány az első filmért

• Geréb Anna: Tbiliszi találkozás Szergej Paradzsanov
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: A bonsai visszavág Velence
TITANIC
• Csejdy András: Tat a mélyben Titanic fesztivál
• Déri Zsolt: A jéghegy csúcsa Norvég hullám

• Földényi F. László: A lehetetlen prófétája Hullámtörés
• Rózsavölgyi Adél: Európa elrablása A bűn mélysége
• Mátyás Péter: Az ördög ifjúkora Ken Russell
• N. N.: Válogatott filmográfia Ken Russell
• Takács Ferenc: Valóság Filmstúdió A beatgeneráció
• Gazdag Gyula: Egy költő a Lower East Side-on
• Eörsi István: Egy költő a Lower East Side-on
KRITIKA
• Bori Erzsébet: A túlélésről Az én kis nővérem
• Ardai Zoltán: Ingertréning Út a pokolba
LÁTTUK MÉG
• Csejdy András: Baráti kör
• Hungler Tímea: Peacemaker
• Barotányi Zoltán: Kapcsolat
• Harmat György: Törjön ki a frász!
• Mockler János: Manhattanre leszáll az éj
• Turcsányi Sándor: Bean
• Bori Erzsébet: Fújhatjuk!
• Tamás Amaryllis: Tűz a mélyben
INTERNET
• Nyírő András: A fiúk a MIR-en
FILMZENE
• Fáy Miklós: Beledöglünk a szépségbe Pillangókisasszony
POSTA
• Dobos László: Sára Sándor Vád című filmjéről
• Szilágyi Ákos: A vád tanúja

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Internet

A fiúk a MIR-en

Nyírő András

Helyszíni közvetítés az interneten – itt van immár a „valódi videó”. Számtalan kis amatőr adó indult.

 

Szól a telefon, igazi kaland, kihívás: ki az a maradi lélek, aki ezekben a modern időkben még telefonál? Seattle-ből, a világ másik feléből hív soha nem látott rokonom: most megy a Bombershoot fesztiválra. A szavaiból azt veszem ki, hogy ez valami olyasmi lehet, mint a Sziget nálunk, sok ezer ember, több tucat zenekar, nagy felfordulás. Van internetes címe az eseménynek, ha érdekel, nézzem meg. Érdekel, mert nem nagyon értem, hogy miért kellett ezért felhívnia, ő elmegy, megnézi, lát, amit lát, aztán majd meséli. Szombat éjjel van, az Internet ilyenkor szinte teljesen üres, egy pillanat alatt meg tudom nézni a Bombershoot oldalait. És itt ér a meglepetés: élő, mozgóképes közvetítés, hirdeti a felirat, és sok felkiáltójel sorakozik utána, teljes joggal. Némi vacakolás után (le kell tölteni egy másik programot) már látom is a színpadot.

Elmosódott, kockás kép, szakadozva változik, alatta a hang néha elúszik, mégis: ez van most Seattle-ben, ez az én tévém, alig lehet rajta valamit látni, de ott van valahol a rokonom is, talán a színpad előtt az egyik csápoló lehet, ha jobb volna a felvétel, akkor sem ismerném fel, mondom, soha nem láttam. De nem is ez az érdekes. Milyen nagy szó volt néhány évvel ezelőtt, amikor Budapest és New York között élő televíziós híd épült, most meg saját magamnak építem a hidat. Jó, az eredményre nem hívnék vendégeket: a fonográf száz évvel ezelőtt sokkal jobb hangot adott, mint ez a ketyere.

Itt a Real Video, a neve elé még oda kell biggyeszteni a gyengébbek kedvéért, hogy ez valódi videó. Három-négy évvel ezelőtt kezdődött a történet, akkor hangot tudtak közvetíteni, természetesen Real Audio néven. Azóta minden jobb rádióállomásnak van ilyen adása az Interneten, de ami sokkal izgalmasabb, számtalan kis amatőr adó indította el műsorát. A belépési költség elhanyagolható a hagyományos rádióéhoz képest: néhány számítógép, zeneeszköz kell, egy vonal a nagyvilági hálózathoz, és indulhat az adás. Persze ha valaki komolyan akarja venni a dolgot, akkor komoly gépekre van szükség, a hang átvitele igencsak próbára teszi a kisebb forgalomra méretezett vonalakat. De kevesen veszik komolyan, és ez a jó benne. Most azonban itt a folytatás, nem csak hangot, de mozgóképet is láthatunk. A http://www.real.com címen minden technikai részletet meg lehet tudni, és ráadásul itt megtaláljuk az összes fontos helyet, ahol érdekesebb adásokat lehet látni.

Nyomul a CNN és a többi mamut, Diana halálát követően néhány órával teljes filmösszeállításokat láthattunk az Interneten. Már az Interneten keresztül is nézhetjük a Duna TV híradóját (http://www.hu.net/dunatv/), ez Pesten talán nevetségesen hangzik, de az amerikás magyarok nagyon örülnek neki. Az új médium lehetőségeit talán még jobban mutatja a MIR űrállomás fedélzetéről levadászott tévé-adások közvetítése. A http://www.irisz.hu címen Artner Iván, a rádióhullámok mágusa élő adásokkal szórakoztatja a világ álmélkodó közönségét. Az érdekesebb felvételekből multimédia CD-t is készítettek, aki beéri a konzervvel, az megnézheti, hogy hogyan vágnak hajat az űrállomás fedélzetén (Rakéta porszívóval szedik össze a lehulló hajszálakat.)

Képek, elmosódott, álomszerű képek,

Chagall gyilkolni tudott volna ezekért a felvételekért, de aki már járt a Corvin moziban, az könnyen legyint: ugyan, ez alkalmatlan a szórakoztatásra. Valóban, a mai változatban alkalmatlan, de az események gyorsan pörögnek, egy hónapja arról írtam ezen a szent helyen, hogy aki az új képi világról delirál, az tévedésben van: az Internet a szövet, az emil, az elektronikus levél világa. Eltelt egy hónap, és most naponta megnézem, hol tartanak a fiúk ott fent, a MIR-en, belenézek a CNN híradójába és már előre rettegek, hogy mekkora telefonszámlát fog hozni a postás.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1997/11 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1699