KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/január
1895–1995
• Bikácsy Gergely: Lumière vonatán A mozgókép Pacific Szimfóniái
• Peternák Miklós: A következő száz év Filmutópia
HISTÓRIA
• N. N.: A tizenötezredik pillanat Minden kép kordokumentum?
• Bori Erzsébet: Itt lapátol a kommunista párt! Privát Németország
MAGYAR MŰHELY
• Zsugán István: Pelikán ladikján Beszélgetés Bacsó Péterrel
• Sneé Péter: Honi kihívások Beszélgetés Gárdos Péterrel
VIZUÁLIS ERŐSZAK
• Schubert Gusztáv: A vérnősző angyal Született gyilkosok
• Könczöl Csaba: Játék és szimuláció Ölj számítógépen!
KÖNYV
• Hirsch Tibor: Ha Bolyai, akkor nem-euklideszi Frivol múzsa
• Váradi Júlia: A Meseautó esélye Beszélgetés Király Jenővel
• Kovács András Bálint: A Meseautó esélye Beszélgetés Király Jenővel
FESZTIVÁL
• Kovács András Bálint: Az elfeledett nevetés Pordenone
RETROSPEKTÍV
• Bori Erzsébet: Élet a dobozban Film-múzeum
• Antal István: A szem és a fül Lengyel avantgárd
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Bronxi mese
• Bori Erzsébet: Kétségek között
• Bíró Péter: A specialista
• Mockler János: Egy lány miatt
• Schubert Gusztáv: Veszélyes vizeken

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Veszélyes vizeken

Schubert Gusztáv

Curtis Hanson filmje régies szabású akciómozi, többet küzdenek benne ésszel, mint erővel. Vagyis krónikusan vérszegény. Egy-két csúnya zúzódás, mindösszesen három halott. Nem tudom, hogy hozza így be a beléfektetett milliócskát. Csábításhoz marad tehát Meryl Streep és a veszélyes vizek. Az őrjöngő, rohanó montanai hegyi folyók hozzák a formájukat: lenyűgözőek és veszélyesek. Meryl Streep nem az. Úgyhogy vele is minden rendben van. Pár éve Kim Basinger tapicskolt gyönyörűen és nedvesen a zavaros vizekben, arra, ahol az Everglades – mocsarakban („erkölcsi fertő”); az volt a rosszabb felállás. Egy semmi-különös bostoni tanárnőről kiderül, hogy az élet nagyhercegnője, legyőzi a vad folyót, ahová nyári vízi túrára indult, és mellesleg az odaveszekedett rosszembereket is, akik őt és családját sakkban tartva próbálnak a sebes szurdokvizeken át eltűnni a rendőrség elől. Ezt az agyalmányt Hollywood mai sellői közül egyedül Meryl Streepnek hiszem el. Akárki más játszaná, szimpla superwoman-sztori kerekedne ki belőle. Maryl Streeppel mélyebb – ha nem is a legmélyebb – vizekre is elevezhetünk. Mert hát a kis Niagara, meg az ördögszurdok ‑ így a film – mind semmi ahhoz képest, ami odabenn örvénylik. A Veszélyes vizeken igazi családi thriller, sugallata szerint ott üti fel fejét a romlás, ahol a familiáris kötelékek meglazulnak. Ha a férjnek nem lenne fontosabb családjánál a munka, ha a magára hagyott feleség nem sóvárogna új kalandra, ha a fiúcska felnézhetne apjára – nem lennének ilyen könnyű prédái a csábos gonosznak. Aggodalomra nincsen ok: végül mindent legyőz a meglepetésszerűen újjáéledő családi szeretet. Még egyszer a hozzávalók: rosszemberek, vadvizek, csónakok. John Boorman negyedszázada ugyanebből minden idők egyik legnyomasztóbb thrillerét keverte ki. De ki emlékszik már a Deliverance-re?


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1995/01 64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=90