KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/december
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
MAGYAR MŰHELY
• Dániel Ferenc: Hosszú futására számítottunk BBS – 40 év
• Muhi Klára: Gettó, egyetem, politikai csatatér A BBS első két évtizede
• Kovács András Bálint: Tarr szerint a világ A Zóna belülről – 2. rész
• Andor Tamás: Egy körültekintő ember In memoriam Schiffer Pál
• N. N.: Schiffer Pál (1939–2001)
TITANIC
• Vágvölgyi B. András: Őszi kollekció Titanic Fesztivál
• Varró Attila: Határsértések Koreai új hullámok
• Varró Attila: Hajcsat a párnán Beszélgetés Jafar Panahival

• Hungler Tímea: Biohazardírozás Hollywoodi vírusok
• N. N.: Járványok és bioterror Vírus-mozi
• Karkus Zsolt: Frankenstein siratja Monstrumot Klónok, szörnyek, őrült tudósok
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Disznóól és felhőfejes Velence
• N. N.: Az 58. velencei filmfesztivál díjai
• Kemény György: Videofreskók Velencei biennálé
KÖNYV
• Gelencsér Gábor: Kettős filmtükör A tizedik évtized

• Pápai Zsolt: Mesterbeállítás Howard Hawks rejtőzködő kamerája
KRITIKA
• Ágfalvi Attila: Cuba sí, Cuba no Mielőtt leszáll az éj
LÁTTUK MÉG
• Hideg János: Dalok a második emeletről
• Takács Ferenc: Ízig-vérig Anne-Mary
• Köves Gábor: Süti, nem süti
• Ágfalvi Attila: Szívtiprók
• Hungler Tímea: Doktor Szöszi
• Herpai Gergely: Kéjutazás
• Elek Kálmán: Eredendő bűn
• Harmat György: Lovagregény
• Varró Attila: Mélyvíz
• Tamás Amaryllis: Második bőr
• Varga Balázs: Végzetes hipnózis
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Búcsú

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Halálos iramban: Tokiói hajsza

Vízer Balázs

The Fast and the Furious: Tokyo Drift – amerikai, 2006. Rendezte: Justin Lin. Írta: Chris Morgan. Kép: Stephen F. Windon. Zene: Brian Tyler. Szereplők: Lucas Black (Sean Boswell), Nathalie Kelley (Neela), Bow Wow (Twinkie), Brian Tee (Drift King), Sung Kang (Han), Sonny Chiba (Kamata). Gyártó: Universal Pictures. Forgalmazó: UIP–Duna. Feliratos, 104 perc.

 

Furcsa, de vannak olyan népszerű és jól jövedelmező filmes szériák, amelyeknél a folytonosságnak még a látszatát sem keltik, ahol minden szereplő és helyszín le- és felcserélhető. A Rendőrakadémia, az Amerikai nindzsa és más veretes franchise-ok után a Halálos iramban is erre a sorsra jutott.

Megint spéci, utcai versenyzésre feltuningolt autókról van szó, de vadonatúj sofőrökről. A karizmatikus Vin Diesel és a sármos Paul Walker a múlté – bár az előbbi bevállalt egy cameo szereplést –, helyettük egy tejfelesképű srácért, bizonyos Sean-ért (Lucas Black) izgulhatunk, aki nem fér a bőrébe, ám remekül vezet. Sean a helyi kisvárosi gimiben annyi kárt okoz tanítás után, hogy anyja egészen Tokióig zavarja tovább, hogy ott mogorva katonatiszt apjánál húzza meg magát, amíg el nem ül a balhé. Csakhogy Tokióban újfajta botrányok várják a srácot, aki rögtön belecsöppen a helyi specialitásba, a „sodródó” versenybe, ahol egyszerre kell folyamatosan fékezni és padlógázt adni a hajtűkanyarok bevétele végett. Mutatós sport, jobb is nézni, mint a lassan kibontakozó szerelmi szálat és az ehhez kapcsolódó krimiárnyalatot.

A főszereplők persze a méregdrága autók, a célközönség viszont a korábbi két résznél jóval fiatalabb, így a főleg gimisekre hangolt sztori is szelídebb. Kissé bántó a szokásos amerikai kultúrsovinizmus – a japán szereplők egymás közt is kifogástalan angolt beszélnek –, viszont főhajtásként a nagy Sonny Chiba is megjelenik egy hozzáillő jakuzafőnöki szerep erejéig.

És hogy mindent kipipáljunk, az újonc Lucas Black, bár igazán markáns jelenléte nincs a vásznon, nem rossz erre a szerepre. Van benne konokság és kölykös derű, csak az rendkívül zavaró, hogy amikor szívhez szólóan akar beszélni, akkor mindig egy tenyeres-talpas közép-nyugati tájszólást szedetnek elő vele – arra tájt biztos olyan becsületes népek laknak!

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/08 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8708