KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/április
KRÓNIKA
• N. N.: Carlo Ludovico Bragaglia (1894–1998)
FILMSZEMLE
• Bori Erzsébet: A finnugor kapcsolat Játékfilmek
• N. N.: A 29. Magyar Filmszemle díjai
• Balassa Péter: Minden látszat ellenére Szenvedély
• Kovács András Bálint: A domináns férfi alkonya A postás mindig kétszer csenget
• Schubert Gusztáv: Dupla vagy szimpla? Presszó
• Simó György: Kis tétek, nagy dolgok Dokumentumfilm
• Muhi Klára: Kísérleti szemle Kisjátékfilmek
• Szőnyei Tamás: Tévéisten lába A televíziók és a mozgóképgyártás
FESZTIVÁL
• Reményi József Tamás: Hiányzol, Mrs. Nugent! Berlin
MULTIMÉDIA
• Hirsch Tibor: Győz a Posta! A jövő hirnöke
• Kömlődi Ferenc: A digitálbohóc R. U. Sirius
• Nyírő András: Arcimboldo-megabyte Silvers mozaikok
KÖNYV
• Schubert Gusztáv: Én, Glauziusz Bikácsy Gergely: Buñuel-napló
• Takács Ferenc: Önarckép, brit színekben

• Bori Erzsébet: Le a gravitációval! Maya Deren mozgóképei
• N. N.: Shirley Clarke filmjei
• Antal István: Nincs kapcsolat Shirley Clarke
FILMZENE
• Fáy Miklós: Egy film két zenéje A játékos
• Hideg János: Lányerő Spice World
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: Világegyetem, Kaucsuksarok Playtime
• Dániel Ferenc: Ázsia, gyorsbüfé A folyó
• Turcsányi Sándor: Kelet-magyar szoljanka A rózsa vére
LÁTTUK MÉG
• Turcsányi Sándor: A vasálarcos
• Hegyi Gyula: Copland
• Takács Ferenc: Vörös sarok
• Hungler Tímea: G. I. Jane
• Csordás Lajos: A bunyós
• Békés Pál: A hazug
• Ardai Zoltán: Különösen veszélyes
• Bori Erzsébet: Letaszítva
• Tamás Amaryllis: Három a nagylány
• Turcsányi Sándor: Anasztázia

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Filmszemle

A televíziók és a mozgóképgyártás

Tévéisten lába

Szőnyei Tamás

A 29. Magyar Filmszemlén díjazott filmek zöme mögött gyártóként ott áll valamelyik televízió is.

 

A nagydíjas Szenvedélyt is beleértve, az MTV a szemle tizenöt játékfilmje gyártásában vagy támogatásában vett részt, a Duna TV és a Duna Műhely háromban, támogatóként egyben-egyben az RTL Klub, az HBO és a TV3. Akad olyan film is (a Pannon töredék), amely három tévé – HBO, Duna, TV3 – támogatását is meg tudta szerezni. Egyetlen egy versenyfilm (Zimmer Feri) készült tévétársaságoktól függetlenül. A dokumentum-kategóriában versengő húsz műből az MTV ötöt készített, a Duna Tévéhez, Duna Műhelyhez pedig négy kötődik. A versenybe szállt tizenegy kisjátékfilm közül az MTV négyet gyártott, kettőt támogatott, a Duna Műhely kettőt gyártott, a Duna TV pedig egyet-egyet gyártott és támogatott.

Ha mást nem is, azt mindenképp megmutatják ezek a számok, hogy a televíziók anyagi részvétele nélkül manapság bajosan készülne el egy szemlényi nagy- és kisfilm. A filmes társadalom nagy része rá van utalva a televíziók pénzére – a dolgok pillanatnyi állása szerint valószínűleg jobban, mint amennyire a televíziós társaságok vannak ráutalva az ő szellemi termékeikre. Nem véletlen, hogy a médiatörvény (1996/1.) bizonyos kvótákon keresztül kötelezi a televíziós társaságokat magyar filmek sugárzására, illetve arra, hogy pénzt fordítsanak új filmalkotások létrehozására. Innen nézve teljesen logikusnak tűnik, hogy a filmkészítők és a televíziók kapcsolatáról szólván folyton a támogatás fogalma kerül elő. A Hunnia Filmstúdió vezetője, Simó Sándor a Filmszemle nyilvános vitáin két alkalommal is szólt erről. Egyszer név nélkül, egyszer nevesítve mesélt egy egykori tévéelnökkel (Horváth Ádámmal) folytatott beszélgetéséről, melynek során elmagyarázta neki: szó sincs arról, hogy az MTV támogatná a magyar filmgyártást, épp ellenkezőleg, a tévé kész műsorok (mozgóképek) formájában kamatostul visszakapja az államtól kapott pénznek azt a részét, amelyet ideiglenesen átadott a filmgyártásnak. Simó szerint az idézett beszélgetés idején aktuális 150-200 millió forinthoz képest, melyet a pénzszűke miatt önálló drámai műsort alig gyártó MTV egy évben filmgyártásra adott, a magyar film mintegy egymilliárd forint gyártási értékű műsorként tűnt fel a képernyőn. „Tehát ki támogat kit?” – tette fel a kérdést, és egyúttal javasolta az együttműködés terminológiájára való áttérést.

 

*

 

Kinek van ¡gaza? Aligha lehet erre egyszavas választ adni. Attól függ. Hogy milyen az a film, és hogy milyen az a tévé. Mást vár el, mást fogad el az ember a közszolgálatitól, illetve a kereskedelmitől, mást a magyar állami tulajdonban vagy a külföldi magánkézben lévőtől, mást az országostól és mást a helyiérdekűtől.

A magyar filmesek talán legfontosabb és legnehezebb feladata az elkövetkező időkben az lesz, hogy kemény adatokkal győzzék meg a tévéseket, érdemes magyar filmprodukciókba befektetni. Adjanak pénzt, technikát, akármit, mert meg fogja érni nekik, olyan műsort kapnak cserébe, amit kedvel a néző, és a nagy nézettség miatt remek reklámidők keletkeznek előtte meg utána, olyan műsort, amilyet még Amerika sem kínál, mert Amerika nem itt él.

Még csak pár hónapja működnek az országos kereskedelmi csatornák, de már most azt mutatják a statisztikák, hogy a népszerű hazai produkciók (Friderikusz Show, Szomszédok, Kisváros, Kriminális) bármit le tudnak győzni, amit velük párhuzamosan sugároz a konkurencia.

 

*

 

A magyar film és a televízió kapcsolatának legújabb szakasza akkor kezdődött, amikor már nem lehetett nem észrevenni, hogy a maga pályáján egyeduralkodó Magyar Televízió nélkül nehezen jön össze egy tisztes szemlére való filmtermés.

1996-ban például (ez tehát a ’95-ös termés), a 27. Magyar Filmszemle játékfilmes programjának huszonhárom alkotása között már mindössze hét olyan akadt, amelyhez nem volt köze semmilyen televíziónak. A Magyar Televízió és a Magyar Mozgókép Alapítvány (MMA) megállapodása értelmében az MTV kötelezettséget vállalt, hogy 1996-ban 350 millió forinttal segíti a hazai filmgyártást. Az év elején egyrészt valóban elindult ez a mindmáig TeleFilmként ismert vállalkozás, másrészt az újonnan induló produkciókon kívül el kellett kezdeni fizetni a pénzre addig hiába váró, 1994-es kedvezményezetteknek is – ez a visszamenő-legesség mindmáig érezteti hatását, a TeleFilm görgeti az elmaradt kifizetéseket, és nem tudni, mikor éri utol önmagát.

 

*

 

Ma már rendelkezésre állnak az első év adatai. Az 1996. évi TeleFilm megállapodás értelmében az MTV összesen 297,8 millió forint készpénzzel, 32 millió forint értékű szolgáltatással és 22,9 millió forint értékű műsoridő biztosításával szállt be huszonhat produkció finanszírozásába (vagyis valamivel többe, a ’94-es maradék miatt, és mert a Balázs Béla Stúdió több kisjátékfilmmel volt érdekelt). Ez a játékfilmekre vonatkozik, de hozzájárultak animációs, dokumentum, népszerű tudományos, valamint kísérleti filmek gyártásához is (ezek között is voltak ’94-ről áthúzódó tételek).

Az MTV által ígért szolgáltatások értelemszerűen a stúdiót, eszközöket, szakapparátust jelentik, a műsoridő pedig azokat a pillanatokat, melyeket a kész műveket beharangozó előzetesek sugárzása tölt ki. Horváth Z. Gergely és Schulze Éva, az MTV irodalmi és drámai szerkesztőségének TeleFilm-ügyben illetékes vezetői szerint az MTV részvénytársasággá alakulása óta mindezeket komolyan és pontosan el kell számolni, minden lámpának, másodpercnek rögzített ára van.

Az MTV likviditási problémái azonban kezdettől állandó gondot jelentettek. Példának okáért Fehéri Tamás a Fórum Film által gyártott produkciók, egy játék- és több dokumentumfilm révén tapasztalta meg a TeleFilm malmainak lassú őrlését: volt olyan pénz, amelyet hároméves késéssel kaptak meg. Hogy mégis haladjon a munka, áthidaló megoldásként az MMA-hoz fordultak, amely megelőlegezte a pénzeket, aztán, ahogy tudta, behajtotta az MTV-től. Ennek a megelőlegezősdinek azonban a hírek szerint vége: az MTV-MMA 1997-es „koprodukciós keretszerződése” – mely már címében sem utal „támogatásra”, szövegében pedig a „befektetés”, „hozzájárulás” kifejezéseket használja – új világot vázol fel.

 

*

 

A kívülálló azt hihette, az 1996-os TeleFilm szerződéssel példa statuálódott, a jó cél érdekében automatizmussá válik az MTV és az MMA évenkénti megállapodása, de már a második évben üzemzavar állt be a permanens tévéelnök-cserék miatt. Csak októberre állt össze a mindkét fél számára elfogadható szöveg. Túl azon, hogy immár nem TeleFilm megállapodásnak, hanem koprodukciós keretszerződésnek nevezik, legalább két alapvetően fontos új eleme van. Az egyik, hogy az előzőtől eltérően nem egy, hanem három évre szól, ami némi biztonságot jelenthet, a mozgóképgyártás ugyanis nem igazodik naptárhoz. (A ’98-as szemlenyertes Szenvedély például 1994-ben startolt.)

A másik újdonság, hogy a kedvezményezett produkciók gyártói immár nem az MMA-val kerülnek szerződéses kapcsolatba, hanem közvetlenül az MTV érintett szerkesztőségeivel. Van ebben ráció: méltányolható szempont, hogyha a televízió pénzt fektet egy józan emberi számítás szerint valamikor be is mutatandó produkcióba, akkor beleszólási joggal is kell rendelkeznie, csakhogy a tévé folytonos likviditási nehézségei veszélybe sodorhatják a produkciók megszületését.

A tévé szerkesztőségei a művek kiválasztásában is hallathatják hangjukat: az MMA szakkuratóriumai által támogatásban részesített forgatókönyvek közül szemelgethetnek. A válogatást végző, koprodukciós tanácsnak hívott vegyesbizottságot négy tévés és öt alapítványi ember alkotja. A szétosztható keretösszeg legfeljebb akkora lehet, mint az MMA által az adott évben nyújtható gyártási támogatás, és ennek a felét kell készpénzben adnia az MTV-nek. Ez 1998-ban 300 millió forint, ’99-ben szintén ennyi lesz.

 

*

 

De ma már nem az MTV az egyetlen televíziós társaság, amely pénzt fordíthat – sőt, a médiatörvény értelmében köteles is költeni – mozgóképes alkotásokra. A törvény 16. paragrafusa szerint az országos és körzeti televíziók reklámbevételeik 6 százalékát új, magyarországi filmalkotás (legalább felerészben játék-, dokumentum-, népszerű tudományos vagy animációs film) létrehozására kötelesek fordítani, 30 százalékban nem saját gyártású alkotásra. De ha nincs kedvük gyártásba bonyolódni, befizethetnek filmgyártást támogató közalapítvány (magyarán az MMA) vagy állami alap részére is, ebben az esetben az összeg kétszeres szorzóval veendő (magyarán megúszhatják a reklámbevétel 3 százalékának átutalásával). A közszolgálati tévére pedig a 28. paragrafus még egy kötelességet ró: filmalkotásokból szerkesztett évi műsoridejének legalább 15 – 1999-től 20 – százalékát magyar filmeknek kell kitennie, ezen tétel 20 százalékát új alkotásoknak, melyeknek 30 százaléka nem lehet saját (MTV vagy DunaTV) produkció. Mindez számon kérhető, csak statisztikázni kell hozzá.

A külföldi tulajdonú társaságok, amelyek tavaly harcba szálltak a két országos kereskedelmi tévéadóért, már a pályázat elkészítése idején kapcsolatba léptek az MMA-val. Tóth Erzsébet, az MMA főtitkára elmondása szerint a tárgyalások a pályázat lezárulása után folytatódtak, a TV2-vel már sikerült is megegyezésre jutniuk. Talán mire ez a cikk megjelenik, Bihari Mihály (MMA) és Tolvaly Ferenc (TV2) már be is jelentették, hogy az MTM-SBS, a TV2 tulajdonosa, 1998-ban 330 millió forintot költ e nemes célra, ennek felét befizeti az MMA kasszájába (tehát odaítélése a közalapítvány kurátorain múlik), másik felét saját döntése nyomán olyan moziforgalomba kerülő játékfilmek gyártására fordítja, amelyeket amúgy az MMA is támogat. És bizonyára hozzáteszi azt is, hogy az elmúlt négy-öt évben az MTM tizenhat magyar játékfilm elkészültéhez járult hozzá (többek között: Érzékek iskolája, Csajok, Megint tanú, Witman fiúk, utóbbihoz 30 millió forinttal), beszállnak Jancsó, Bacsó és Gothár új művébe, három céget (Focus Film, Box Produkció, Novofilm) dokumentumfilm készítésével bíztak meg, és 480-500 millió forintos befektetéssel hamarosan gyártani kezdenek egy 800 munkahelyet teremtő, 250 részes magyar szappanoperát, ami ha jól sikerül, a hálózat külföldi csatornáira is kijuthat, ami ugyan a többszörösébe fog kerülni, mintha készen vennének valami hasonlót, de fontosnak tartják, hogy ezzel is segítsék életben tartani a hazai mozgóképgyártó infrastruktúrát.

Az RTL Klub irányítói egyelőre nem tudnak hasonlókkal eldicsekedni (kivéve szintén 250 részre méretezett szappanoperájukat), mert bár ez a társaság is tárgyalt az együttműködésről az MMA-val, 1998 elején vezetőváltás történt az RTL Klubnál, s így még nem lehet tudni, kivel, mikor és milyen tartalommal sikerül megállapodni.

Tóth Erzsébet – talán hivatalból, de hitelesen és mértéktartóan – optimista. Véleménye szerint most az a lényeg, hogy egyrészt egyáltalán készüljenek moziban (is) forgalmazható játékfilmek, másrészt hogy a televíziókkal kötött és kötendő megállapodásoknak köszönhetően az MMA kurátorainak szempontrendszerétől eltérő ízlésvilág is érvényesülhet majd. (Példa lehet erre a Csinibaba és a Presszó, melyeket az MMA nem támogatott, az MTV viszont, a TeleFilm keretein kívül, pénzt tett mindkettőbe – utólag az MMA is adott valamennyit a Csinibabának.)

 

*

 

Persze naivitás volna túl sokat remélni. A reklámbevétel szempontjából perdöntő nézőszámra tekintve minden televízió igen óvatos a dokumentumfilmek műsorra tűzésével, a költségek miatt pedig csínján bánik a saját gyártással. Az MTV-ben alig készül manapság tévéjáték, bár épp most van folyamatban egy forgatókönyv-pályázat elbírálása, a Duna TV februárban sugározta öt éves működése legelső tévéjátékát (3 szerelem). A filmesek közül sokan továbbra sem tudják majd eladni magukat, ötleteiket, míg másoknak ez remekül megy. A pályakezdők helyzete elég kilátástalan, viszont akinek sikerül kikapnia egy új, nyúlós szappant, az joggal érezheti úgy, hogy megfogta tévéisten lábát.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1998/04 19-20. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3659