DVDFedőneve: Donnie BrascoPápai Zsolt
Donnie Brasco –
amerikai, 1997. Rendezte: Mike Newell. Szereplők: Johnny Depp, Al Pacino,
Michael Madsen. Forgalmazó: Sony Pictures Home Entertainment. 121 perc.
Azoknak, akik netán azt
hitték, hogy a Ponyvaregény után már
nem lehet gengszterfilmet forgatni, illetve csak olyat lehet, ami szellemtelenül
és szolgaian újrajátssza Tarantinót (Leszámolás
Denverben), netán terméketlenül klasszicizál és ötlettelenül a múltba réved
(Amerikai gengszter), Mike Newell rendező
adott, ha nem is sistergős, de hatásos választ, 1997-ben. Newell és
forgatókönyvírója, Paul Attanasio meggyőzően bizonyította a gengszterműfaj
életképességét és vitalitását az ezredfordulóhoz közeledve, kapcsolódva is
Tarantinóhoz, de el is oldódva tőle.
A Fedőneve: Donnie Brasco
megtörtént eseményeket dolgoz fel, a hetvenes években New Yorkot uraló egyik
maffiacsalád, a Bonannók közé beépült FBI-ügynök, Joseph D. Pistone (Johnny
Depp) öngyilkos küldetéséről, és a család B-ligás tagjával, Leftyvel (Al
Pacino) kötött barátságáról mesél. A film leleménye, hogy ügyesen keveri a
nosztalgikusabb (klasszikus–modern) megközelítést a Tarantino-tapintású
posztmodern gengsztermesék elemeivel: hatásosan egyesíti a hetvenes évek lúzer-bűnözőket
felléptető alvilági történeteinek (Aljas
utcák, Eddie Coyle barátai, Ujjak) bumfordi báját a mélységet, komplexitást
imitáló posztmodern filmek „felületesztétikájával”
(Gelencsér Gábor kifejezése). A Donnie
Brascóban a felületesztétika nem csak azt jelenti, hogy a sokszor
terméketlennek tűnő fecsegés uralja a filmet, hanem azt is, hogy Newell
következetesen kiiktatja a gengszterműfajban kezdetektől – tehát a harmincas
évektől – hangsúlyos verbális és vizuális metaforákat. Hogy mennyire, azt Lefty
vadállatokról szóló természetfilmek iránti rajongása ragyogóan szemlélteti. A
motívum ugyanis kínálja magát a klasszikus gengszterethosz kortársi – illetve
posztmodernkori – kommentárjához, kritikájához, a rendező azonban mintegy dokumentumelemként,
rétegzett jelentések nélkül használja, egyszerűen csak Lefty szellemi–lelki igénytelenségének
bemutatása végett.
A Donnie Brasco izgalmasságát azonban végső soron nem a klasszikus–modern
és a posztmodern gengsztermozik jellegzetes megoldásainak az összeturmixolása
adja. Hanem a posztmodern gesztusok visszaklasszicizálása: a felületesztétika
szép lassan – legkésőbb a játékidő utolsó negyedére – mégis csak mélységet
nyer, és a film megrendítő drámává alakul árulásról és hűségről, önazonosságról
és meghasonlásról.
Extrák: Audiokommentár a
rendező közreműködésével, dokumentumfilm Pistone missziójáról, werkfilm,
kimaradt jelenetek (akár audiokommentárral), filmográfiák, képgaléria.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 0 átlag: - |
 |
|
