KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
   2013/november
KENNEDY-FILMEK
• Andorka György: Camelot legendái Kennedy-filmek
SVÉD ZSÁNER
• Roboz Gábor: Testkereskedelem Call Girl
• Vajda Judit: Hideg nyomon Camilla Läckberg krimik
• Hegedüs Márk Sebestyén: Vörösben, sárgában, feketében A svéd giallo
BALKÁN EXPRESSZ
• Forgács Iván: Lépéshátrányból lépéshátrányba Horvát film
TRENDVÁLTÓK
• Csiger Ádám: Stáb nélkül lázadó Robert Rodriguez
• Pernecker Dávid: Egyetemi évek Don Hertzfeldt
WEB-MOZI
• Karkus Zsolt: Csatornaváltók nemzedéke YouTube vs. Televízió
MAGYAR MŰHELY
• Murai András: Tapasztalat és emlékezet között Krónika – újranézve
WEB-MOZI
• Kránicz Bence: Reformkonyha Chili vagy Mango
KLIPMÁNIA
• Szabó Dénes: Robot a kamera mögött Daft Punk klipek
FESZTIVÁL
• Barkóczi Janka: Tabuk Cinefest
MOZIPEST
• Sipos Júlia: Budapest retró Beszélgetés Papp Gábor Zsigmonddal
MAGYAR MŰHELY
• Sárközy Réka: A krónikás humánuma Sára Sándor: Krónika
TELEVÍZÓ
• Margitházi Beja: Menekülő (út)vonalak Felsőbb parancs
KRITIKA
• Baski Sándor: Greta és a város Frances Ha
• Nevelős Zoltán: Egy nehéz nap odafenn Gravitáció
DVD
• Pápai Zsolt: A Kelet
• Géczi Zoltán: Onibaba
• Pápai Zsolt: Gyula vitéz télen-nyáron
• Czirják Pál: Brazil
• Soós Tamás Dénes: Élni és meghalni Los Angelesben

             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Onibaba

Géczi Zoltán

Onibaba – japán, 1964. Rendezte: Kaneto Shindo. Szereplők: Nobuko Otowa, Taiji Tonoyama, Kei Sato. Forgalmazó: Etalon Film. 103 perc.

Kaneto Shindo a háború utáni japán film egyik atyamestere, generációjának legtöbbet dolgozó képviselője; négytucat filmet rendezett (96 évesen még kamera mögött állt!), íróként 238 forgatókönyvhöz kapcsolható a neve, producerként számos rendező munkáját támogatta, röviden: a szó legszorosabb értelmében véve szentelte teljes életét a mozgókép művészetének. Leghíresebb rendezése (Hirosima gyermekei, 1953) a Hibakusha cinema (az atombomba sokkhatását filmes eszközökkel feldolgozni igyekvő zsáner) meghatározó darabja, ugyanakkor munkásságában végig jelen van a háború és a militarista szemlélet kérlelhetetlen kritikája.

Az 1964-ben bemutatott Onibaba történelmi hátterét a XIV. században dúló polgárháború adja, cselekményét pedig egy klasszikus japán történet ihlette, de az előremutató alkotói koncepciót mérnöki precizitással megvalósító film kulcsa továbbra is az antimilitarista attitűdben, a szamuráj eszménykép deheroizálásában keresendő. Főszereplői (Kaneto Shindo ez alkalommal is kedvenc színészeivel dolgozott, mint Nobuko Otowa, Kei Sato, Taiji Tonoyama) a háború névtelen áldozatai, céltalanul kódorgó kutyák, akik az abszurd erőszak tobzódása közepette józan eszüket és erkölcsi érzéküket egyaránt elveszítették, és a legalantasabb gaztetteket is hezitálás nélkül követik el, ha a bűn hozzásegíti őket egyetlen nyomorúságos tál rizshez. A békésen hullámzó virágosnád-tenger közepén tengődő, igencsak beteges viszonyban élő anya és lánya életét először a katonaszökevény Hachi hazatérése forgatja fel, a később felbukkanó, démonmaszkot viselő szamuráj pedig már az elkerülhetetlen isteni igazságszolgáltatás metaforája. A horror-elemekkel átszőtt film vizuális kivitelezésében valóságos vászonköltemény: természetfilmeket megszégyenítő tájképek sorakoznak, a fények és az árnyékok rafinált játékot űznek egymással, de a csodálatos éjszakai felvételek (valójában ezeket is nappal rögzítették) mellett olyan avantgárd megoldások is felbukkannak, mint a tradicionális Taiko-dobok és a kortárs amerikai jazz vegyítése. A szofisztikált képi világ és a finom erotika hatásosan ellenpontozza a nihilista lélektani portrékat, a kárhozat felé menetelő szereplők őrületét, amelyből csak a fiatal lány számára kínál kiutat a rendező – a háború által megfertőzött, elállatiasodott nemzedék tagjai nem menekülhetnek bűneik elől, de a következő generáció talán reménykedhet a megváltásban.

Kaneto Shindo ezen műve is remekül példázza, hogy a rendkívül produktív 1960-as években Japán kritikán felüli produkciókkal járult hozzá az egyetemes filmművészet fejlődéséhez, így az Onibaba megtekintése a mozgókép története iránt komolyan érdeklődők számára erősen javallott.

Extrák: negyven perces werkfilm.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2013/11 62-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11666