KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

     
   2020/április
A FILMELMÉLET MESTEREI
• Kovács András Bálint: A filmről gondolkodás művészete Bíró Yvette 90. születésnapjára
• Kelecsényi László: A hivatásos túlélő Bíró Yvette 90. születésnapjára
MAGYAR MŰHELY
• Soós Tamás Dénes: Idő és figyelem Beszélgetés Kocsis Ágnessel
• Vajda Boróka: Az önazonosság útjain Teketória / Pál Adrienn
• Murai András: Meghurcoltak igaza Varga Ágota történelmi dokufilmjei
• Soós Tamás Dénes: Kemény versenyben Beszélgetés Kollarik Tamással
FELLINI 100
• Bikácsy Gergely: Álom a cirkuszról Fellini 100
KÉPREGÉNY LEGENDÁK
• Kránicz Bence: Perzselő színek Lorenzo Mattotti: Fires
• Varga Zoltán: A medve titka Medvevilág Szicíliában
ÚJ RAJ
• Jordi Leila: Bűn és bűnhődés Kínában Diao Yinan
A ZSÁNERFILM TRENDJEI
• Nemes Z. Márió: Képfertőzés Járvány-filmek
• Andorka György: Horror vacui A láthatatlan ember adaptációk
• Herpai Gergely: A Gonosz érintése Hősök, akiket imádunk gyűlölni
JACK LONDON
• Benke Attila: Kutyák és farkasok dala Jack London vadonában
• Schubert Gusztáv: A vagyon szava Martin Eden
FILMZENE
• Pernecker Dávid: A végzet hangjai Mark Korven
FESZTIVÁL
• Pauló-Varga Ákos: Magányos hősök és közösségek Cseh Filmkarnevál
• Pazár Sarolta: Friss fintorok Finn Filmnapok
• Szalkai Réka: Vallások és drogok Rotterdam
• Mátyás Győző: A sokféleség jegyében Rotterdam
KRITIKA
• Gelencsér Gábor: Az ő kis faluja Zárójelentés
• Ádám Péter: Katonadolog A tiszt és a kém
• Vincze Teréz: A fanatizmusra nincs orvosság Az ifjú Ahmed
• Ádám Péter: Fürdőkúra A terápia
MOZI
• Huber Zoltán: Díszvendég
• Pethő Réka: Emma
• Kovács Kata: Boszorkányház
• Fekete Tamás: A láthatatlanok
• Rudolf Dániel: 10 nap anyu nélkül
• Pazár Sarolta: Esőemberke
• Vajda Judit: Hogyan legyél jó feleség?
• Barkóczi Janka: Taníts meg repülni!
• Kovács Patrik: Wasp Network: Ellenállók
• Baski Sándor: Vágyak szigete
• Varga Zoltán: Előre!
• Kovács Gellért: Bloodshot
DVD
• Benke Attila: Moszkva tér
• Kránicz Bence: Richard búcsút mond
• Kovács Patrik: Holiday
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi Pofonok és sárkányok

             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Fesztivál

Rotterdam

A sokféleség jegyében

Mátyás Győző

Rotterdam, ahogy a FIPRESCI-zsűri tagja látta.

 

A Rotterdami Nemzetközi Filmfesztivál mindig is arról volt nevezetes, hogy helyet adott a kísérletezésnek, az újat akarásnak, a formabontó produkcióknak. Ezt az elvet tükrözte az évek során a válogatás, a program összeállítása. Idén sem volt ez másként. Számtalan kísérleti filmet, szubverzív alkotást, radikális művet vonultatott fel a fesztivál. Különösen a filmek témaválasztásának sokszínűsége és tabufeszegető jellege volt inspiráló. Láthattunk filmeket az emigrációról, a menekült-problémáról, az identitáskeresés nehézségeiről, a gender-kérdésről.

A fesztivál talán legjobb filmje, a Tigris-díjat elnyerő Malou Reymann Egy tökéletesen normális család (A Perfectly Normal Family) című munkája is az utóbbi témához kapcsolódott. A mű nagy erénye a szerkezeti felépítése és a tempója, ahogyan a kezdeti harmóniától a konfliktus eszkalálódásáig jutunk. A mű bemutat egy szimpatikus dán családot, szerető férj és feleség, két gyerek, aztán a rendező szinte észrevétlenül tudatosítja, hogy a családot széteséssel fenyegető probléma rejtőzik a felszín alatt. A családfő ugyanis hormonkezelésen vesz részt, mert a továbbiakban nőként akarja élni az életét. A mű drámai erővel ábrázolja azt a folyamatot, ahogy a „tökéletes család” széthullik, illetve azt a küzdelmet, ahogyan a gyerekek megpróbálnak alkalmazkodni ehhez a lehetetlen helyzethez. Rendkívül aprólékosan kidolgozott lélektani drámát látunk a vásznon, a kisebbik testvért megformáló Kay Toft Loholt egészen kivételes alakításával.

A fesztivál meglepetésfilmje kétségkívül a Tökéletes jelölt (A Perfect Candidate) Haifaa Al Mansour alkotása volt. Kisebb fajta szenzáció ugyanis, hogy ez az első játékfilm, amit teljes egészében Szaúd-Arábiában forgattak. A rendezőnő korábbi munkáival már nevet szerzett (Wadjda, Mary Shelley), ez a mostani filmje pedig merész témaválasztása miatt váltott ki érdeklődést. Maryam, a mű főhőse orvosnő, aki elhatározza, hogy jelölteti magát képviselőnek az önkormányzati választáson. Programja egyszerű, de annál tartalmasabb: meg akarja csináltatni a kórházhoz vezető rossz utat, amit folyton hatalmas sártenger tesz járhatatlanná. A film kitűnően mutatja be, miként reagál egy férfiak uralta, erősen elnyomó jellegű társadalom arra a felforgató hírre, hogy egy nő politikai szerepet vállal. (Az itteni világ beidegződéseit jól illusztrálja, hogy amikor egy balesetet szenvedett idős férfit bevisznek a kórházba, elutasítja, hogy egy női orvos akár csak a közelébe menjen.) Ezt a világot az előítéletek, a visszahúzó hagyományok jellemzik. Egy nőnek nem igen van lehetősége az önkiteljesítésre, de jószerével az emberhez méltó életre sem. A férfiak nem is viselik el a női versenytársat, inkább megcsináltatják az utat, hogy okafogyottá tegyék Maryam választási programját. A tökéletes jelölt a gender-kérdés felhasználásával átfogó látleletet ad egy hagyományaiba, előítéleteibe záródó társadalomról.

Érdekes egybeesés, hogy egy török film hasonló tematikát dolgozott fel. Az Ismeritek őt (You Know Him) főhőse szintén orvos, aki a politika színpadára kíván lépni, polgármesternek jelölteti magát Isztambul egyik kerületében. Kemal doktor helyzete valamivel könnyebb, mint a szaúdi orvosnőé, hiszen ő férfi. A rendező, Ercan Kesal elsősorban azt mutatja be, hogy a korrupció és a nepotizmus hogyan hatja át az egész politikai életet, hogyan járja át a társadalmat. Szinte nincs egyetlen figura sem a filmben, akit elvek vagy erkölcsi törvények vezérelnének, mindenki a maga hasznát keresi, felhasználva a pozícióját.

Izgalmas mű volt a Fipresci-zsűri díját elnyert kínai film is. A Zhou Zhou rendezte Egyedül csak te (Only you alone) szintén szélsőséges helyzetet mutat be. A főhősnő, valamikori táncos, epilepsziával küzd, és emiatt az állandó kirekesztettség állapotában létezik. Élete folyamatos küzdelem, hogy elfogadtassa magát, hogy társra leljen, hogy értelmes életet éljen.

Rotterdam továbbra is a kultúrák és identitások sokféleségét bemutató fesztivál.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2020/04 49-50. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14497