MoziA nagy dobásBaski Sándor
The
Big Short – amerikai, 2015. Rendezte: Adam McKay. Írta: Michael Lewis könyvéből
Charles Rudolph. Kép: Barry Ackroyd. Zene: Nicholas Britell. Szereplők:
Christian Bale (Burry), Ryan Gosling (Vennett), Steve Carell (Baum), Brad Pitt
(Rickert). Gyártó: Plan B Entertainment / Regency Enterprises. Forgalmazó:
UIP-Duna Film. Szinkronizált. 131
perc.
A
2008-as gazdasági világválságot az elmúlt hat évben tucatnyinál is több könyv,
dokumentumfilm (köztük az Oscar-díjas Bennfentesek)
és legalább egy emlékezetes játékfilm (Krízispont)
dolgozta fel. Még a jobban sikerült próbálkozások sem tudták azonban a
legalapvetőbb problémát áthidalni, vagyis azt, hogy a nagyközönség a bonyolult
pénzügyi folyamatok ismertetésekor rendszerint már fél perc után elveszti a
fonalat.
A Wall Street farkasa, amely ugyan nem ezt a korszakot, hanem az előzményeket, a
rendszer korruptságát és amoralitását illusztrálta, kijelölte az utat: a kulcs
a star power, a humor, de legfőképp a nézőnek címzett kiszólások. A nagy dobás nyíltan reflektál arra a
tényre, hogy a sötét pénzügyi machinációk azért folyhattak évtizedeken át, és
folytatódhatnak továbbra is, mert a beavatatlan milliárdok nem akarnak, de nem
is tudnak benézni a kulisszák mögé. A publikum figyelmét csak a sztárok és a
celebek tudják lekötni, ezért a narrátor (Ryan Gosling) többször is megállítja
a történetet, hogy a fontosabb fogalmakat egy-egy celebritás – például a
habfürdőben pezsgőző Margot Robbie – elmagyarázhassa.
A választott nézőpont sem hagyományos:
míg a kiváló Krízispont az összeomlás
felelősei közül tett meg néhányat főszereplőnek, és az események súlyának
megfelelően drámai hangvételt ütött meg, addig A nagy dobás még náluk is ellentmondásosabb antihősöket mozgat, és
tanítva szórakoztató, provokatív stílusban mesél. A Christian Bale, Steve
Carell és Gosling alakította figurák egymástól függetlenül, már a válság előtt
évekkel rájönnek, hogy futóhomokra épül a rendszer, de ahelyett, hogy
megkonganák a vészharangokat, jelentős összegekkel fogadnak a krízis
bekövetkeztére. Cinizmusuk kétségtelen, de nem ők az igazi felelősök. Az
eleddig vígjátékrendezőként ismert Adam McKay a Michael Moore-féle
dokuiskolához hasonlóan publicisztikai hevülettel fogalmazza meg kissé
egyoldalú vádiratát (a bankszektor mellett a kormányok felelősségéről kevés szó
esik), de többek közt az Oscar-jelölés is tanúsítja, hogy célját, a téma
napirenden tartását hibátlanul teljesítette.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 7 átlag: 5.86 |
 |
|
