|
|
|
Láttuk mégÍzig-vérig Anne-MaryTakács Ferenc
Van egy szint, amelyen kisebbségek, kisebbségi nemzetek mintha valami közös recept szerint mutatkoznának meg a nagyvilágnak. Gyermek-lelkű, könnyen síró, sokat nevető, bumfordian esendő figurák vagyunk, a célirányos ész helyett inkább ábrándok irányítják csetlés-botlásunkat; közben folyvást jár a szánk (a rajtunk uralkodó etnikum szófukar), hetet-havat összehordunk, bár gyakran fején találjuk a szöget, s persze igazából nagyon szeretjük egymást, úgyhogy tessék rajtunk nevetve meghatódni (vagy meghatódva nevetni): valami ilyesmi élteti a – hogy mondjunk valami szakszerűt is – regionális egzotikum jegyében született művészeti alkotásokat, a Tóbiás, a tejesembert, A hely hősét, a Tót atyafiakat vagy akár a Háry Jánost.
Most egy angol filmen Wales tálalja fel magát a fenti recept szerint. Pontosabban walesi filmen, hiszen – talán a rendező-asszony kivételével – walesi nevet visel a produkcióban mindenki, s – bár a pénz nem etnikai fogalom – a film költségvetése is javarészt walesi forrásokból állt össze. Egy új walesi széria folytatódik benne, valamelyest az Az angol, aki a dombra ment föl vonalában. Kisvárosi, sőt falusi történet, rengeteg ütődött és szíre-szóra dalra fakadó walesi van benne, ez a lelkésztől az ingatlanügynökig mindenkire áll. A történet a jótorkú pékmesterrel kezdődik, aki a lelke mélyén Pavarottinak hiszi magát (s időnként egy Pavarotti-gumimaszkot húz a fejére), majd atyai terror alatt tartott lányával folytatódik, aki nem élhette ki énekesi tehetségét. Innen már a film története az ő története, s ez a történet gügye komédiából lassan szívhez szóló emberi drámává komolyodik. Hogy hogyan, ezt nem mondom el, mert papíron merő érzelmes giccs és göregáboros klisé lenne belőle. A filmvásznon viszont kisebbfajta csoda történik: amit látunk, pontosan követi ugyan a fenti receptet, viszont ízléssel és tehetséggel van kikeverve; minden lehetséges csapda ott tátong a filmben, de végül egyikbe sem sétálunk bele. Kedves és szép kis filmet látunk, lehet rajta nevetni, még meghatódni is.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 1158 átlag: 5.4 |
 |
|
|
|
