KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/április
KRÓNIKA
• N. N.: Carlo Ludovico Bragaglia (1894–1998)
FILMSZEMLE
• Bori Erzsébet: A finnugor kapcsolat Játékfilmek
• N. N.: A 29. Magyar Filmszemle díjai
• Balassa Péter: Minden látszat ellenére Szenvedély
• Kovács András Bálint: A domináns férfi alkonya A postás mindig kétszer csenget
• Schubert Gusztáv: Dupla vagy szimpla? Presszó
• Simó György: Kis tétek, nagy dolgok Dokumentumfilm
• Muhi Klára: Kísérleti szemle Kisjátékfilmek
• Szőnyei Tamás: Tévéisten lába A televíziók és a mozgóképgyártás
FESZTIVÁL
• Reményi József Tamás: Hiányzol, Mrs. Nugent! Berlin
MULTIMÉDIA
• Hirsch Tibor: Győz a Posta! A jövő hirnöke
• Kömlődi Ferenc: A digitálbohóc R. U. Sirius
• Nyírő András: Arcimboldo-megabyte Silvers mozaikok
KÖNYV
• Schubert Gusztáv: Én, Glauziusz Bikácsy Gergely: Buñuel-napló
• Takács Ferenc: Önarckép, brit színekben

• Bori Erzsébet: Le a gravitációval! Maya Deren mozgóképei
• N. N.: Shirley Clarke filmjei
• Antal István: Nincs kapcsolat Shirley Clarke
FILMZENE
• Fáy Miklós: Egy film két zenéje A játékos
• Hideg János: Lányerő Spice World
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: Világegyetem, Kaucsuksarok Playtime
• Dániel Ferenc: Ázsia, gyorsbüfé A folyó
• Turcsányi Sándor: Kelet-magyar szoljanka A rózsa vére
LÁTTUK MÉG
• Turcsányi Sándor: A vasálarcos
• Hegyi Gyula: Copland
• Takács Ferenc: Vörös sarok
• Hungler Tímea: G. I. Jane
• Csordás Lajos: A bunyós
• Békés Pál: A hazug
• Ardai Zoltán: Különösen veszélyes
• Bori Erzsébet: Letaszítva
• Tamás Amaryllis: Három a nagylány
• Turcsányi Sándor: Anasztázia

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Vigyázat, ehető!

Schreiber András

Nos enfants nous accuseront – francia, 2008. Rendezte és írta: Jean-Paul Jaud. Kép: Amar Arhab és Joel Pierron. Zene: Gabriel Yared. Szereplők: Perico Légasse. Gyártó: J B Séquences. Forgalmazó: Anjou Lafayette. Feliratos. 112 perc.

Az vagy, amit megeszel – szól a mondás, a Vigyázat ehető alkotói pedig már a film elején sietnek a tudomásunkra hozni, egy átlagos ebédnél mi méreg jut a szervezetünkbe: peszticidek, nehézfémek, nitrát és nitrit, foszfát, kadmium… Sorjáznak az adatok, mennyivel nőtt a rákos megbetegedések száma az elmúlt évtizedekben – célkeresztben a gyerekek, szakértők állítják: a most felnövekvő generáció lesz az első, amelynek( békeidőben) rosszabbak az életkilátásai, mint az előtte járó nemzedéknek. Mindez alapvetően a rossz táplálkozás miatt.

Jean-Paul Jaud dokumentumfilmje a helytelen táplálkozást tágabb összefüggésben vizsgálja, többről van szó, mint junk-food ellenes lobbiról, vagy a nassolás veszélyeinek körbejárásáról. A Vigyázat ehető – ha már lobbit említettünk – a biogazdálkodás PR-mozija, a hagyományos agrárkultúra revíziója, amely nem kevesebbet állít, mint hogy gyermekeink egészségének megőrzéséért vissza kell térni az ipari forradalom előtti mezőgazdálkodáshoz. Helyi termelés, helyi piac – mindez társadalmilag, gazdaságilag modellezve, egy olyan országban, amelyről azt gondolja a világ, hogy nagy gondot fordít az egészséges táplálkozásra. Csakhogy a francia statisztikák is elkeserítőek, a francia gazdák élen járnak a peszticidek használatában – kivétel Barjac du Gard, a Vigyázat ehető bezzegfaluja, ahol a polgármester elhatározza, a helyi iskolában biofarmot létesít, az ott termelt finomságokból oldják meg az iskolai közétkeztetést.

Szívmelengető a barjaciak lelkesedése, és nem lehet nem azonosulni a biogazdálkodás nemes céljaival, mégis kissé egyoldalúnak hat Jean-Paul Jaud mozija – mivel csak a kis közösségek problémáira talál megoldást. Már amennyiben talál, elvégre tudjuk, egy fecske nem csinál tavaszt, nem biztos, hogy a nagy francia bioforradalomhoz elegendő egy kedves hegyi falucska kitartó lelkesedése.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/04 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10219