Láttuk még

Visszatérés a kék lagúnába

Tamás Amaryllis

A Visszatérés a kék lagúnába nem egészen ott kezdődik, ahol a tíz évvel ezelőtt nagy közönségsikert aratott Kék lagúna végződött, így aztán önálló történetként is nézhető ez az újabb, 1991-ben készült vállalkozás. A tizenkilencedik század végén játszódó mesében a Kék lagúna ifjú hőseinek csodával határos módon életben maradt kétéves kisfiára idegen hajó talál rá – utasai között egy fiatal özvegyasszonnyal és csecsemő lánygyermekével. A vitorláson kitört kolera-járvány, a biztos halál elől a kapitány az asszonyt s a két gyereket egy matrózzal, apró lélekvesztőben a szerencsére és jósorsukra bízza. És innentől kezdve szinte megismétlődik a tíz évvel ezelőtti sztori, csak itt a szereplőket Richardnak és Lillinek hívják, a varázslatos tájak a Fidzsi-szigeteket idézik.

A hősök szépek, fiatalok, egészségesek, a zabolázhatatlan napfény, a zuhogó eső, a robogó hullámok harmóniájába természetesen ágyazódnak be az elárvulás mozzanatai, eltompulnak a nagy szenvedések. Itt az élet nem „odakint” zajlik, hanem „idebent” – időtlenül. Íz, szín, hang, tapintás – mindez együtt a béke és a szabadság, bár félő, hogy a „halk élet” hangjaira már nincs fülünk. Hőseink nem tolonganak, nem elfogultak és nem pártatlanok, chipek, printerek varázslata nem kábítja, újbarbár információláz nem bizsergeti őket.

A cikk közvetlen elérhetőségei:
	offline: Filmvilág folyóirat 1992/01 60. old.
	online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=135

Cikk értékelése:

szavazat: 1409 átlag: 5.33

előző 1 következő

új komment