KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

   
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
   2010/augusztus
CANNES
• Schubert Gusztáv: Kóbor lelkek Cannes
• Nánay Bence: Az utolsó szürrealista Weerasethakul stílusa
• Nánay Bence: Az utolsó szürrealista Weerasethakul stílusa
MAGYAR MŰHELY
• Muhi Klára: Tisztább ambíciókkal Beszélgetés Kőrösi Zoltánnal
HOPPER
• Nevelős Zoltán: Nincs esélyed Dennis Hopper, a filmrendező
• Kubiszyn Viktor: Az őrület csúcsain Dennis Hopper, a színész
KÖNYV
• Bikácsy Gergely: Halálkamaszok Pier Paolo Pasolini: Utcakölykök
VAD KÖLYKÖK
• Orosdy Dániel: Pokolfattyak Vad kölykök a mozivásznon
• Alföldi Nóra: A lányok nem sírnak
ISKOLAFILM
• Sepsi László: A katedra árnyéka Tanárok filmen
• Barkóczi Janka: Tanult reménytelenség Magyar iskolafilmek
AKCIÓMOZI
• Géczi Zoltán: Tekerd vissza, haver! A ’80-as évek akcióhősei
TELEVÍZÓ
• Baski Sándor: Élményközvetítés Kommentátorok a focivébén
HATÁRSÁV
• Palotai János: Filmfestmények Kovásznai-kiállítás
KRITIKA
• Gyenge Zsolt: A ragaszkodás kórképe Patrice Chéreau: A hajsza
KÖNYV
• Varga Zoltán: A Hitchcock-vászon titkai Hitchcock – Kritikai olvasatok
FILM / REGÉNY
• Varró Attila: Rossz vér Thomas Cobb: Crazy Heart
• Pápai Zsolt: Delirált remény Scott Cooper: Őrült szív
MOZI
• Pápai Zsolt: Hét perc a Mennyországban
• Varró Attila: Mr. Nobody
• Kolozsi László: Élek és szeretek
KRITIKA
• Szabó Noémi: Alkonyat 3: Napfogyatkozás
MOZI
• Vajda Judit: Kéjjel-nappal
• Forgács Nóra Kinga: Szívrablók
• Vörös Adél: Nagyfiúk
• Zalán Márk: Levelek Júliának
• Sepsi László: A Szupercsapat
• Roboz Gábor: Az utolsó léghajlító
KRITIKA
• Baski Sándor: A kilencedik légió
MOZI
• Barkóczi Janka: Bűn és büntetlenség
DVD
• Pápai Zsolt: Halálos tézis
• Sepsi László: Marsbéli krónikák I–III.
• Alföldi Nóra: Két kopper
• Varró Attila: Gyilkosok szentélye

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Hét perc a Mennyországban

Pápai Zsolt

Sheva dakot be gan eden – izraeli-francia-magyar, 2008. Rendezte és írta: Omri Givon. Kép: Nitai Netzer. Zene: Adrien Blaise. Szereplők: Reymond Amsalem (Galia), Eldad Fribas (Boaz), Nadav Netz (Oren), Ronit Yudkevitz (Dr. Talia). Gyártó EZ Films / Transfax. Forgalmazó: Mozinet. Feliratos. 94 perc.

 

A hagyományosabb nyomozásnarratíva összekapcsolása a nyomozást végző személy lelkében lejátszódó folyamatok bemutatásával régóta bevált stratégia a filmrendezők körében: ez a megoldás kivált a modernizmusban lett jelentős, de már a neorealizmusban és a noir klasszikus korszakában is fel-feltünedezett. Az izraeli Omri Givon debütfilmje közvetve ehhez a hagyományhoz kapcsolódik, amikor egy buszon elkövetett merénylet során éktelen testi és lelki sebeket szerző – többek között a szerelmét is elveszítő – fiatal nő útját követi le. A főszereplő, Galia számára a megmentője utáni kutakodás szolgál az önvizsgálat ürügyéül.

Nem csupán a film meséje, de előadásmódja is a modern előzményeket idézi meg, a rendező ugyanis számos, a szubjektív tartalmak feltérképezése céljából az ötvenes–hatvanas években kikísérletezett eszközt hangsúlyosan használ. A film első felében precízen elválasztja egymástól a Galia szubjektumában lévő és az azon kívüli képeket – többször alkalmazva a múltat és a jelent egyazon kompozíción belül megjelenítő, Sjöberg (Julie kisasszony) és Bergman (A nap vége) által kidolgozott flashback-technikát –, a játékidő előrehaladtával azonban már itt-ott egybemosódnak a különböző idősíkok és tudattartalmak. Meglepő, hogy miközben mind nehezebb eligazodni az idősíkok szövevényében, a figurák motivációi és a történetben elfoglalt pozícióik egyre érthetőbbek lesznek. Az időjáték kiváltképpen szép példája – már a film végefelé –, amikor a merénylet képeit és a merényletre egy roncstemetőben visszaemlékező Galiát látjuk párhuzamos és grafikai montázs segítségével. Ezek a pillanatok adják az erejét ennek az amúgy nem különösebben eredeti, a filmtörténeti hagyományhoz nagy alázattal és értően, de korántsem újító módon viszonyuló mozidarabnak.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/08 54-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10265