Láttuk még

Tenenbaum – a háziátok

Kis Anna

Wes Anderson filmje több szempontból is felemás produkció. Mintha az Addams Family felhasználásával Wodehouse és Woody Allen dolgozott volna össze, hogy egy tömegszórakoztatásra is kiválóan alkalmas, kortárs, független művészfilmet alkosson: voltaképpen egy családregény mozgóképes illusztrációját rajzfilmszerűen stilizált, mégis drámai hangvételű komédia formájában, amely mellesleg családterápiás tréningnek sem utolsó. A főhős Royal Tenenbaum (Gene Hackman), az egyébként roppant szórakoztató, fifikás és önző dög, 22 év távollét után visszatér családjához – elsősorban azért, mivel teljesen leégett és nincs fedél a feje fölött, emelkedett szempontból viszont azért, hogy élete alkonyán megváltásra találjon ugyancsak felemás sorsú szeretteinél. Úgy alakul, hogy olcsó trükkjei szánalmas lelepleződése ellenére valahogy mégiscsak beindul a kátyúban rekedt családi szekér, sőt, bűnbocsánat-keresés közben épp az addig gyűlölt és/vagy ignorált apa hoz valamelyes megváltást a három rezignált és frusztrált, hajdan volt csodagyerek derékba tört életében. Amilyen nyomasztóak a néhány ecsetvonással felvázolt sorsok, olyan viccesek és szívet melengetők lesznek a sorsokból születő karikatúrák; amennyire szűkmarkú a jellemábrázolás (a sztár-szereplők többségének egyetlen védjegyszerű tulajdonsága és hozzá tartozó ruhája van), annyira képes ez a felemás család igaziból átélhető és szorongató pillanatokat teremteni. Kár, hogy a groteszk komikum fősodrát olykor túlzottan szépelgő jelenetekkel bontja meg a rendező, mert így kissé felhígul az amúgy markáns és következetes stílus. Meg aztán: két nevetés közt olcsó szentimentalizmus nélkül is bizton számot tarthatott volna néhány, a mozi sötétjébe hullajtott könnycseppre.

A cikk közvetlen elérhetőségei:
	offline: Filmvilág folyóirat 2002/10 58-59. old.
	online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2724

Cikk értékelése:

szavazat: 1148 átlag: 5.43