KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
   2019/július
AGNES VARDA
• Margitházi Beja: Szem, kéz, kamera, Agnès Agnès Varda 1928–2019
CANNES
• Gyenge Zsolt: Műfajok alkonya Cannes
MAGYAR MŰHELY
• Soós Tamás Dénes: „Mint gyerek a játszótéren” Beszélgetés Ragályi Elemér operatőrrel – 2. részÉletműinterjúnk folytatása: Dögkeselyű, Hollyw
• Hirsch Tibor: Új múlt, új sötét A történelmi film színeváltozása
• Várkonyi Benedek: „Soha nem volt brahista” Beszélgetés Dér Andrással
• Zalán Márk: Múltidézés Erőss Gábor: A történelmi filmek szociológiája Múltidézés
KECSKEMÉTI ANIMÁCIÓ
• M. Tóth Éva: Animált idők Varga Zoltán: A kecskeméti animációs film
• Herczeg Zsófia: A sokszínűség egysége Kecskeméti Animációs Filmfesztivál
ANCIEN RÉGIME
• Kálovics Dalma: Férfiszerepben Riyoko Ikeda: Versailles rózsája
• Kovács Ilona: Casanova szerelmei Csábítás és balsors
• Fekete Tamás: Rizsporos szerelmek Casanova – Az utolsó szerelem
BRIAN DE PALMA
• Vízkeleti Dániel: Miénk a világ? Brian De Palma: A sebhelyesarcú
• Varga Zoltán: Pisztoly az asztalon Dominó
TELEVÍZÓ
• Pernecker Dávid: Mocskos zsaruk Reno 911!
• Baski Sándor: Amikor a valóság berobban Csernobil
• Huber Zoltán: Egynyári kaland Gourmé lángos
• Greff András: Vörös és fehér Frant Gwo: The Wandering Earth
KRITIKA
• Huber Zoltán: A játéknak nincs vége A John Wick-trilógia
• Ádám Péter: Együtt megyünk Barátok jóban-rosszban
MOZI
• Baski Sándor: Yao utazása
• Vajda Judit: Pajzán kíváncsiság
• Lovas Anna: Éretlenségi
• Pethő Réka: Rocketman
• Barkóczi Janka: Szerelem második látásra
• Kovács Kata: Csekély esély
• Soós Tamás Dénes: Bajnokok
• Tüske Zsuzsanna: Ma
• Huber Zoltán: Pompon klub
• Benke Attila: Aladdin
• Fekete Tamás: Men in Black – Sötét zsaruk a Föld körül
• Kránicz Bence: X-Men: Sötét Főnix
• Alföldi Nóra: Pokémon: Pikachu, a detektív
• Varró Attila: Godzilla II: A szörnyek királya
DVD
• Varga Zoltán: Sárkány és papucs
• Kovács Patrik: Arizonai ördögfióka
• Pápai Zsolt: Csak egyszer élünk
• Géczi Zoltán: Mimic – A Júdás faj
• Benke Attila: Bizalmas jelentés
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

A magyar Casanova

Fáber András

Az első Casanova-filmet Deésy Alfréd rendezte 1918-ban.

A Casanova-memoár legújabb, Laffont-féle kiadásában olvasható filmográfia tanúsága szerint az első Casanova-filmet magyar filmesek készítették. Ez a tény is bizonyítja, hogy Közép-európában számottevő fogékonyság volt a mítosz elevenen tartása, továbbgondolása iránt, az 1918-ban készült film ugyanis az apokrif Casanova-történetek számát gyarapítja. Cselekménye jelen időben játszódik, a történet alapjául szolgáló fikció szerint lányszívek vágyakozása életre kelti a régesrég sírjában pihenő legendás csábítót, aki kriptájából kikelve átváltozik mai (akkori, vagyis 1918-ban élő) gavallérrá, s új hódításokra indul. Az eredetileg 2100 méter hosszúságú fekete-fehér némafilmet a kor egyik jelentős filmvállalata, a Star-film költségén forgatták (Rákosi Tibor és Geiger Richárd szövetkereskedő cégének műterme a Pasaréti út 122. alatt volt – e telephelyen ma is filmgyári stúdió működik.) A forgatókönyvet jó tollú, ismert színmű- és kabaréíró, Békeffy László (1891-1961) írta Pakots József (1877-1933) író és újságíró, az IGE (Az Írók gazdasági Egyesülete) későbbi elnöke társaságában. Pakots akkoriban a filmgyár (és egyben a film) dramaturgja volt.

Sokáig úgy tudtuk, a filmből nem maradt fenn kópia. Nos, kiderült, hogy a Filmtudományi Intézet Filmarchívumában őriznek belőle egy 139 méteres darabot: a film elejét, első felvonását, melynek vetítési ideje mintegy 5 perc. Az expozíció – Casanova „ébredése” és a főbb szereplők bemutatása – alapján feltételezhető, hogy sajátos atmoszférájú, erőteljes képi világú, jelentős művészi értékű, érdekes film lehetett (Az operatőri munka és a színészi játék színvonalára a megmaradt képsorokból is következtetni lehet.) A rendező Deésy Alfréd alakította a film címszerepét, igazán impozáns lehetett benne. Deésy, aki annyi élvonalbeli magyar filmeshez hasonlóan külföldön is rendezett a két világháború között (öt évig dolgozott Bécsben), Casanovájával is öregbítette a magyar film jó hírét a világban: ez az alkotás annak idején nagy és vélhetőleg megérdemelt nemzetközi sikert aratott (a fennmaradt részlethez is két nyelven – magyarul és németül – készültek feliratok, inzertek). Nemcsak jó ízlésű és invenciózus rendező volt, hanm kitűnő drámai jellemszínész is, akit 1960-ig szívesen foglalkoztattak epizodistaként a legjobb magyar filmrendezők (1946-ig több mint harminc filmet rendezett; játszott többek között a Beszterce ostroma, 1948/55; a Mágnás Miska, 1948; az Úri muri, 1949; a Semmelweis, 1952; a Szegény gazdagok, 1959; a Noszty fiú esete Tóth Marival, 1960; és a Légy jó mindhalálig, 1960 című filmekben, hogy csak az újabbakat említsük). A filmben többnyire ismert színészek és színésznők (Hollay Kamilla, Dán Norbert, Góth Annie, Timár Margit és mások) játszottak, egy rövid szerepben feltűnik Lugosi Béla (kezdő filmszínészként Olt Arisztid művésznéven).

Porondon, deszkán, mozivásznon címmel a Magyar Filmintézet és az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet által 1992-ben kiadott visszaemlékezéseiben maga Deésy így ír e filmjéről:

„Különösen a Casanovával értünk el világsikert, amit utánunk felbuzdulva – több külföldi filmgyár is – más témával – megcsinált: az osztrákok, németek és az amerikaiak is! Talán a Casanovában volt filmen először taps, egy-egy gyönyörű, festői táj vetítése alkalmával. A gravozai temető, a festői ciprusaival, amit Schindler, a nagy festő Pax néven tett híressé... Majd a mulini vízesés... Az Ombla folyó forrása. Fort St. Lorenzo várfalai. A cannosai liliommező – egy hold terület csupa liliomokkal, háttérben a sötétzöld hegyoldal!... Nagy tapssal jutalmazott a közönség egyes jeleneteket is! Amikor Casanova a liliommezőn – fekete ruhájában – szembe jön a géppel, és vadul tépdesi a liliomokat... Mint aggastyán kijön a kriptából – halottszerű maszkban – és lent, a mélységben a strandolók között két szép lányon akad meg a szeme – átváltozik modern gavallérrá... Itt is kitört a taps! (...)”

A megmaradt szecessziós, kissé álomszerű jelentek nyomán talán joggal gondoljuk, hogy ez a film még így, csonkán, töredékben is több, mint egyszerű kuriózum. Ha valahonnan egy teljesebb (esetleg teljes) kópia előkerülne – már volt ilyesmire példa –, az filmtörténeti szenzáció lenne.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1996/11 38-39. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=402